" Egyszerre csak ellenállhatatlan, sírós vágyat éreztem, hogy elbúcsúzzam Évától. Tamás először hallani sem akart róla, de azután győzött benne az az érzés, ami Évához fűzte. Villamosra ültünk, majd a kis lépcsőkön felrohantunk a Várba."
Szerb Antal az egyik legkedvesebb magyar íróm. Először A pendragon legendát olvastam tőle, még a nyár legelején. Akkor úgy éreztem, ennél jobbat már nem írhatott. Nagypapám volt aki rábeszélt, hogy olvassam csak el az Utas és holdvilágot is, igaza volt. Ez még jobb!
A regény elején megismerjük Mihályt, aki éppen nászútját tölti Velencében, majd egy hirtelen fordulattal megszökik, és egyedül indul útnak felfedezni kedvenc olasz városait, amelyekről addig csak olvasott. Fokozatosan tárul fel az olvasó előtt a múltja, a fiatalkori barátai, Tamás és Éva körüli titok... Érdekes, hogy onnantól kezdve mikor a főszereplők elválnak már több szálon kezd futni a cselekmény, így az olvasó átlátja azt amit a szereplők nem, érzi és tudja amiből ők kimaradnak. Ez sokszor bosszantó is volt, hiszen arra gondoltam: ha ő ezt tudná. Kicsit egy puzzle-hoz hasonló a regény, apránként derülnek ki a titkok, lelepleződnek le az indítékok, ettől egy különleges hangulat lengi körbe az egész cselekményt, ami megfoghatatlan. Amíg olvastam, többféle befejezés is felmerült bennem, mindig változott és végül már annyira izgultam, hogy az utolsó pár oldalt szinte befaltam, és fellélegeztem!
Imádtam, hogy annyi rész játszódik Olaszországban, és volt köztük ismerős... Velence, Siena! Annyira szeretem Velencét! Az egyik legszebb és legkülönlegesebb város... lehet, hogy ez is közrejátszott abban, hogy ennyire megszerettem ezt a könyvet.
Értékelés: 5/5
Mikor döbbenjen rá egy férfi, hogy nem adhatja föl ifjúsága eszményeit, és nem hajthatja fejét „csak úgy" a házasság jármába, ha nem a nászútján? Szerb Antal regénybeli utasa holdvilágos transzban szökik meg fiatal felesége mellől, hogy kiegészítse, továbbélje azt az ifjúságot, amely visszavonhatatlanul elveszett. A szökött férj arra a kérdésre keresi a választ, hogy a lélek időgépén vissza lehet-e szállni a múltba, vajon torzónak maradt élet-epizódokkal kiteljesíthető-e a jelen, és megszabadulhat-e valamikor az ember énje börtönéből vagy hazugnak gondolt „felnőttsége" bilincseitől? Az Utas és holdvilág a magát kereső ember önelemző regénye. Mihály, a regény hőse hiába akar előbb a házassága révén konformista polgári életet élni, s hiába szökik meg ez elől az élet elöl, a regény végén ott tart, ahol az elején: mégis bele kell törnie mindabba, amibe nem akar. „És ha az ember él, még mindig történhet valami" – ezzel a mondattal zárul a finom lélektani részletekkel megírt, először 1937-ben megjelent regény, amely első megjelenése óta hatalmas világsikerre tett szert.
Kiadó: Magvető Könyvkiadó, 2010
392 oldal, 2990 Ft
0 Megjegyzések