És eljött az éves összegzés ideje is, amit egyébként előszeretettel el szoktam lógni, de idén úgy gondoltam végre van miből válogatni a TOPlistára: visszanézve a 2019-es évet mindössze 10.000 oldalas kitüntetéssel zártam le a moly.hu-n, ehhez képest az idei évben sikerült ezt 30.000 oldal fölé vinni. Persze ezt jórészt a karanténnak és a sok otthon töltött hétvégének "köszönhetem", úgyhogy végiggondolva nem is annyira meglepő ez az eredmény. 98 könyvet sikerült elolvasni 2020-ban, bár mivel még nincs vége és feltehetően a fa alatt is fog várni valami meglepetés, lehet, hogy a két ünnep között még fel fogom tudni húzni ezt egy szép kerek százasra. Akkor miért most írom az összegzést? Mert ez lesz utolsó... mármint ebben az évben. Itt az egyetem, mellette a munka, a napjaim nagy részét így is a laptop előtt ülve töltöm, úgyhogy karácsonykor végre pihenni fogok és nem vagyok hajlandó kinyitni a gépet.
Sok érdekes olvasmány van a 2020-as listán, ezek közül nehéz volt kiválasztani azt a bizonyos 5 kötetet, amik a leginkább tetszettek ebben az évben, úgyhogy mielőtt belevágunk, van pár olyan regény, amiről szeretnék még gyorsan megemlékezni. A csalódásoknak nem szeretnék külön posztot szentelni, de mint Shirley Jackson (Hill House szelleme), mind Bernhard Schlink (A felolvasó), de sajnos még Szaszkó Gabriella (Kora Február) is arra a listára férne csak fel. Azonban ne felejtsük el, hogy Zafón ebben az évben jött ki A Köd Hercege című ifjúsági regényével, ami persze a nagy kedvenc A szél árnyéká-tól messze elmaradt, azért jó alkalom volt újra találkozni az íróval. Ugyanígy Lucy Maud Montgomery is egy visszatérő ismerős volt az évben, az Ezüst erdő úrnője (és a folytatása) eddig egy ismeretlen történet volt számomra, és bár nem lett kedvenc, azért jó volt újra a Prince Edward szigetre látogatni. Deborah Harkness egy elköszönő írónő az évben, 2020-ban végre befejeztem a Mindenszentek-trilógiát is, amit meglepő módon megszerettem, de Juliet Grey is hasonló cipőben jár, a Marie Antoinette trilógia is a végéhez ért, bár nagyon sajnáltam végleg elengedni Fersen gróf kezét.
Azért vannak olyan új ismerősök akik jönnek velem tovább az új évben: 2020-ban olvastam először C. S. Lewis-tól, és bár nem lettem rajongó az első kötet alapján, Narnia világa továbbra is érdekel, és tervezem folytatni az olvasást: a tervek szerint be fogom szerezni a teljes Narnia kötetet, a szép, keményborítós és illusztrált kiadásban. Bár Philip Pullman-nal már találkoztunk, de nem Az Úr sötét anyagai sorozat kapcsán, aminek az első részével szintén idén ismerkedtem meg és szeretném is folytatni Lyra kalandjait. Végül pedig említést érdemel Frank Herbert Dűné-je, ami bár nem győzött meg teljesen - és maga a műfaj is kissé távol áll tőlem - nagyon gondolkozom rajta, hogy továbbviszem a történetet és adok még neki esélyt.
5. Rachel Cohn · David Levithan: Kihívások könyve
Tudom, tudom... ifjúsági regény, amit jókor találtam meg, pont az ünnepek előtt. De annyira elkapott és beszippantott, hogy muszáj voltam feltenni a Top5 listára, mert nem éreztem volna igazságosnak ha lemarad. Olvassátok el; könnyed, aranyos és varázslatosan romantikus.
"– Azt hiszed, a tündérmese csak lányoknak való? Csak egyetlen apróság – gondold végig, kik írták a tündérmeséket. Biztos lehetsz benne, hogy nem csak nők. A férfiak nagy ábrándja: egyetlen tánc, és tudni fogom, hogy ő az. Elég egy toronyból hangzó ének vagy egy pillantás az alvó arcára. Azonnal ráismerek a fejemben élő lányra, akár alszik, akár táncol, akár énekel. Persze a lányok is a hercegüket keresik, de a fiúk is a hercegnőjüket. És nem szeretnek sokáig udvarolni. Azonnal tudni akarják."
Sajnos még nem volt alkalmam megírni az összegzést, de ígérem a jövő évben szorítok neki is helyet. Baricco mindig is egy különleges helyet foglalt el a polcomon, és 2020-ban a Tengerócán megerősített abban, hogy nekünk van még dolgunk egymással. De mindig óvatosan bánok vele. Olyan Őt olvasni, mint amikor egy nagyon kellemes őszi vasárnap délután az ember még az előző éjszaka nyomait érzi magát: álmos, ködös, furcsa karakterekkel és még furcsább nevekkel - valahol az ébrenlét és az álom között ingadozva.
"Ne gondold, hogy az élet olyan, amilyennek képzeled. A saját útján jár. Te meg a magadén. És ezek nem azonosak. Bizony… Nem mintha boldog akartam volna lenni, nem. Pusztán menekülni akartam… menekülni, igen: menekülni. Csak később jöttem rá, minek kell a kiindulópontnak lennie: a vágyaknak. Az ember azt hinné, más az, ami megmenti: a kötelesség, a tisztesség, az, hogy jó legyen. Nem. A vágyak mentik meg az embert. Ez az egyetlen, ami valódi. Velük megmenekülsz."
