FRANCISCO X. STORK: MARCELO ÉS AZ IGAZI VILÁG

" - Mi. - Mi az, hogy mi? - Én vagyok az, aki meg akarja találni a lányt, most pedig azt mondod, hogy mi - Jasmine és Marcelo. - Veled ellentétben nekem nincs rá szükségem, hogy megtaláljam. - Jasmine hangja komolyan cseng. - De nem tudom, valahogy úgy félek attól, hogy nyomozót játszhatok a te jó ügyedben. - Mint Sherlock Holmes. - Igen. - Jasmine gondolkodása logikus. Egyik lépés a másikhoz vezet. Elemezzük a valószínűségeket, és elvetjük őket. - Meglepettnek látszol. Nem tudtad, hogy okos vagyok? - Úgy tesz, mintha dühös lenne. Ennek ellenére tudom, hogy csak ugrat. Érzem, hogy az arcom ég és kipirul. Hogyan mondjam el neki, hogy tudtam, és mégsem tudtam? Ahogy az ember este látja a naplementét, és mégsem látja. "

Már a megjelenése előtt felfigyeltem a könyvre, nagyon megtetszett a cím és fülszöveg is. Mostanában már nem India üldöz regény formájában, hanem egy karakter: autista főszereplő. Jodi Picoult Házirendje után megszereztem Mark Haddon A kutya különös este az éjszakában című könyvét, amit még nem vettem kézbe, így ebben a témában Marcelo a második főszereplőm rövid időn belül, de hamarosan leveszem a polcról Haddon művét is. Apró eltérés, hogy Marcelonak csak autizmusra emlékeztető az állapota, pontosan nem határozzák meg, és nem is fog kiderülni, hogy ez milyen is, csak a "tüneteket" látjuk: sokszor E/3-ban beszél önmagáról, nem tud az emberek szemébe nézni, a szüleit is a keresztnevükön szólítja, rengeteg szót nem tud értelmezni, mindent szó szerint vesz (nem érzékeli az iróniát) ... stb. Nagyon érdekes követni, hogy milyen különösen reagál dolgokra, mennyire más szemmel látja az "igazi világot" amibe belekényszerítik és megismerhetjük a belső zenéjét is.

A borító nagyon jól tükrözi a könyv világát. Marcelo nem a házban él a szüleivel, hanem egy fára épített kunyhóban lakik, ahova bekötötték az áramot, de még az internetet is, ez Marcelo külvilágtól elzárt kis birodalma. Aztán a nyáron ez a biztonságos burok, amiben Marcelo eddig élt, felbomlik egy szövetség miatt, amit apa és fia köt egymással. Pontosabban, amibe az Mr. Sandoval kényszeríti bele Marcelot. De ez mind kiderül a fülszövegből is. Végre egy jól megírt ismertető! Felkelti az érdeklődést, de nem árul el túl sokat. Miért nem lehet mindegyik ilyen? De legalább most visszatért a hitem, hogy még léteznek olyan regények, amiknek nem tilos megnézni a tartalmát! Tehát eddig összegezve: A cím, a borító és a fülszöveg egyből levett a lábamról, minden tökéletes. Na persze a külső nem minden, a lényeg csak később derül ki!

" - Örülök, hogy eljöttél. Azt akartam, hogy lásd ezt a helyet. - Úgy tűnik, mintha nehezére esne beszélni. - Azt akartad, hogy Marcelo vegye fontolóra az emlékeztetőt és annak a következményeit, amit tenni készül. - Nemcsak erről van szó. Azt akartam, hogy legyen egy képed erről a helyről, mert tudnod kell, hogy létezik ilyesmi. Az emberek az ilyen helyeket tökéletesnek tekintik. Egyszerű élet, közel a földhöz és a többi. Hát nem az. Vannak komisz emberek és alkoholisták, és orvosi számlák, amelyeket ki kell fizetni, meg egy rahedli depressziós. De tudod, egyesek mindennek ellenére jól érzik itt magukat. Egyszerűbb az élet, mint egy ügyvédi irodában. Azt hiszem, több a csönd. Mindenesetre azt akartam, hogy lásd. Itt mindig lesz helyed. Jöhetsz néhány napra, és jöhetsz... olyan hosszú időre, ameddig csak akarsz. Látom, hogy Amos kedvel téged. És engem sem zavarsz. - Egy pillanatig néz, aztán behunyja a szemét. Ébren hallgatom, ahogy elalszik, és most már érzem, milyen az, ha valaki nincs egyedül. "

