Két hónappal ezelőtt volt az első #témázunk részvételem, ahol egy elég hálás témával csaptam a dolgok közepébe, ugyanis arról kellett kisütnöm valamit, hogy mire harapunk rá egymás blogjában, illetve mi miről szeretünk írni, ezek hol találkoznak össze vagy éppen mik az eltérő faktorok. Na most egy ennél is jobb és egyszerűbb kérdést boncolgatunk a többiekkel, ugyanis ez a poszt szinte megírja önmagát és nem kell benne még csak vesszőket sem cizellálnom: mit érdemes megvenni, és hány könyvet érdemes vásárolni havonta? Mennyire tudom elkerülni az esztelen halmozást? A könyvmolyság részben egyet jelent a gyűjtögető életmóddal? És ezt még lehet ugyebár fokozni hasonló kérdésekkel, amit most nagyon őszintén ki is fogok fejteni - csak semmi cenzúra, szégyen vagy tagadás... jöhet a vallomás.


Ki mennyire „hörcsög”?

Azt gondolom, hogy ha családom minden hétvégén azzal nyit, hogy : "Mi a fenét rendeltél már megint?" - akkor súlyos gondokkal küzdök és igen, ezzel tisztában is vagyok. Sokat költök könyvre - többet mint amit kellene vagy amennyit szeretnék. Oké, nem igaz, mert imádom könyvekre szórni a pénzt de nem szabadna. Nekem az lenne a megoldás, ha lenne egy bizonyos keretem minden hónapban, amit szabadon felhasználhatok és ezt semmiféle kifogással nem léphetem át. Működik? Ritkán. Miért? Mert mindig találok valami remek kis kifogást, hogy ezt most miért kell azonnal megvennem vagy megrendelnem - például: ritkaság és végre - valahára találtak nekem belőle egy példányt, 5000 Ft egy ilyen különleges darabért amit régóta keresek nem is sok és amúgy is, biztos megveszi más ha most azonnal nem csapok le rá. Vagy: ugyan már most van rá 25-30%-os kedvezmény, lehet többet nem (nyilván lesz, lehet már a következő hónapban) tehát most aztán annyira megéri, hogy hülyeség lenne nem megrendelni. Vagy: ha már ezt úgyis megveszem, akkor ne hagyjuk már ott az a másik kettőt, mert lehet, hogy így 10.000 forintot fizetek, ellenben nem kell fizetnem a szállításért, tehát a végén jobban járok mert darabonként ígyis-úgyis megvenném magamnak mindegyiket. Alkudozok saját magammal mint egy függő. Csak még egyet. Utoljára. Jövő héten vagy a következő hónapban majd nem költök mert ez most így elég lesz. Elég lesz? Persze, hogy nem. Hörcsög vagyok? Nem kérdés.

Hogy változtak ezek a könyvhalmozási szokások az évek alatt?

Súlyosbodtak. Durván (... hogy egy "klasszikus is idézzek"). Nagyon nehéz leállni, mert a kívánságlista csak egyre dagad, olyan mint a kisgömböc, és nem tudom magam beérni - soha. Gyűjtöm, gyűjtöm a regényeket, de az olvasásukkal egyre lassabban haladok, mert az olvasnivalók listája csak emelkedik, ezen felbuzdulva egyre többet akarok megszerezni, amiket persze felpakolok a polcra (vagy letöltök az ebook-ra) de annyival több időm nincs, hogy mindet meg is ismerjem. Ezt szeretném most egy kicsit visszafogni, mert eljutottam arra a szintre, hogy már én is elismerem: ez nem normális és kell magamnak korlátokat szabni. Erre két módszert találtam ki: első - akkor vehetek csak új regényt, ha egyet kiolvastam a várakozók közül. Kettő - jövő évre komoly listával készülök magamnak, hogy mi az amire BIZTOSAN kell időt hagynom: lesz újraolvasós lista, nagyon régóta várós lista és olyan is, amit szégyen szemre még nem olvastam de 2021-ben aztán nagyon nekiállok. Na ez utóbbi lesz azon regények oldala, amire ténylegesen engedélyezek magamnak költést. Másra? Maximum 1 könyv vásárlása ezen kívül havonta - ami lehet random szerelem, új megjelenés vagy mondjuk egy tényleges otthagyhatatlan kincs. De itt a vége, mert lassan a borítók alatt fogok megfulladni, a helyi Libriben pedig kiplakátolnak, hogy nem rendelhetek sem új, sem antikvár könyvet személyes átvételre mert már komolyan gyanús elemnek számítok a környéken.

Akkor mondhatjuk, hogy a könyvmolyság gyűjtegető életmód is egyben?

Igen... és nem. Esetemben mondjuk, hogy igen, a fentiek tekintetében ezt nem is lehet vitatni. Átlagosan nézve? Nem feltételnül. Sok olyan ismerősöm van, aki például halmozza a regényeket, de nem olvassa el őket - és nem úgy mint én vagy hozzám hasonlóan mások, hogy tervezik és vágják ezt a listát, hanem ténylegesen nem is akarnak ezekhez hozzányúlni, csak kifizetik, hazaviszik, felteszik a polcra és azok aztán ott is maradnak mint egy szép, használhatatlan dekoráció. Aztán ott a másik véglet, akik nem akarnak erre költeni, pedig nagyobb könyvmolynak tartom őket magamnál: ők mondjuk letöltik a könyvet, kölcsönkérik vagy akár könyvtárba mennek, de nem szórnak el sok-sok tízezret különböző kötetekre és nem pakolják fel a lakást a padlótól a plafonig mindenféle témával és műfajjal. Melyik a jobb vagy a rosszabb? Fogalmam sincs... viszont a jó hír, hogy mindenki csinálja ahogyan szeretné, ahogyan neki jó és ahogy neki belefér. Nyilván nem jó ha valakivel elszalad az a bizonyos ló (úgy mint az elmúlt hónapokban velem is) de azt pedig úgy gondolom fel lehet ismerni - én is észrevettem magamon, hogy ez így nem fenntartható állapot és valamit lépnem kell az ügyben.

