SZÉCSI NOÉMI: NYUGHATATLANOK

"- Nincsen semmiféle '48-as új állam. Sem követük, Párizsban, vagy máshol - rázta a fejét komolyan Aimee, - Pedig voltak hetek, napok, hónapok, mikor úgy nézett! Higgye el, kedvesem, nem csak maga bukott '48-on. Maga ezzel a Bárdyval úgy járt, mint az én uram a boulogne-i vasútrészvényekkel. A dupláját is hozhatta volna, de kitört és elbukott a forradalom, minden elveszett. Mit számít ez az uramnak. Maga viszont mindent erre tett fel. Mostanra, ha jól értem, a tétet is elbukta, Kevesebb van, mint az elején volt."

Sajnos szomorú, de eléggé le vagyok maradva mostanában a kortárs magyar irodalommal, de Szécsi Noémi Finnugor vámpírjával anno már volt szerencsém összetalálkozni... gondoltam itt az ideje egy újabb nekifutásnak. A Nyughatatlanok úgy nagyjából 2 éve állt már a polcomon érintetlenül, vártam, hogy mikor jön el az ideje... bevallom nem vagyok egy könnyen befolyásolható ember, legalábbis én magamat nem tartom annak, mégis megzavartak kissé az eltérő vélemények, így aztán a tervezettnél hosszabbnál pihenőpályára kerültek a "nyughatatlanok". De most nyáron végre összeismerkedtünk. Amit elsődlegesen tudni érdemes; a 48-as forradalom utáni időszakba repít minket az írónő. A bevezető elképesztően lassan indítja be a történetet, ugyanis bár egyből az események közepébe csapunk, három fejezet kell, hogy fokozatosan, de végre tisztulni kezdjen a homályos kép. Az udvarházban fejek hullanak, egy teljes családot mészárolnak le brutálisan. Aztán ugrunk egyet, és huss, máris egy fürdőváros sétaútján vagyunk egy különös nő oldalán, aki két gyerekkel, magányosan létezik a világban, ám hamarosan barátságot köt egy szintén egyedül utazgató fiatal hölggel, és közösen különös éjszakai kalandokat élnek majd át. És ismét képváltás, három magyar fiatalember oldalán találjuk magunkat... emigránsok, a magyarokat messze hátrahagyva, együtt a nagyvilágban. Persze hamarosan összetalálkoznak a szálak, és fény derül a szereplőket összekapcsoló viszonyokra is, de mindaddig, amíg ez bekövetkezik, borzasztóan bizonytalan lábakon áll az olvasó. És pontosan ettől érdekes ez az egész: elképesztően lekötött, csak fogytak a kezemben a lapok, mert kíváncsi voltam... most akkor hogy is van ez? Ki kinek a kije? Egyáltalán... ki kicsoda ebben a regényben? Mert van ebben logika és összetettség, nem is kevés... csak időt kell hagyni, hogy szépen mindenről tudomást szerezhessünk. Ami a befejezés után furcsa volt, hogy be kellett ismernem, bármennyire is hiteles, lélegző és hihető szereplőket vonultat fel ez a történet... nem igazán akadt tisztán, teljesen szimpatikus-szerethető karakter. Legalábbis nekem.

Az egyetlen, akinél talán felmerült ennek a lehetősége, az Amy-Amiee: fiatalon skót nevelőnő volt, most már két kisgyermek édesanyja és magyar szabadságharcos, emigráns férfi felesége. Sokszor, sőt, legtöbbször talán az ő szemén keresztül látjuk az eseményeket: az utazást az angol kisvárosba, a barátságot a naiv és gyermeki mesékben hívő, frissen férjezett, máris egyedül maradt kisasszonnyal, kapcsolatát Bárdyval, a férjével, annak barátaival, Fábiánnal, aki levelekkel bombázza, annak ellenére, hogy "barátjának" felesége, és ebből kifolyólag házas asszony... valamint Almássy feleségével, a grófnővel való baráti viszonyát is, ami végül a kísérteties asztaltáncoltatós estékhez vezet majd a későbbiekben. Sokat utazunk ezekkel a szereplőkkel, mert ami igazán összeköti őket az maga az emigráns lét; haza nem térhetnek, hiszen nem lehet, és nincs is hova, pedig sokuknak maradt hátra a családja. Idegen országokban valódi otthonra aligha találnak, hiszen a szívük hazahúzná őket. Bár ők még élnek, túl sok körülöttük a holt ismerős, barát vagy éppen családtag... a múlt kísértetei, akiktől nem tudnak szabadulni. És ezek az életben maradt emigránsok, férfiak, nők, gyermekek, különböző társadalmi osztályból érkezettek, mind-mind azon vannak, hogy megtalálják végre helyüket a nagyvilágban... már ha még akad ilyen számukra. Nem mondom, hogy feldob ez a regény... sokszor lehangoló és lehúzó, mégis, van egy fanyar, fekete humora, amit lehet szeretni. Bár lassan indult be, mégsem tudtam letenni, még engem is meglepett, hogy mennyire le tudott kötni a székbe, ahol aztán 100 oldalak repültek el egy szusszanásnyi idő alatt. Nagyon sok kérdés maradt bennem a befejezés után, de szerencsére ott a második rész, a Gondolatolvasó, ami egy generációval feljebb ugrik, és az itt megismert nyughatatlan gárdában megismert kisgyermekek - immáron - felnőtt világba lép majd tovább velünk. Alig várom, hogy az enyém legyen.

Értékelés: 5/4.5

1848 után Európát elborította a forradalmak törmeléke. Az emigrációra kényszerülő magyarok vagy Törökországba menekültek, mint Kossuth és a hozzá közel állók, vagy Amerika, illetve a kontinens liberális városai, London, Párizs, Brüsszel és Genf felé vették az irányt. A negyvennyolcasok jelentős része afféle hivatásos szabadságharcossá lett, és Garibaldi oldalán vagy az amerikai polgárháborúban tüntette ki magát. Idővel akadt, aki hazatért, mások új hazát választottak. A megszállottak és hitükvesztettek között hamar lábra kapott a spiritizmus szenvedélye - felfordult világuk bizonytalanságaira az irracionálisban kerestek választ. Az asztaltáncoltatás Amerikából induló hóbortja a magyarok körében különös erővel hatott. Sokan akartak így értesülni családtagjaik hollétéről, mások arról faggatták a megtorlás mártírjainak szellemét, hogy milyen jövő vár Magyarországra. A "Nyughatatlanok" rendhagyó történelmi regény. A forradalom Európában szétszóródó emigránsai közé, 1853-54 Franciaországába és Belgiumába vezeti az olvasót. Hősei nyughatatlan lelkek: két gyermekkori jó barát, egy hajdani rendőrspicli, egy szebb napokat látott skót nevelőnő, egy asztaltáncoltató magyar bárónő és médiumi képességekkel rendelkező francia komornája, egy szabadságharcosokért rajongó angol lady, két hűséges bajtárs - és a szabadságharc kísértetei.