" Ám Lenke szállni akart, szabadulni a maga világából, és azt fejtegette, szerinte csak három ember szabad, ha nőnek született; a művész, a gazdag és a dolgozó, mert mindegyik meg tud lenni a férfiak segítsége nélkül. "
Szabó Magda másik családregénye. A Für Elise-ben saját élettörténetét vette papírra, és nagyon sok ideig készült arra, hogy ugyanezt megtegye édesanyja alakjával is. Ez az megemlékezés legfőképpen Jablonczay Lenkéhez szól, de számos más családtag portréja is megvillan, ezeken belül is a női rokonok sorsára van nagyobb rálátásunk. Szabó Magdával először (szégyen szemre!!) az érettségi előtt találkoztam, ő volt ugyanis a kortárs irodalom tételünk, pontosabban a Für Elise. Mennyire nem akartam elolvasni! Két ok miatt nem bántam meg: az első, hogy minden tiltakozás ellenére nagyon megszerettem, a második pedig, hogy sikeresen ki is húztam. Na itt kezdődött a mi barátságunk. Aztán jött az Abigél, majd a Régimódi történet is... ami viszont már az emelt szintű érettségim volt... és megint kihúztam Magdát! El sem hittem, hogy ekkora szerencsém lehet, de csak összejött... ezek után pedig nem volt kérdés, hogy Szabó Magda bekerült a nagy kedvencek közé!
Az elején kicsit döcögősen indult: hirtelen a nyakamba szakadt egy csomó szereplő, egy rakás név, és rengeteg sors, amiket nagyon nehezen tudtam követni. Aztán lassan kezdett minden a helyére kerülni, ugyanis kaptam egy kis gondolkodási időd, amikor is a történelmi hátteret ismerhettem meg, tájleírásokkal együtt. Szóval volt időm megemészteni a kezdeti információkat, és jobban belerázódni a történetbe. Aztán lassan belesodródunk a rendes, az igazi alapszituációba: az 1800-as években járunk, ahol - igaz rövidebb ideig - de Szabó Magda dédszüleinek életébe nyerünk betekintést... majd a nagyszülőkébe, hogy végül eljussunk az édesanyjához, ezeken a generációkon keresztül. A dédmama, Rickl Mária és a dédpapa, Jablonczay Kálmán nem túl boldog házasságából születik Szabó Magda nagyapja, az ifjabb Jablonczay Kálmán, aki nem éppen a hűség szobra, és sorban bolondítja magába fiatal lányok hadát. Itt jön a képbe Gacsáry Emma, akit - nem nagy meglepetés - szintén sikerül az ujja köré csavarni, ám ennek meg is lesz az eredménye... szóval ismét egy házasságnál járunk... de ez sem boldog, sőt, a szülők mély felháborodásukban kitagadják a fiatalokat. Ebbe a "családba" születik Jablonczay Lenke, Szabó Magda édesanyja. Végigkövetjük boldogtalan gyermekkorát, ami nagy hatással lesz rá a későbbiekben is...
Megdöbbentőek ezek a szereplők. Valóban ilyenek lehettek? Családtagok, és mégis, ott nehezítik és keserítik meg egymás életét, ahol csak tudják... én ezt nem értem! Vannak itt gonosz, számító, hideg és irigy szereplők, akiket képtelen voltam elfogadni... mert hát, hogy lehet ilyen egy család? Viszont a megvalósítás nagyon jól sikerült: ugrálunk időben, térben, sőt még nézőpontokban is, így aztán több oldalról szemlélhetjük az eseményeket, ami nagyon jó ahhoz, hogy kicsit jobban megértsük ezeket az embereket. Kontrasztos, és ironikus családregény ez, ami az első világháborúba is elragad bennünket, amiről azt hiszem nem kell túl sokat beszélni: katonák sokasága hullik el a fronton, darabjai hullik az ország, de eközben a Jablonczay család saját háborúját vívja... szerelmek alakulnak ki, házasságok mennek tönkre, és a borzalmak ellenére sem tudnak megbékélni egymással. Pedig azt mondják, hogy a sok szerencsétlenség és bánat összehozza az embereket. Bár a szereplők nagy részét egyáltalán nem tudtam megkedvelni, de valamit mindegyik képes volt kiváltani belőlem, mert a kidolgozottságukat bizony el kell ismerni... annak ellenére, hogy olyanok amilyenek. Amit Szabó Magda a saját családjáról felkutatott, összefűzött, majd a nyilvánosság elé tárt bámulatos, ugyanis nem kevés időbe telhetett mindezt összeszedni, majd egy regénybe átültetni. Bravó!
Értékelés: 5/5
„Annyi titkom volt.” mondta Szabó Magda édesanyja a halálos ágyán. Ennek a mondatnak nyomába indult el az írónő, hogy évekig tartó kutatómunka után megírja családja krónikáját. Édesanyja Jablonczay Lenke, nagyanyja Gacsáry Emma, és dédanyja Rickl Mária személyében a XIX. század konzervatív, férfiközpontú világában három erős, tehetséges asszony küzdelmét követhetjük nyomon, nem is az érvényesülés és a boldogság, hanem csupán a fennmaradás útján. És hogy valóban régimódi-e a történet? Régimódi az, hogy az egymáshoz legközelebb állók okozzák a legnagyobb fájdalmat egymásnak? Hogy az odafordulás, a megbocsátás sokszor túl későn érkezik?
Kiadó: Európa Könyvkiadó, 2010
526 oldal, 2565 Ft
0 Megjegyzések