Szóval a nagy kérdés, hogyan kell okosan vásárolni, tudatosnak lenni?

Őszintén keresem még én is erre a választ. Azt kell mondjam, hogy amit én csináltam - az nem jó. Persze, megszereztem és megvettem sok olyan regényt ami ritka, ami nagyon nehezen kapható és ami pont ebből kifolyólag drága. Aztán van sok olyan példány, amit úgy rendeltem meg, hogy húúúú ez aztán most nagyon kell, de hónapok óta ott vár rám a szobámban és még mindig nem nyúltam hozzá, mert egyszerűen még nem jött meg a hangulat. A pozitív jutalmazás egy rossz nap után, vagy akár valami pozitív, kellemes élmény betetőzéseként működhet, én is meg szoktam vigasztalni (vagy éppen jutalamazni) magam. Azt hiszem a lényeg ott van, hogy ebben meg kell találni egy egészséges egyensúlyt, különben át fogunk esni a másik oldalra, ahol már semmi sem elég és elkezdünk összeharácsolni még többet, még többet és még többet, mert egy könyv egyszerűen már kevés lesz. Na ezért mondtam korábban, hogy nálam ez már függőség. Van egy nagyon hosszú kívánságlistám a bookline profilom alatt elmentve, amit imádok nézegetni, pakolgatom rajta a könyveket, van amit leveszek, van amit aztán visszarakok, több előjegyzést is futtatok egyszerre és persze ott csücsülnek a megjelenésre váró regények is. Szóval ezzel szeretek játszani és pepecselni, na meg csorgatni a nyálam, hogy mi minden vár még rám, amit valahogyan meg kell majd kaparintanom. Mindezt persze okosan...

Végül egy fontos kérdés: megszabadulok a felgyűlt, de már nem kellő könyvektől?

Nagyon nehezen. Elnézem most is a szobám és mindenhol könyvek vannak. Sőt. Nem csak a szobában: a nappaliban, a konyhában, a folyosón... sokszor még a fürdőben is. Valahol egyszer azt olvastam, hogy az igazi könyvmoly az, akinél a lakás minden pontján találni könyvet. Lehet, hogy tényleg így van. Én, ha egyszer megvettem egy albumot, regényt vagy akár szakácskönyvet, bevallom, nagyon nehezen válok meg tőle. Ahhoz, hogy elcseréljem vagy eladjam tényleg egy negatív élmény kell érjen, vagy annyira semleges legyen, hogy el tudjam engedni és ne hiányozzon majd a többi mellől ha ránézek a könyvespolcra. Nehéz dolog ez, pedig tudom, hogy sokan nincsenek ezzel így, és olyan könnyen adnak tovább egy könyvön mint amilyen könnyen az hazajött velük egy bizonyos napon. Én nagyon ragaszkodó vagyok pedig kellene már a szabad hely. Ha most valaki megnézi a moly.hu-n az oldalam, látni fogja, hogy nálam is van néhány eladó példány, de ezektől tényleg könnyű szívvel meg tudok válni, mert nem hagytak bennem semmi mély érzést vagy élményt. 

Szóval összegezve hörcsög vagyok, nem is kicsi, és nem ítélek el soha senkit aki hasonló cipőben jár. Nagy álmom, hogy egyszer lesz egy saját kis könyves kuckóm, egy szoba nagy ablakokkal, ahol faltól falig és padlótól a plafonig érnek majd a polcok telis-tele a kedvencekkel. Jó tanács, ha esetleg majd hívnálak költöztetésben segíteni, hát ne gyere, mert ha egyszer innen elvinném a holmim, sok-sok könyves forduló vár minden résztvevőre a projekben már most is. Szóval hajrá, vegyetek könyveket, de csak ésszel - és ami legfontosabb, olvassátok is el őket, különben semmi értelme az egésznek. Nincs annál jobb dolog, mint amikor hazaérek, ránézek egy kedvencem címére, gerincére vagy borítójára és egy komplett kaland, egy teljes történet, egy már átélt élmény jön vissza, legyen ez az 'Utas és holdvilág', vagy mondjuk a 'Nyolc fehér éjszaka.'

U.i.: most is van egy aktív rendelésem a Bookline oldalán - de ez szigoróan szakirodalom az egyetemre. Úgyhogy kifogás tényleg mindig van - csak jelzem. És, hogy mikra csaptam le az elmúlt időszakban? Nagyon sok e-bookra amit most fel sem sorolnék, de például megvan végre Henry David Thoreau Walden-je, Laura Esquivel-től a Szeress Mexikóban!, David Guterson Hó hull a cédrusra regénye vagy E. Annie Proulx-tól a Kikötői hírek ... mert ezek nagyjából megszerezhetetlenek és nekem mégis sikerült. Visszatekinte az elmúlt 3 hónap átlaga, 10 könyv felett van / hónap. Sok, igaz?!

Akik témáztak:

PuPilla

Dóri

Sister

Anett

Nima

Heloise

Szofisztikált Macska

Nita