3. Chuck Palahniuk: Harcosok klubja
Egy kultuszkönyv, amit még nem mertem elolvasni, de 2020 erre is rávett: és nem bántam meg. Jobb lett volna ha nem látom előtte a filmet és egy teljesen friss, szűz szemmel követem az eseményeket, de így sem okozott csalódás. Sőt. Imádtam. Palahniuk-tól fogok még választani mást is, ebben biztos vagyok, de nagyon erős kezdés után nem tudom, hogy ezt vajon meg tudja-e ugrani bármilyen más regénye. Meglátjuk.
"Ostoba vagyok, csupán tárgyakra, tulajdonra vágyom. Az én szánalmas életemre. A szaros kis munkámra. A svéd bútoraimra. Még senkinek, egy léleknek se meséltem korábban erről, de mielőtt találkoztam volna Tylerrel, úgy terveztem, hogy veszek magamnak egy német dogot, és elnevezem Enteriőrnek. Hát ilyen mélyre süllyedhet az ember."
Nagyon sokat gondolkoztam az utolsó két könyv helyezésén, mert Attenborough a maga tökéletességében simán megérdemelné, hogy első helyen álljon. Imádtam minden oldalát. Ne tudok róla többet mondani, olvassátok el, én pedig hozom majd a bejegyeztést 2021-ben, mert ehhez azért kell egy kis idő. Ez az ember egy csoda - mindenképpen folytatni fogom!
"A lajhár látta, hogy közeledem, és mint egy lassított filmfelvétel, elindult felfelé. Olyan lassú volt, hogy vagy tizenkét méter magasságban könnyűszerrel utolértem. Akkora volt, mint egy nagyobb juhászkutya, fejjel lefelé csüngött, és bozontos arcán valami kimondhatatlan szomorúság kifejezésével bámult rám. Lassan kinyitotta a száját, láthatóvá téve zománctalan, fekete fogait, és minden tőle telhetőt elkövetett, hogy megrémítsen: olyan hangosan ordított rám, ahogy csak bírt – vagyis elhaló, asztmatikus sípolást hallatott."
Annyiszor áradoztam már erről a regényről, hogy nem tudom mit tudnék még hozzátenni ahhoz, amit korábban már elmondtam. Vannak olyan történetek, amik bár nem hibátlanok és nem is tökéletesek, mégis nekünk szólnak. Olyan mintha belelátna az emberbe. Nekem Sally Rooney ezt adta 2020-ban amiért nem tudok elég hálás lenni neki. Felkerült a kortárs kedvencek mellé, és már bérelt helye van André Aciman és Benedict Wells mellett a polcomon. Írjon bármit, engem érdekelni fog!
"A miénk egyszerre volt kapcsolat és nem kapcsolat. Minden gesztusunk spontánnak hatott, és ha a külső szemlélő számára egy párnak is tűntünk, számunkra volt az egészben valami érdekes véletlen. Lett erről egy közös viccünk, amit senki nem értett, saját magunkat is beleértve: de mi is egy barát?, kérdezgettük viccesen. De mi is egy beszélgetés?"
Lemaradt sajnos a listáról Anthony Burgess és a Gépnarancs, amiről a mai napig nem tudom véleményt alkotni, bár, az egyik legemlékezetessebb olvasmány az évből. Irvine Welsh a Skagboys esetében majdnem felfért az 5. helyre, azonban a Pornó már egy kicsit megfáradt az első és a második részhez képest, de ismét lezártam a sorozatot és elköszöntem a skót junkietól. 2020 legmegrázóbb története abszolót a Közel a horizonthoz, amit sohasem olvasnék el újra, de annak nagyon örülök, hogy egyszer megtettem. A legfurcsább címet a Két szín alatt kapja, a legizgalmasabbat mindenképpen Sapkowski Vaják sorozata, amit az elejétől a végig egy szuszra toltam le és imádtam! Természetesen idén is velem volt Paul Auster (Brooklyni balgaságok), Murakami Haruki (Sötétedés után, A kormányzó halála) és Kazuo Ishiguro is (A domdok halvány képe, A lebegő világ művésze), és bár mindegyiket szerettem, egyik kötet sem lett idén szerelem. Szeretnék kiemelni még új írókat, akikkel idén sikerült találkoznom: a legegyedibb talán Kätlin Kaldmaa volt (Izlandon nincsenek lepkék) aki valami elképesztően különleges szépirodalmi munkát tett le az asztalra, de nagy meglepetésemre Jón Kalman Stefánsson (A halaknak nincs lábuk) is közel került hozzám, így 2021-ben mindeképpen el fogom olvasni a folytatást.
Összességében egy nagyon jó évet zárok olvasmányok szempontjából, azt sajnálom, hogy nem tudtam mindegyikről írni - de ami késik.... igyekszem majd nagyon. Addig is várom a többiek évzáróját, én pedig 2020-ra most eköszönök mindenkitől a posztokat tekintve.
Kellemes ünnepeket, sok jó könyvet a fa alá és pihenjetek! Boldog Karácsonyt és sokkal sokkal Boldogabb Új évet mindenkinek!
0 Megjegyzések