AUDREY NIFFENEGGER: A HIGHGATE TEMETŐ IKREI

" Amint Robert Valentina és Julia felé indult, azt látta, hogy az ikreket mintegy keretbe foglalja az Oszlopcsarnok fölötti boltív, akárha két fehér szobor verné vissza a fényt a félhomályban. Robert ekkor úgy érezte, elkerülhetetlen, hogy itt találkozzanak. "

Hát itt kicsit kilógok a sorból, nekem szánom-bánom de ez volt az első Niffenegger regényem... de már olvasom Az időutazó feleségét! Szóval sok helyen olvastam, hogy más mint amit vártak, furcsa történet...én ehhez nem tudok hozzászólni, de nem is akarok...még!

Dióhéjban: A fiatal amerikai ikerpár, Julia és Valentina megörökli sosem látott nagynénjük, Elspeth lakását a legendákkal övezett híres londoni viktoriánus temető, a Highgate szomszédságában... Tovább nem is írom, engem már itt levett a lábamról. Iker-történet... ez olyan különleges. Főleg Julia és Valentina: ők pontosan egymás tükörképei, ugyanúgy öltöznek, mindent együtt csinálnak... 21 éves nőktől azért néha egy kicsit bizarr is volt! Pedig mentalitásban eltérőek: Valentina az elnyomott, Julia az elnyomó... na jó ez egy kicsit túlzás, inkább úgy mondom, hogy Julia az erősebb karakter, Valentina pedig nem tud kiállni önmagáért, legtöbbször azt teszi amit Julia akar. De ez még csak a regény egyik alappillére.

Vautravers-ház, ide költöznek be az ikrek, egy ódon, álmos és viktoriánus nagy lakásba. Annyira jól lett kitalálva, hogy azonnal beleéljük magunkat, szinte úgy éreztem én is ott lakom, ez nálam a film-effektus: látod-hallod-érzed! Persze nem lenne teljes a ház körképe a különös lakók nélkül. Robert Elspeth gyászoló szeretője, idegenvezető a szomszédos temetőben, nem képes befejezni az egyetemi munkáját... olyan érzésem volt vele kapcsolatban, mintha beragadt volna az Idő egy apró részébe és képtelen szabadulni, nem tud továbblépni... aztán persze ott van Martin is, aki szószerint nem tud kilépni a bezárt életéből... pontosabban a lakásból. Felesége elhagyta, ő pedig nem tud utánna menni, több éve nem hagyta el az otthonát, de még csak a küszöbre sem képes rátenni a lábát! Kicsit lehangoló de mégis szerethetőek ezek az alakok... mindenki. Senki sem tökéletes a regényben és senki sem boldog, mindenki csak keresi hozzá az utat.

Aztán, hogy csavarjunk egyet a történeten megjelenik Elspeth szelleme... nem nehéz kitalálni, hogy ettől jól összegubancolódnak a szálak és az eddig is furcsa történet kétszeresen is a feje tetejére fordul... Huhh, nagyon-nagyon megszerettem! Kimondottam a nem-tudom-letenni kategória: csak még egy oldal, meg még, és még... aztán bumm, vége is! Van itt minden ami egy brilliáns könyvhöz kellhet: ikrek, temető, kísértet, furcsa lakók és egy viktoránus ház. Kell ennél több?

Értékelés: 5/5

Könyvtár

A legendákkal övezett híres londoni viktoriánus temető, a Highgate szomszédságban áll egy fura ház, a Vautravers. Mielőtt rákban elhunyt, itt élt az excentrikus Elspeth, aki lakását Amerikában élő ikernővérének huszonegy éves ikerlányaira, Juliára és Valentinára hagyta. A lányok birtokukba veszik Elspeth hagyatékát, beköltöznek a lakásba, és lassan felfedezik Londont: megismerik szűkebb környezetüket, a baljós árnyakkal teli temetőt, a bogaras szomszédokat, sőt, Elspeth volt szeretőjét, a megtört lelkű, gyászoló Robertet is. Az ikrek kapcsolatára azonban rányomja bélyegét Valentina rossz egészségi állapota, a folyamatos egymásra utaltságuk, és egy szörnyű titok, amely miatt anyjuk és Elspeth valamikor régen örökre eltávolodtak egymástól. Amikor Valentina és Robert kapcsolata elmélyül, kiderül, Elspeth kísértetként még mindig a lakásban él, és egyáltalán nem nézi jó szemmel a bimbózó viszonyt… Az időutazó felesége szerzőjének legújabb regénye igazi megható mese a halálon túl is tartó szerelemről, a gyász feldolgozásáról, és az igazi testvéri összetartásról.