SHIRLEY JACKSON: HILL HOUSE SZELLEME

"Először álltak négyesben Hill House széles, sötét verandáján. Körülöttük a ház szilárdan magasodott, magába foglalta őket, felettük a hegyek éberen aludtak; a kis lég-, hang- és mozgástörvények kavarogtak, vártak, suttogtak, a tudatosság középpontja valahogy az a kis terület volt, ahol álltak: négy különálló ember, akik bizalommal néztek egymásra."

Ha láttad a Netflix saját készítésű sorozatát, és azért olvasnád el a regényt - ne tedd. Én sajnos ennek estem áldozatul és piszkosul csalódtam. Imádtam a feldolgozást (pontosabban azt, amit akkor annak hittem) és nagyon lelkesen csaptam le a könyvre, hiszen még a borító is azt hazudta, hogy a kettőnek van köze egymáshoz. Nincs. Neveken kívül semmi! Van benne egy ház, ami gonosz. Röviden ennyi a közös pont. A történet nagyon más: egy paranormális jelenségeket és helyeket kutató professzor asszisztenseket keres maga mellé, akik hajlandóak lesznek beköltözni vele egy kísértetjárta házba, hogy leteszteljék: kamu vagy igaz, amit a helyiek suttognak az épületről. Állítólag jét hétnél tovább senki sem bírta a falai között, így aztán a professzor bizakodó, végre megvan a nagy fogása. Mint egy jóságos nagyapó, leveleket küld szét az országban olyan embereknek, akik valaha - állítólag - elszenvedői voltak valamilyen rejtélyes, paranormális eseménynek. Persze sokan válaszra sem méltatják, azok közül sem jön el mindenki aki válaszol a megkeresésre, végül Eleanor és Theo mint vállalkozó kedvű hölgyek teszik tiszteletüket Hill House-ban, rajtuk kívül pedig a kúria jövendőbeli örököse Luke költözik még be, ugyanis a kutatás csak abban az esetben engedélyezett, ha egy, a családhoz tartozó rokon is a helyszínen tartózkodik. Ők négyen tehát a kutatócsapat. A történet főleg Eleanor személyére és hátterére koncentrál, illetve az ő "élményeit" emeli ki: mert persze valóban történnek furcsa, megmagyarázhatatlan doglok, és úgy fest, a hát őt nézte ki magának, hogy végre "hazatérjen". Az ajtók nem maradnak nyitva, bármivel támasztják ki, rejtélyes feliratok jelennek meg a falon, megmagyarázhatatlan "hideg" közeg van a gyerekszobában, sőt, még egy zajos kopogószellem is tiszteletét teszi a folyosókon. Ahogy telnek a napok, úgy követik egymást az egyre ijesztőbb események, amik főleg Eleanort teszik a célkeresztbe, és egyre inkább rá fókuszálnak. A hát hatása alá kerül... az ház pedig bizonyítottan gonosz.

Bevallom, nagyon sokszor unalmas volt. Volt benne egy-két izgalmasabb etap, de elenyésző módon. A professzornál modorosabb karaktert keveset láttam eddig, Eleanort a lehető legártatlanabb és balfékebb szereplő, Theo és Luke pedig jobbára kétdimenziós biodíszlet marad. És ami bosszantó, hogy kvázi nem derül ki semmi: nem tudjuk meg mit csinál a professzor, azon kívül, hogy a naplójába írogat és napközben eltűnik. Mi a cél? Mit keres? Miért? Nics eleje se vége... csak úgy betoppannak és elnyaralgatnak ebben az épületben, ahova épeszű ember nem kívánkozna, vagy ha mégis, a második napon sikítva távozni. Nem tudjuk meg az épület múltját. Mindig ilyen volt? Mi az itt lakók története? Miért kísértetjárta? Kik kísértenek? Miért? Mi történt a falak között? Miért nem gyújtotta még fel senki? Semmi racionális reakció nem jön a szereplők felől. Mintha egy nappal korábban mi sem történt volna. És a legszebb, hogy nagyjából egy hét után megérkezik a professzor nagypofájú felesége, aki mindenbe beleszól, de nem ad hozzá a történethez. És mindennek van egy kiszámítható, de kurtán-furcsánt (nem)lezárt vége. És vége a regénynek. Nem tudunk meg semmit. Nem viszi tovább a történetet az írónő. És nem is árul el semmit. Vagyis kapunk egy félig összerakott kísértettörténetet, aminek se eleje-se vége... modorsan, magyarázatok nélkül. És pont. Nagyon csalódott vagyok.... végig azt vártam, hogy valami csattanója lesz, valamit meg fogok tudni és összeáll a végén a kép. De semmi. Ehhez képest a sorozat egy komplex, nagyon is kidolgozott egész, ami remekül húzza az idegeinket, de a végén minden szálat elvarr és odaadja nekünk a puzzle utolsó darabjait. És úgy zárul: na, értem! Úgyhogy köszönöm Shirley Jackson, de én nagyon átverve érzem magam. Biztos más szájízzel csuktam volna be a könyvet, ha nem a sorozatban látott történetet várom, bár belegondolva, akkor is egy gyenge regénynek tartanám, ami szinte félkésznek tűnik. Egy-két izgalmasabb jelenetet leszámítva semmi nincs benne, amit ki tudnék emelni.

Értékelés: 5/2 vagy 3 (ha nem akarok gonosz lenni)

Négyen érkeznek a Hill House néven ismert kísérteties, ódon épülethez: dr. Montague, a tudós, aki fizikai bizonyítékokat keres a ház falai között zajló, természetfeletti jelenségekre; Theodora, különleges adottságokkal rendelkező asszisztense; Luke, a birtok fiatal örököse; és a törékeny Eleanor, aki képtelen szabadulni múltja terhétől. Kívülállóként keresik a magyarázatot a hely titkára, de nem sokáig maradhatnak csupán tanúk – a ház erőt gyűjt, ás hamarosan végleg elragadja egyiküket. A gótikus horrorirodalom klasszikusaként számon tartott regényből már két mozifilm (A ház hideg szíve, 1963; Az átok, 1999) és egy színdarab is készült, 2018-ban pedig Mike Flanagan forgatott belőle tízrészes Netflix-sorozatot.