ISABEL ALLENDE: KÍSÉRTETHÁZ

"Akkor éjjel úgy hittem, hogy örökre elhamvadt bennem a szerelem, a nevetés, az ábránd. De hát a soha többé nagyon nagy idő. Meggyőződhettem róla ebben a hosszú életben."

Aki a filmes borítóval találkozik először, ne bizonytalanodjon el, ez nem is klasszikus értelemben vett romantikus regény. De ne befolyásoljon a címválasztás se... nem lesznek itt kísértetek, akik sötét zugokban rejtőzve vadásznak a gyanútlan szereplőinkre. De lelkek? Igen, ők adanak majd szép számmal... megfigyelők, vigyázók és segítők, akik a család minden tagjának életét nyomon követik. Akik már időközben eltávoztak, mégis maradtak. A huszadik század egyik legfontosabb és legkedveltebb latin-amerikai művében Isabel Allende a Trueba család három generációjának fényes kárpitját szövi meg nekünk, amely mind a diadalokat, mind a tragédiákat feltárja, főleg a család nő tagjaira koncentrálva. Itt van persze Esteban családfő, akinek vad vágyait és politikai machinációit csak szépséges felesége, Clara szemén keresztül látjuk és ismerjük majd meg igazán. Lányuk, Blanca követi a sorban, akit tiltott szerelem fűz egy férfihoz, akit azonban Esteban méltatlannak ítél a lány kezére, és akit ez a kapcsolat feldühít; mégis ennek köszönhetően leli majd meg legnagyobb örömét: unokáját Albá-t, egy gyönyörű, ambiciózus lányt, aki forradalmi jövőbe vezeti a családot és országukat. Nők a középpontban; és mindegyik megpróbál olyan független lenni, amennyire az adott kor megengedni neki, ugyanakkor ott a vállukon a megfelelési kényszer is a felsőbb osztályú, chilei családtól elvárt társadalom szokásokkal - csakhogy az évek múlásával a magasabb osztály normáinak betartása egyre nehezebbé válik, mivel a család és a társadalom is összeomlik a Del Valle / Trueba klán körül.

Az igazi klasszikusok nagyon jól tudnak teljesíteni egy bizonyos dolgban: képesek szinte beragadni az olvasót a karakterekhez fűződő érzelmi kapcsolatokkal egyfajta mikrokozmoszba, miközben egy történelmileg nagyobb és átláthatóbb helyeztbe is segítenek bennünket. Sok történet megkísérelte megtalálni ezt az egyensúlyt, mégis, legtöbbször a végeredmény - egyik vagy másik szempontból - elmarad. Vagy a személyes kötődés kerül középpontba a történelmi részletek rovására, vagy a történelmi események vannak felhígítva a szereplőink kárára. Ebben az esetben mindkettőt sikeresen megkapjuk, ugyanis a regény dinamikájának köszönhetően először bemutatkozik a család, majd ugyanolyan fokozatosan kapcsolódunk be az aktuális élethelyzetükbe, akárcsak ők maguk. És innen szép nyerni, ugyanis a politikai felfordulás úgy nőtt bele az életükbe lépésről lépésre, ahogyan az elbeszélésbe is! Chile történetének bizonyos háttértudása jól jön, és ez sajnos nálam is hiányosság volt, sok részletnek utána kellett olvasnom. Például a "Költőt" először szórványosan emlegetik, de Pablo Nerudára, valódi száműzetésére, politikai helyzetére való hivatkozás elmarad... csak finoman emlegetik az egész cselekmény során, és soha nem említik név szerint. Tehát érdekes, hogy Allende a cenzúrára hivatkozik azáltal, hogy cenzúrázza önmagát! Egyértelműen tudatos döntés a részéről, hogy elválasztja ezt a történelmi regényt Chile történetének közvetlen és hiteles dokumentációjától. Ugyanez vonatkozik a katonai puccs előtti és utáni eseményekre, valamint a Pinochet-helyzetre is.

Ezzel a történettel Allende szinte hozzáfűz és összeakaszt bennünket a karakterekterekkel. Szereplőkkel, akik egyszerre viccesek, különcök, temperamentumosak, idealisták, erősek, gyengék és még sok minden más. egyéb felsorolható lenne. Arra késztet bennünket, hogy érzelmileg fektessünk be ebbe a mesébe; nem tudunk távolságtartóak maradni, bármennyire is szeretnénk sok esetben azok maradni. Szerettem a gyönyörű és vad dél-amerikai környezetet. Szerettem a mágikus realizmus finoman szőtt aspektusait. Szerettem (és néha utáltam) a karaktereket. Lenyűgöz még a regény politikája és a nemek közötti egyenlőségért kampányoló nők és azok között a nők közötti hatalmas különbség is, akik azt hitték, hogy a férj uralkodik a feleségén, és ez rendben is van. Ebben a könyvben minden megtalálható: család, politika, szerelem, varázslat ... Mindig élvezem, amikor egy regény sokféle elemet hozhat be a lapok közé, amelyeket egyszerre szeretünk és gyűlölünk, mégis megfelelő egyensúlyt teremt ezek között az író. Habár a történetet elárasztják az erős nők, akiknek túl kell élniük a nőgyűlöletet és a politikai helyzetből adódó nehézségeket, Allende mégis megajándékoz bennünket a tragédiák csillapításával is, és találunk a sorok között elegendő vígjátékot, örömöt és szenvedélyt is, hogy a történet - ahol szükség van rá - felvillanyozzon. Érzelmes, nyers és lendületes. Tele varázslattal.

Értékelés: 5/ 4,5

Kik ezek a szellemek, akik végigkísértik ezt a vaskos történelmi, család- és kalandregényt? A Trueba család több nemzedékének különc nő és férfi tagjai? Vagy a chilei társadalom és történelem nemes és kárhozatos alakjai? És mi ez a kísértetház? A maga erejéből meggazdagodott Esteben Trueba földbirtokos-szenátor vidéki kúriája vagy fővárosi palotája? Vagy maga Chile, az „Elnök” és a „Költő”, meg a szélhámos politikusok és arisztokraták, vérszomjas katonák és csendőrök, dévaj parasztlegények, prostituáltak, izgága diákok országa, ahol szüntetlenül torzsalkodnak a maradiság áporodott vagy elszánt erői a megújulás álmodozó vagy tettre kész híveivel?:Az 1942-ben született chilei Isabel Allende szándékosan többértelmű választ ad rá ebben az egész évszázadot átfogó és világszerte nagy sikert arató regényfreskóban, amelyben venezuelai száműzetéséből idézi vissza családja és hazája múltját és közelmúltját, személyes viszontagságait és közösségi megpróbáltatásait. És közben mégis átdereng ezen a színességében is nyomasztó képen a mesélés ősi öröme.