CHARLES BUKOWSKI: PONYVA

"Várakoztam. Mindannyian várakoztunk. Ezek az orvosok miért nem tudják, hogy a várakozás azon dolgok közé tartozik, amelyek megőrjítik az embert?! Az ember egész életében csak várakozik. Várja, hogy megszülessen, aztán várja, hogy meghaljon. Sorban áll, és vár, hogy vécépapírt vehessen. Sorban áll a bankban, és várja, hogy megkapja a pénzét. Ha pedig nincs pénze, még hosszabb sorokban vár, csak nem a bankban. Várja, hogy alhasson, és várja, hogy felébredjan. Várja, hogy megházasodhasson, aztán várja, hogy elválhasson. Várja, hogy essen az eső, aztán meg, hogy elálljon. Várja, hogy ehessen, aztán, hogy ehessen újra. Várja hogy sorra kerüljön egy csapat őrült közt, s közben azon tűnődik, vajon ő is megőrült-e."

Az első Bukowski-élményem, úgyhogy megpróbálok kevésbé messzemenő következtetéseket levonni, és azt is mondom, hogy mindezt miért; először is leszögezném, hogy azért esett erre a választásom, mert a Ponyvát kaptam meg e-könyvben az írótól, így aztán a döntés nem rajtam múlt. Másodszor, ha jól tudom, akkor ezt a rövidebb kis történetet Bukowski már pályája vége felé írta, és a még legelvakultabb rajongói sem estek tőle mindannyian hanyatt... hát, kár, hogy ezt csak utólag tudtam meg. Nézzük először is a történetet: krimi? Akkor már inkább inkább mondanám antikriminek vagy krimi-paródiának. A szó klasszikus értelmében véve minden adott: van egy nyomozónk, aki állítólag a legmenőbb és leghozzáértőbb szaktekintély egész L.A.-ben, így aztán nyilvánvalónak tűnik az is, hogy mindenki őt akarja megbízni ügyes-bajos dolgaival. Hát persze... leszámítva azt, hogy Mr. Belane enyhén szólva alkoholista, lóversenyfüggő, és kissé perverz is,.. valamint aki minden elmebeteg ügyet elvállal, ami (és aki) csak bekopogtat az ajtaján. Először is jön a Lady Halál megnevezéssel bíró atombomba nő, aki mindent hall, mindenről tud... és aki váratlanul is képes megjelenni... és aki történetesen magára Célinre, a világhírű íróra vadászik. Azt, hogy Céline hogyan lenne képes túlélni és kijátszani magát a Halált, homály övezi. Mindenesetre a mi szeszszagban pácolódó, béna detektívünknek jut megtisztelő feladatul felkutatni a régóta halottnak hitt szerzőt. Lady Halál után persze sorban jelennek meg a kuncsaftok, úgy mi a feleségét megcsalással vádoló férj, vagy a fura figura, aki őrjöngve könyörög az őt kísértő űrlénytől való megszabadításért. Persze Belane ügyei keresztül-kasul átszövik egymást, sőt, néha egymásnak ellentmondó ügyeket is elvállal, de hát pont ettől lenne ő L.A. legjobb nyomozója nem? Párszor megtámadják, halálosan megfenyegetik, fegyvert is fognak rá... mégis mindig túlél valamilyen okból kifolyólag. Összességében nem tudom még, hogy mit gondoljak; Bukowski stílusa elég egyedi és erőteljes, és van itt humor... főképp ugyan fekete, de mégis volt, hogy hangosan felröhögtem. Néha. Ritkán. De azért megtörtént. Azzal, hogy sokszor trágár, semmi problémám, bőven belefér nekem, persze értem azt is, hogy ez egyes olvasóknál már kiverheti a biztosítékot... ízlés kérdése. Ami zavart, hogy bár végigolvastam, nem igazán kötött le maga a történet... a szereplők pedig még kevésbé. A piálós és a nőkkel is bajban lévő pocakos kis detektív még elment (szódával persze), de még vele csak-csak megvoltunk, azonban a többiek nekem laposra sikerültek. Persze, szól ez az életről... hogy ha már sz*r, akkor legalább röhögjünk egy jót, és ha még mindig van lejjebb, akkor is ki lehet bírni valahogy... ha máshogy nem, hát piával. Kinek hogy. Csupasz párbeszédekből álló őrült egy agymenés az egész. De azért tetszett... és egyszer talán meglesz az a Vörösbegy is. Kutatni igenis ér. A mondanivaló megvolt, a történet a végére kicsit elveszett. De. Jöhet az következő az írótól.

Értékelés: 5/4

Charles Bukowski, az amerikai irodalom „mocskos öregembere”, fenegyereke, kultuszfigurája, ebben az utolsó, már halála után megjelent könyvében sem tagadja meg önmagát: Nicky Belane-t, Los Angeles „legjobb magándetektívét”, aki önmagán kívül csak a piát szereti igazán, különös ügyfelek keresik fel – még különösebb megbízásokkal. Meg kell találnia Céline-t, a rég elhunyt francia írót, egy ügyfele kikapós feleségének szeretőjét, továbbá a Vörösbegyet, akinek kilétéről sejtelme sincs. Sötétben tapogatózik tehát, s a nyomozás a napfényes Los Angeles árnyékos vidékeire vezeti. Már-már feladja a küzdelmet, amikor megjelenik Lady Halál…