FÁBIÁN JANKA: EMMA SZERELME

"Az asztalra mutatott,ahol a könyv egy másik példánya hevert.Egy novelláskötet volt,rövid történetekkel amelyek hol tréfásak,hol szomorúak hol meghatóak voltak.Gábor idefelé a vonaton mind elolvasta.Egy letűnt világ apró,színes üvegcserepei voltak,egy olyan világé,amit a háború darabokra tört."

Oké, tényleg nagyon akartam ezt a könyvet. Valószínű, hogy ebben nagy nyomást gyakorolt rám, hogy minden nap ott csücsült velem szemben a metrón, na meg az is, hogy körülöttem szinte már mindenki olvasta... vagy tervezte, hogy majd elolvassa. Még szerencse, hogy volt egy 1+1-es Ulpius akció, így a Tövispusztával együtt le is csaptam rá. Szuper, hogy megjelent mert magyar, mert családregény, mert romantikus. Ezek alapján tényleg azt hittem, hogy majd egy új kedvence avathatok. Hát, tévedni emberi dolog, és nyugalom, ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem tetszett. Egy dolog volt, ami kapásból nem tetszett: ez is egy trilógia. Könyörgöm, ez most valami új divat lett? Ezzel nem az írókat akarom bántani, mert én elhiszem, hogy vannak olyan történetek amiket nem lehet egyetlen egy regénybe belepaszírozni, de mostanában annyi van, hogy az már nem lehet véletlen... Na, visszatérve a lényeghez, kedvenc ugyan nem lett, de tetszett Emma története. Az, hogy a másik két részt elolvasom-e, még nem tudom biztosan, mondjuk azt, hogy talán. Én nem zárkózom el, de ha rá is veszem magam, az nem mostanában lesz azt hiszem.

A fülszöveg alapján bevallom, hogy kicsit másra számítottam: kb. valami századfordulós "Szerelmünk lapjai" Budapesten sztorit vártam, aztán kicsit pofára is estem. A cselekmény ott kezdődik, hogy Emma, édesapjával együtt visszatér Magyarországra, aminek az oka sajnos az apa betegsége, tudja, hogy hamarosan meg fog halni, és szeretné ha lányát rábízhatná az egyetlen olyan emberre akiben megbízik, ifjúkori szerelmére, Évára. A visszaemlékezésekből megtudjuk, hogy évekkel ezelőtt Éva nem Zoltánhoz, hanem annak legjobb barátjához, Gáborhoz ment feleségül, pedig valójában mindig is a másik férfit szerette. Ezután Zoltán elhagyta Magyarországot, Párizsba költözött, ahol megismerte a gyönyörű Bellát, megnősült, és megszületett a lányuk, Emma. Az eltelt idő alatt Zoltán úgy gondolta, hogy már nem lehet olyan fájó a viszontlátás, és úgy döntenek meglátogatják a régi barátokat, visszajönnek Magyarországra... és a gondok csak ekkor kezdődnek. Éva fia, az ifjabb Gábor halálosan beleszeret Bellába... félreértések, titkok, majd egy újabb utazás... ekkor azonban már csak Emma és Zoltán ül vonatra.

A legnagyobb problémám talán Emmával volt. Oké, végre egy esendő és nem hiper-szuper tökéletes főhősnő, de a hülyeségei kicsit kiakasztottak, nem is tudtam igazán megszeretni. Ezzel szemben a többi karaktert nagyon megkedveltem, bár megjegyzem Éva fiatalkori döntése is idegesített, jól seggbe kellene rúgni az ilyen béna embereket: semmi nem bosszant jobban, mintha valaki ilyen idióta. Tudja, hogy mit akar, de képtelen tenni érte, és inkább a könnyebb utat választja, majd egy egész életen át bánja a döntését... Szóval ettől az apróságtól eltekintve a többieket megszerettem, különösen Gábort. Már a fiatalt. Nem tudom konkrétan megindokolni, hogy miért, de engem is levett a lábamról. A másik kedvenc pedig maga Balatonkörtvélyes volt.... látni akarom azt a kúriát! Előzetes felkészítés: bár már mondtam, hogy itt esendőek a főszereplők, itt kérem minden nő gyönyörű! Hát igen, kell ide valami, ami csak regényben lehet. Ami viszont csodálatos az a történelmi háttér, sőt irodalomrajongóknak plusz infó: még Adyról is hallhatunk, Emma ugyanis nagy Ady-rajongó... plusz pont a karakternek!:) Szóval azoknak akik nem egy csöpögős, ellenben történelmi családregényre vágynak, azoknak tökéletes lehet ez a könyv, a többi meg természetesen már egyénfüggő... lehet, hogy ami engem zavart, az másnak tökéletes lesz.

Értékelés: 5/4

A tizenhárom éves Emmát apja a halála előtt fiatalkori barátja feleségére és hajdani szerelmére, Kóthay Évára bízza. A Balaton parti festői kisvárosban, ahol még jól emlékeznek Emma világszép édesanyjára és az annak idején róla terjengő pletykákra, féltékenységgel vegyes gyanakvással fogadják a fiatal lányt. Emma élete akkor bolydul fel igazán, amikor váratlanul felbukkan a család régóta Párizsban élő, gyermekorvosként nevet szerzett fia, Gábor. A lányban, aki gyerekkorában súlyos titkok tudója lett, és aki a férfit vádolja anyja haláláért, feltámad a gyűlölet. Ám a szerelmet és a gyűlöletet olykor csak egy hajszál választja el egymástól. Lehet, hogy Emmát és Gábort minden félreértés és tragédia ellenére mégis egymásnak szánta a sors? A fordulatos és megkapó szerelmi történet hátterében ott húzódnak a századforduló eseményei: a magyar millennium, a XX. század beköszönte, majd az első világháború, a Tanácsköztársaság és a Horthy-korszak kezdete. Az események sodrába vetett nem feddhetetlen, de szeretetreméltó és nagyon is emberi hősök sorsa azt bizonyítja, hogy minden személyes tragédiából és történelmi kataklizmából van kiút.