FEHÉR BÉLA: KOSSUTHKIFLI

" – Micsoda szerencse! – álmélkodott Vödric. – Milyen lelke volt? Fürge, mint a villám, vagy hamuszínű, behemót?

– Szokatlanú’ kicsi.

– Mint egy búzaszem?

– Anná’ azí’ nagyobb. Mint egy hatkrajcáros. Pörgött, akár a szitakötű. Fekete bűrszárnyakkal hajtotta magát, de nyakoncsíptem, az annya istenit! Bedugtam az iszákomba!

Vödric feltápászkodott a földről, reszkettek a lábai. Arra kérte megmentőjét, hadd nézze meg az ulánus lelkét. Elepi Kőszál készségesen kinyitotta az iszákját, és megmutatta. "

Muszáj a borítóval kezdeni. Amikor először megláttam, totálisan beleszerettem. Gyönyörű! Fehér Béláról eddig nem nagyon hallottam, szóval nem igazán tudtam mire számítsak a könyvvel kapcsolatban, annyit hallottam csak róla, hogy ez valamiféle hazafias kalandregény... jelentsen az bármit. Na meg a címe; amikor először rákerestem, a google csak sütiket dobott fel lehetőségként, és ez kicsit elgondolkoztatott. Lehet komolyan venni egy olyan könyvet, aminek egy süti a címe? Elég gyorsan megkaptam rá a választ... nem teljesen! És ez nem rossz, csak a "hazafias kalandregény" megnevezés alapján valami történelmi, kicsit száraz és nehezebb regényre tippeltem volna. Oké, történelem van benne, nem is kevés, emellett pedig erősen foglalkozik a magyarság kérdésével, és a vidékkel is, csak valahogy lazán, és itt-ott viccesen elrejti ezeket a fantasztikus elemek közé, amik elsőre jobban szemet szúrnak, de erről majd egy kicsit később, kezdjük az elején!

Mindennek egy levél az oka: illetéktelen kezekbe kerül, és a félreértéseknek hála két társaság is elindul Pozsonyból, egyikük "menekül", a másik üldözi. Hogy miért? Elepi Kőszál megéri a híres pozsonyi cukrászt, Vödric Demetert, hogy születésnapjára küldjön neki 15 diós és 15 mákos bejglit (azaz kossuthkiflit), aminek híre már hozzájuk, Debrecenbe is elért. Ezzel nem is lenne probléma, de mindeközben Vödric rájön, hogy Swappach tanácsos fia, Amadé gróf, már jó ideje a lánya szeretője. Ezen felháborodva, hirtelen felindulásból kitagadja a lányát. Amadé eközben vállalja, hogy leszállítja a süteményt Debrecenbe, és vele tart Estilla (Vödric lánya), valamint a hihetetlenül kíváncsi Karola grófnő is. Ezt a kis társaságok veszi üldözőbe a cukrász, aki időközben rájött, hogy mekkora hibát követett el, illetve Amadé gróf apja, Swappach. Fantasztikus helyzetekbe kerülnek: megpróbálnak felrobbantani egy hidat, éjszakáznak kísértetjárta házban, találkoznak óriással, és ez még semmi... Az utazás átszeli az 1848-49es háború dúlta Magyarországot, ami lehetővé teszi, hogy Fehér Béla könnyed és humoros párbeszédeken keresztül meséljen a szabadságharcról, és teremthessen egy hiteles korrajzot. Nagy szerepe van ebben a regény nyelvezetének, ami nem egyszerű... régies, sok német szóval.

Látszik, hogy nagy kutatómunka, és történelmi tájékozottság áll a könyv mögött, de a száraz tényeket nagyszerűen áthidalja az író a vicces és groteszk elemekkel, mivel ez nem egy átlagos történet: vannak itt kísértetek, tündérek, repkedő edények, faágakon csücsülő lelkek, és bejglivé változó cselédlányok is. A szereplők feketék-fehérek, mert aki itt jó, az teljesen és változatlanul jó, aki rossz, az velejéig romlott... azaz karikatúráink vannak, akiken nagyon jól lehet szórakozni, hiszen a komoly kérdések és témák nevetésbe fulladnak, a nehéz és elgondolkoztató témáknak nincs helye, menni kell tovább! Esetlen, néhol szerencsétlen "hőseink" egy jól megformált tükröt tartanak Magyarország elé, ami lássuk be, igencsak görbe... és itt nem minden vonatkozik a XIX. századra. Hogy mit szerettem benne igazán? Leginkább azt, hogy fogalmam sem volt, hogy mi vár majd rám a következő oldalon, mert a Kossuthkifliben bármi megtörténhet... és meg is történik, az holtbiztos! A másik pedig az, hogy nem akar többnek látszani, mint ami valójában... ez nagyon fontos volt nekem. Mert az elején még nem, de később... mertem rajta nevetni!

Értékelés: 5/4.5

Aki végigrepül Fehér Béla új nagyregényén, annak páratlan kilátásban lesz része. Egy száguldó zöld delizsánsz ablakából nézheti végig a magyar szabadságharcot. Láthat szabadságot, szerelmet, háborút és békét, ármányt, bűnt, hűséget, nagyságot és bukást. Mert a Kossuthkifli egyszerre hiteles történelmi regény és frenetikus Jókai-paródia, XIX. századi pörgő road movie és népmesei motívumokkal átszőtt magyar mágikus realizmus, gigantikus romantika-parafrázis és igazi, régimódi, izgalmas kalandregény. A történelmi málhaposta olykor megáll, hogy az olvasó eltűnődhessen máig aktuális (vagy inkább sosem volt ilyen aktuális) sorskérdéseken. Hányszor lehet a történelmi lehetőséget elszalasztani? Mit kezd a magyar a szabadsággal? Létezik-e nemzeti végzet? Megbűnhődtük már a múltat s jövendőt? A Kossuthkifli végtelenül sokszínű, mégis teljesen homogén mű. Nyelvi leleményei lenyűgözők, humora utánozhatatlan. És hát (nem utolsó sorban) a XIX. század gasztronómiai tárháza, ízes hasregény.