" A komp utasai és a matrózok is tapsolni kezdtek. Emma mosolyogva nézte őket, a tizenhét éves Öcsi pedig szégyenlősen elfordult. Évike tágra nyílt szemmel bámulta a szerelmeseket: a bátyját és a lányt, akit világéletében ismert. És mégis, most mintha életében először látná őket. - Istenem, ez olyan romantikus! - suttogta. - Egészen olyan mint egy filmben! "
Visszatért a tökéletes család, ahol mindenki szemkápráztatóan gyönyörű; az apa, Kóthay Gábor, az anya Emma, és persze a 4 gyerek is... Ezen mindig olyan jót tudok mosolyogni, de ez a vonal igazán majd csak a befejező részben csúcsosodik ki, amit éppen most olvastam el... de mivel kicsit el vagyok maradva a bejegyzésekkel, és még a második részről sem írtam, így most egyelőre csak csak itt tartunk, de hamarosan jön a zárókötet is, ígérem. Nos, addig lássuk a középső kötet az Emma-trilógiából. Az első résszel nem nagyon tudtam dűlőre jutni, hogy tetszik-e ez az egész nekem vagy nem? Alapjában véve a családregények könnyen magukkal tudnak ragadni, de itt a varázslat nem jött létre teljesen hibátlanul... bár az alaptörténet tetszik, de nekem még mindig karcos kicsit, hogy Emma annak a férfinak lesz a felesége, aki kislánykorában még az édesanyja szeretője volt... Mert elismerem én, hogy Kóthay Gábor egy elbűvölő és lehengerlő férfi, de hát akkor is! Bár bevallom, hogy amikor így el szoktam bizonytalanodni, és bevillan ez a kétely, akkor mindig arra gondolok, hogy Gábor barna haja és barna szeme (!!!) valószínűleg engem is levenne a lábamról... szóval Fábián Jankánál a pont, mert ha nem ilyenre teremtette volna Gábor alakját, akkor nagy lenne arra az esély, hogy nem értem meg Emma döntését, és sutba vágom a könyvet...
Szerencsére nem tettem, és belevágtam a másodikba is. Sokszor írtam már, hogy a trilógiákba/tetralógiákba már nem egyszer tör bele a képzeletbeli bicskám, főleg, hogy nagy átlagban mindig az első kötet a legerősebb darabja az adott sorozatnak. Most egy kivételről beszélünk. Szerintem a három részből itt a középső sikerült a legjobban, ezt maradéktalanul imádtam! Ott vesszük fel a fonalat, ahol anno elengedtük: Emmával a karácsonyi készülődés kellős közepén találkozunk újra, amikor éppen negyedik gyermekükkel, Évikével várandós. Az idő nagyon gyorsan telik, a cselekmény során van, hogy éveket ugrunk át, de így is nagyon sok mindent élünk meg a Kóthay családdal: megszületik Évike, felnőnek a gyerekek, szerelmek szövődnek és szakadnak szét, és mindeközben kitör a világháború... nélkülözés, félelem és kilátástalanság. De a sok szenvedés közepette Emma családja természetesen összetart, és mi a történelem viszontagságai közepette még jobban megismerjük őket: a visszahúzódó Tamást, a jóképű és a berlini olimpiára készülő Pétert, a művészlelkű Öcsit, aki személyes kedvencem lett, és a színészi álmokat kergető Évikét... Mivel nagyon szeretem a háborús regényeket, azt hiszem, ez is nagyban befolyásolt abban, hogy ennyire odáig voltam ezért a részért, pedig Fábián Janka fájdalmas, és veszteséges képet fest a szereplőkről - szerencsére hitelesen mert - őket is megérinti a háború szele... Kicsit féltem attól, hogy ez a tökéletes család majd alig szenvedi meg a történelem ezen szakaszát, és bár kicsit így is túl lett idealizálva, azért annyira nem szálltunk el a valóság talajától...
A kedvenc részem volt, amikor ifj. Kóthay Gábor már festőnövendékként, és esős délután találkozik egy titokzatos és szép lánnyal, aki azonban hirtelen eltűnik, nyom nélkül... de Öcsi nem adja fel, és nap mint nap ott várja a parkban, hátha újra felbukkan... és a lány - természetesen - el is jön. Milyen szép (gondoltam) de ez az gyönyörű történet azért nem tart olyan sokáig mint szerettem volna. Nem szeretném lelőni a fontos részeket, úgyhogy ennek a szálnak a folytatását homályban is hagyom... Ami a lényeg, hogy lesz aki elveszítünk a háború miatt, lesz aki hatalmas csalódást okoz, és lesz olyan is aki visszatér a könyv lapjaira, pedig reménykedtünk benne, hogy talán már megszabadultunk tőle... Az írónő itt nagyon elkapott valamit! Bár az is tény, hogy azért néha bekukucskált az intertextualitás az oldalak közé... volt, hogy nem is kicsit: az egyik résznél a Pearl Harbor c. film olyannyira befolyásolt egy jelenetet, hogy Évike szerepét egy pillanatra átvette Kate Beckinsale... de ezeket az apró dolgokat feledtette a többi jelenet, na meg persze a Balatoni idill, amit annyira szeretek Emma történetében: a napsütés, a nyaraló és a nyugalom. De ne feledjük, hogy mikor játszódik a történet! A romantikus szálak pedig... hát nem is tudom. Szép, szép... néha nekem túl nyálas, és kitalálható, de elismerem tényleg kellettek ezek a szakaszok, hogy kicsit feledtessék, hogy a háttérben ott tombol a háború, ami Kóthayékat sem fogja kímélni... Öcsi alakjáért pedig nagy köszönet az írónőnek, adhatott volna belőle többet is, mert én nagyon megszerettem... a zárórész hamarosan érkezik!
Értékelés: 5/4.5

Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó, 2011
380 oldal, 3500 Ft
0 Megjegyzések