CLAIRE LOUP: AMIKOR ÉLETEMBEN ELŐSZÖR

" Az a fajta karóra, amitől hanyatt-homlok elmenekülnek a gondolataid. Merthogy vigyázat, a gondolat félénk, érzékeny jószág ám, előbb csak az orra hegyét dugja ki, aztán egy kicsit megmutatja a buksiját, óvatosan, apró léptekkel merészkedik elő a csöndben, és semminek nem szabad megzavarnia, mert akkor riadtan elbújik, bekucorodik az agy valamely zugába, és mindent megtesz, hogy egy időre elfelejtőddjék. Hát én minden erőmmel igyekeztem megnyugtatni a gondolataimat: "Ne fussatok el, garantálom hogy a tiktak nem fal fel benneteket, nem bánt, becsszóra! Gyertek visszaaaaaa!" De hiába, a zaj már el is riasztotta őket, és engem is majdnem az őrületbe kergetett, hogy akaratlanul is számoltam minden egyes ütést."

Nagyon vártam ezt a könyvet, aztán mikor megkaptam, nem tudtam, hogy ott helyben belecsapjak vagy inkább még kicsit pihentessem-e, ezért az előbbit választottam, általában a durr-bele akció jobban beválik. Elsőre az volt furcsa, hogy nincs előre megírt fülszöveg a könyv hátoldalán. csupán egy részlet a könyvből. Aztán végiggondoltam és rájöttem, hogy felesleges is lenne, a cím egyből adja, hogy mit várhatunk. Amire nem számítottam az időbeli váltakozás: jelen, aztán egy visszagondolt esemény, megint jelen és megint egy emlék... és így tovább. Mivel a jelenben játszódó részek egész rövidre vannak fogva, a múlt apró történéseiből és azokból a bizonyos első alkalmakból kell összerakni a főhősnőnk képét. Őszintén, voltak részek amiken nagyon nagyot tudtam röhögni, volt amiben magamra ismertem, és volt amin eléggé elkerekedett a szemem... nem tudom Franciaországban, hogy nőnek fel a tinik, de értem például nem kellett hajnalban becsörtetni a rendőrségre...érdekes!:D

Julie éppen túl van az érettségin, amikor várakozás közben elkapja a nosztalgia, ez az első repülés vele a múltba, az egyik fontos első alkalomhoz. Szerettem, hogy a jelen helyzetből nagyon finom vezettek át egy emlékbe, majd vissza. Több kedvenc részem is volt, de összességében is levett a könyv a lábamról. A könyv azt írja, 14 éves kortól ajánljuk, amivel maximálisan egyet tudok érteni, sőt a mai világban már a még fiatalabb lányok kezébe is belenyomnám, elég sokat lehetne tanulni belőle... gondolok itt például az első sminkelésre, a stoppolásra, fogyókúrázásra, amik a regényben elsőre elég viccesnek tűnnek, de valahogy van mögötte egy mélyebb tartalom is. Miközben ezeket olvastam vasárnap délután, én is visszagondoltam egy-egy ilyen éppen ciki vagy vicces helyzetemre és nagyokat röhögtem magamon. Bár azt hiszem van pár olyan dolog amin át kell esni mindenkinek, hogy tanuljunk belőle, aztán évekkel később visszagondolva kinevessük saját magunk fiatalabb énjét, hogy: igen... voltam ilyen is!:)

" Katasztrófa. Manu hazament, Lola pedig összeomlott. Én meg napokon át csak gabrieli ködben lebegtem, szinte eszembe se jutottak a barátaim... Hogyan csavarhatta el ennyire a fejem egy olyan srác, akit alig ismerek? Gyorsan ki is kapcsoltam a mobilomat, hogy többször ne zavarhasson. Most száz százalékban Lola mellett a helyem. Baromi nehéz, mivel nem is igazán tudom, mit mondjak neki: a szakításuk szinte engem is ugyanúgy megráz, mint őt, pedig tudom, hogy más viselkedést, hatékonyabb lelki támaszt vár tőlem. Mindössze annyit mondtam neki, igaza volt, hogy szakított, ha már nem érezte magát boldognak Manuvel, erre azonban zokogni kezdett, és jobbra-balra ingatta a fejét. Tíz perc elteltével a világ legbánatosabb tekintetével azt mondta: - Ő hagyott el engem. Egy hónapja másik barátnője van."

A címek alapján egyből tudni, hogy most éppen milyen alkalom jön majd elő Julie emlékezetéből, bár ez sem volt minden esetben garancia arra, hogy nem tért el a tárgytól, amit amúgy szintén szerettem benne. Megadta azt az érzést, mintha egy fiatal lány naplóját olvasnánk. Így ismerjük meg Lolát, a legjobb barátnőt, Manut, a legjobb barátot... igen, Julie mindkettőjük barátnője, sőt, ennek majd fontos szerepe is lesz a történetben. Aztán jön Jules, aki nem mellesleg a kedvenc szereplőm volt, amúgy pedig Julie első nagy szerelme. Persze sok mellékszereplő is bejön, majd távozik a képből, de fontos még megemlíteni Gabriel alakját, akit viszont legnagyobb bánatomra nem tudtam megszeretni. 27 darab első alkalomról olvashatunk Julie életéből, ezek közül volt ami nekem kimaradt a gimis éveimből, például a mai napig nem csináltattam piercinget, és valószínű, hogy nem is fogok, pontosan abból az okból, amit majd Julie elmesél!

Az egyik kedven részem volt a bébicsőszködéses emlék. Mivel éjszaka egy üvegfalú házban még szerencsére nem vigyáztam gyerkőcre vagy gyerkőcökre nekem vicces volt ez a helyzet, de ha egyszer eljön ez a pillanat, nem biztos, hogy ilyen jól szórakoznék rajta... sajnos láttam az Ismeretlen hívás c. filmet, valahogy egyből az ugrott be, amikor ezt a részt olvastam!:) A másik befutó "Amikor életemben először betelefonáltam egy kereskedelmi rádióba" című epizód volt, ami az én életemből szintén kimaradt, de ettől függetlenül nagyon tetszett. Az előbb már említettem, hogy Jules volt a kedvenc szereplőm, remélem aki olvasta vagy majd fogja megérti, hogy miért, nem szeretném lelőni a lényeget, ezért sajnos nem tudom részletezni elég meggyőző okaimat a választásommal kapcsolatban!:)

A regény eleje a jelenben kezdődik, természetesen ott is van vége... vagy éppen csak ott és akkor kezdődik? Julie végre nekiindul a nagybetűs életnek, várja az egyetem. Természetesen még idáig eljutunk sok minden történik a jelenben is, előkerül Jules, Gabriel és egy volt barát is, na meg persze ott lesz Lola és Manu is. A könyv végén pedig Juliet valaki még várja is... az, hogy ki legyen titok, különben hol maradna az izgalom... bár olvasás közben már ez is kitalálható!

Értékelés: 5/5

Az érettségit követő nyár eseményei alkalmat szolgáltatnak Julie-nek arra, hogy számba vegye azelmúlt néhány év meghatározó élményeit, azokat, amikor életében először tett valamit, vagy esett át valamin. Ezen nevezetes és emlékezetes első alkalmak között egyaránt van kellemes és kellemetlen, felemelő és lehangoló, kacagtató és siralmas. Claire Loup, a fiatal francia írónő első regényében jelenlegi és hajdani tinik egyaránt magukra ismerhetnek a főhősnő hol csípős iróniával, hol fergeteges humorral elénk tárt csetlés-botlásaiban, amelyek a nővé válás óhatatlan velejárói mindannyiunk életében.