A történet maga nagyon tetszett, agogy fokozatosan ismerjük meg az okokat és a karaktereket, na meg persze a lépcsőfokokat, amiket Marcelo lépésről lépésre tesz meg az "igazi világban". Marcelo és Jasmine a pozitív karakterek, nagyon megkedvelhető szereplők, és nem csupán Jasmine van hatással Marcelo fejlődésére, hanem Marcelo is befolyásolja Jasminet, erőt ad neki, hogy végre megnyíljon valaki előtt és felvállalja az álmait. Marcelo testvére és édesanyja kevés szerepet kap a könyvben, pedig szívesen láttam volna őket többször is a jelenetekben, mert a kicsi szerepeikben nagyon megnyerőek. Viszont a többi szereplő?! Wendell egy nagyképű és szánalmas karakter aki mindenkit csak tárgynak tekint és elhiszi, hogy körülötte forog a világ, olyan mint az apja... ha nem rosszabb. De ez még csak a kezdet. Marcelo édesapja volt a legellenszenvesebb alak at egész könyvben. Képes rákényszeríteni valamire a fiát, csak azért, hogy megfeleljen a társadalmi elvárásoknak. Mert a fia nem olyan, amit ő elképzelt magának. Ha más indokból szeretné belevinni egy ilyen helyzetbe, talán megérteném... de így. Szégyelli a saját fiát. Visszataszító volt az első megjelenésétől... és végig az is maradt.

Persze kellenek negatív szereplők is, olyan nincs, hogy mindenki jó és tökéletes: ez a regény tényleg tükrözi az igazi világot. Nagyon sok igazságot tartalmaznak a fejezetek, amikre talán nem is figyelünk fel, de mikor leírva elolvassuk már megértjük a lényeget. Mint Marcelot. Hiába nem olyan, mint egy átlagember. Pont ettől olyan amilyen: egy szerethető karakter. Ami kicsit zavart, az a befejezés. Valahogy többet vártam, nem volt meg az a nagy csattanó, amire számítottam, valahogy ellaposodott a lezárás. Olvastam, olvastam és kerestem, hogy na, majd most... most biztos jön egy fordulat, de én ezt nem kaptam meg. Lehet, hogy túl sokat vártam a befejezéstől? Mert nem mondom, hogy nem jó... végül mindenki megkapja amit akar, és amit érdemel... ki így, ki úgy, de ez olyan egyszerű. Főleg, hogy pár szereplő csak úgy eltűnik: volt - nincs. Tehát nem mindent értettem, hogy miért így történik, de ettől függetlenül tetszett Marcelo kalandja az "igazi világban"!

Értékelés: 5/4

A "kognitív zavar" feltételezi, hogy rosszul gondolkodom, vagy érzékelem a valóságot. nagyon is jól érzékelem a valóságot. Néha többet is érzékelek belőle mint mások." Marcelo Sandoval olyan zenét hall, amit senki más - ez is hozzátartozik ahhoz az autizmusra emlékeztető állapothoz, amelyet egyetlen orvos sem képes azonosítani. Apja azonban sosem hitt teljesen ebben a zenében, sem Marcelo másságában, és rászorítja fiát, hogy a nyáron dolgozzon az ő ügyvédi irodájának postázójában... illeszkedjen bele az "igazi világba." Marcelo itt ismeri meg Jasmine-t, szépséges és különös munkatársát, meg Wendellt, a cég társtulajdonosának fiát. Megismeri a versengést és féltékenységet, a haragot és a vágyat. Ám amikor egy aktában talál egy képet - egy félarcú lány fényképét -, ez csakugyan hozzáköti az igazi világhoz: a szenvedéshez és az igazságtalansághoz, ami ellen harcolhat.