DON DELILLO: COSMOPOLIS

"Állt az utcán. Nem volt semmi tennivalója. Nem hitte volna, hogy ilyesmi megeshet vele. A pillanat nem sürgette, a pillanatnak nem volt célja. Ez a helyzet nem szerepelt a tervei között. Hová tűnt az életmód, melyet mindig is folytatott? Nem akart sehová se menni, semmin nem kellett törnie a fejét, senki sem várta. Hogyan is indulhatna el valamelyik irányba, amikor minden irány egyforma?"

DeLillo munkáitól sokáig féltem; a 'Cosmopolis' ott csücsült a polcomon évekig, mégis csak kerülgetni tudtam - akárcsak Cormac McCarthy-t. Tudtam, hogy nem könnyű olvasni, hogy nagyon megosztó - mégis van egyfajta kultusza. És előbb-utóbb nekem is meg kell ismernem. És nagyon akartam őt szeretni valamilyen rejtélyes oknál fogva. Talán mert Breat Easton Ellis-t is imádom és valamiért DeLillo-tt már előzetesen vele állítottam párhuzamba. Többnyire egy luxus limuzin klausztrofób környezetében vagyunk, mialatt egy napra elkísérjük főszereplőnket, Eric Packert keresztül - kasul New York City-ben a képernyőkkel teli, gördülő irodájában; pedig napi célja igencsak prózai... egy egyszerű hajvágás. A 28 éves milliárdos Eric nemrég feleségül vett egy európai örökösnőt és felesége többször keresztezi majd az útját, holott látszólag a semmiből, mint egy szellem bukkan elő - és nem ő az egyetlen vértelen, mulandó karakter; valójában a szöveg több olyan elejtett morzsát is tartalmaz, miszerint Eric valamiféle vámpír, vagy kiüresedett, lélekteken... valami. Szóval van benne valami embertelen. A limuzinban és azon kívüli kalandjai egész nap elfoglalják: az elnök a városban van, és állandóan elakadunk a forgalomban, majd a limuzint egy antikapitalista zavargásban meg is támadják, Eric elkapja egy rapsztár temetési menetét és egy művészfilm forgatásába is belebotlunk, meglátogatjuk a szeretőjét, de végignézhetjük ahogy orvosa ellenőrzi prosztatáját, amíg ő megbeszélést tart a limuzinban - és egész idő alatt egy kétes figura vadászik rá. Olyan mint valami modern hős odüsszeiája, aki elérte és megkapta a hőn áhított amerikai álmot, mégsem érez semmit. Eric, amint hamar kiderül, önpusztító küldetésben létzeik - de meghalhat-e (újra) egy vámpír?

Ez a regény érdekes a sok apró ötlet és bonyolult véleményrendszere miatt, amelyek bemutatásra kerülnek, és amelyek arra késztetik az olvasót, hogy elgondolkodjon azon, mit is tegyen. Ez egy rejtvény, amely soha nem árulja el, hogy Eric lépései, döntései voltaképpen helytállóak vagy sem. DeLillo-ban az fogott meg, hogy képes olyan dolgokat mesélni a világról, amelyekről még soha nem is álmodtam vagy gondolkodtam korábban, majd ezt egyszerű, szép, éteri és összetett módon elmondani. Olyan ember, aki megszállottja a szavaknak: a nyelvi játékok, a nyelv zeneisége. Gyakran úgy érztem úgy, mintha verset olvasnék. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindent értek, ami ebben a könyvben meg van írva, mert nem. Nagyon költői, a történetnek sok rétege van, zavaros, őrült, furcsa és egyáltalán nem könnyű elolvasni. Tetszett ez történet, ahol a sokmilliárdos és zseniális herceg, aki elszigetelten él az elefántcsonttornyában, és egy fehér ló (limuzin) tulajdonosa végigvonszol bennünket New York-on. Fogok még olvasni DeLillot. Én azok közé tartozom, akik ezután meg fogják védeni a munkáját.

Értékelés: 5/4

Eric Packer, a fiatal milliárdos egy átlagosnak tűnő áprilisi napon kilép New York-i lakásából, és beszáll a csúcstechnikával és luxuscikkekkel fényűzően berendezett fehér limuzinjába. Ezen a napon két komoly küldetés áll előtte: világrengető spekulációs támadást kell intéznie a japán jen ellen – és el kell jutnia Manhattan túlsó végébe a fodrászához. Ericnek hol az amerikai elnök motoros kísérete, hol egy zenészbálvány temetési menete, hol egy erőszakos politikai tüntetés állja útját. A kocsi kényelmes bőrülésén egymást váltják a látogatók: biztonsági, műszaki és pénzügyi szakértők, sőt Eric menyasszonya és szeretője is, miközben a limuzin az egyre bizonytalanabb jövő felé araszolgat. A könyvből David Cronenberg készített nagyszabású, lehengerlő filmet Robert Pattison és Juliette Binoche főszereplésével.