"Mindened megvan, de neked csak a múlt kell. Nem lehet megváltoztatni, ami megtörtént. De ne feledd, minden egyes nappal egyre fogy a jövő, és gyarapodik a múlt, amit ostoba illúziók kergetésére fecséreltél. Minden pillanattal bővül az eltékozolt idő mennyisége.&…
"Ezredfordulósok, így hívnak minket l. Híresek vagyunk az önimádatról, és egyfolytában a jogainkról picsogunk. Mi vagyunk azok, akik már a részvételért is érmet kapnak, rágógumiból építünk Szabadság-szobrot, és álmunkban Havas Johnnal dugunk. Mindent megosztunk a…
"Az a narancsliget, amit az út mellett láttunk, akkor nyáron, a tengertől hazafelé a kocsiból, az az elhagyatott, sötétzölden nyújtózkodó, az a valószínűtlenül csendes, sűrű liget, ahol úgy világítottak a gyümölcsök a fán, akár egy lusta galaxis cs…

"- Nincsen semmiféle '48-as új állam. Sem követük, Párizsban, vagy máshol - rázta a fejét komolyan Aimee, - Pedig voltak hetek, napok, hónapok, mikor úgy nézett! Higgye el, kedvesem, nem csak maga bukott '48-on. Maga ezzel a Bárdyval úgy járt, mint az én …

"A novemberi fák és bokrok, mintha csak pillanatokra vetkőztek volna le - zölden élnek az emlékezetben, piros katrincák, sárga kendők, gyerekzsivajok és kamaszcsókok csak úgy múltak el ágaik közül, mint a nyári pillangók. Ha én mesélem, nincs ízük, zamatjuk. Amik…

"... és látom, amit nem láthatok már soha többé, hajdani lakásunkat, az elpusztított kertet, a kivágott törzsű, fává öregedett orgonabokrot, alatta a macskasírokat, a gyümölcsfákat virágban, és hajdani önmagamat, ahogy ülök az azóta pora sincs, nemes vonalú empir…

"A könyvespolc mellé még egy öntöttvas fogast is állított, amitől a parányi lakás olyan benyomást kel tett, mint egy újonnan nyílt, meglehetősen lakályos kis fiókkönyvtár, ahonnan akár kölcsönözni is lehet ne. Némelyek be is köszöntek, amikor látták, hogy ég a vi…

" – Micsoda szerencse! – álmélkodott Vödric. – Milyen lelke volt? Fürge, mint a villám, vagy hamuszínű, behemót? – Szokatlanú’ kicsi. – Mint egy búzaszem? – Anná’ azí’ nagyobb. Mint egy hatkrajcáros. Pörgött, akár a szitakötű. Fekete bűrszárnyakkal hajtotta…

" Néhány nap múlva a család a szép időt kihasználva a kertben ebédelt, mikor csengettek. Mind összerezzentek erre, és ijedten néztek egymásra. Jancsika közelebb húzódott Évához, és a nő érezte, hogy a kicsi reszket. Szegényke, még nem volt hatesztendős, de már me…

" A komp utasai és a matrózok is tapsolni kezdtek. Emma mosolyogva nézte őket, a tizenhét éves Öcsi pedig szégyenlősen elfordult. Évike tágra nyílt szemmel bámulta a szerelmeseket: a bátyját és a lányt, akit világéletében ismert. És mégis, most mintha életében el…

"Az asztalra mutatott,ahol a könyv egy másik példánya hevert.Egy novelláskötet volt,rövid történetekkel amelyek hol tréfásak,hol szomorúak hol meghatóak voltak.Gábor idefelé a vonaton mind elolvasta.Egy letűnt világ apró,színes üvegcserepei voltak,egy olyan világ…

" Egyszerre csak ellenállhatatlan, sírós vágyat éreztem, hogy elbúcsúzzam Évától. Tamás először hallani sem akart róla, de azután győzött benne az az érzés, ami Évához fűzte. Villamosra ültünk, majd a kis lépcsőkön felrohantunk a Várba." Szerb Antal …

"Csalódottan vizslattam az épületet, tudtam már, hogy ide is hiána jöttem. Egész úton szállást kerestem Éva nem létező, de kedves és jóságos kísérteteinek, ám most bánatosan ráztam a fejem: itt se éreznék otthon magukat. Mi lesz az Éva-mesémmel? Nincs egy szem kí…
Follow Us