" Életemet csöndben, könyvek között képzeltem el. A panzióból egy váltás ruhát hoztam magammal, és a fegyvertokot a pisztollyal, az egyetlen emléket, amely apámból megmaradt. A többi holmimat szétosztottam a lakótársaim között. De legszívesebben a bőrömet és az emlékeimet is otthagytam volna."
Carlos Ruiz Zafón éppen aktualitását élvezi, ugyanis október 15.én VÉGRE megjelenik A mennyország fogságában, amire már nem is tudom mióta vagyunk kénytelenek várni, az időpont ugyanis folyton csak tolódott, tolódott... még most sem hiszem el teljesen, hogy már csak egy hét, és ott lesz a könyvesboltok polcain. Addig is, itt van nekünk az Angyali játszma, A szél árnyékáról pedig már régebben írtam, ami az első regényem volt Zafóntól. Akkoriban nagyon népszerű volt, ráadásul csak csupa szép és jó dolgot lehetett róla olvasni, így én is kíváncsi lettem rá... hát, így szerettem bele. Majd jött az Angyali játszma. Két példányom van belőle: az egyiket én vettem, aztán később megkaptam ajándékba is, ma már mindkettő fontos helyet foglal el a könyvespolcomon, többször újraolvastam a történetet. Mivel A szél árnyéka az egyik kedvencem lett, valami nagyon nagy durranást vártam ettől a könyvtől is, amit többé kevésbé meg is kaptam. A stílus a helyén van, a történet pörög, a szereplők érdekesek... a kis hiba nekem a befejeznél volt, de erről majd csak később. A lényeg, hogy ha döntenem kellene, hogy a két olvasott Zafón könyv közül melyiket szerettem jobban, hát bajban lennék... Ki tudja, talán A mennyország fogságában majd eldönti ezt a költői kérdést, nagyon bízom benne, hogy hihetetlenül-letehetetlenül-elképesztően izgalmas lesz, ugyanis a fülszöveg jóformán semmit sem árul el a cselekményről, csupán annyit, hogy ismét visszatérünk majd a különös Elfeledett Könyvek Temetőjébe, az azonban, hogy milyen titok, rejtély kapcsán, hát nem derül ki. Szóval az Angyali játszma:
Nagyon jól indulunk. Megismerünk egy nehéz sorsú fiatal kisfiút, David Martint: édesanyja korán elhagyta a családot, és hiányát az édesapja szeretete sem pótolja... a férfi háborús veterán, aki a múltat, a látottakat, felesége hiányát csak alkoholmámoros állapotban képes elviselni, fiára egyáltalán nem figyel, hanyagolja. David a könyvekben találja meg a maga boldogságát, szinte falja az oldalakat, ám írástudatlan édesapja nem támogatja a könyvek iránti rajongását, és írói álmait. Barátságot köt a helyi könyvesbolt tulajdonosával - és itt felbukkan egy már ismert szereplő - az idős Sempere úrral, és annak félénk fiával, akik ingyen biztosítanak olvasnivalót a fiúnak. Felnőve David egy újságnál kap állást, folytatásos rémtörténeteket ír, később pedig egy könyvkiadónál, álnév alatt jelenik meg a Kárhozottak városa című horrorisztikus sorozata. De ennél többre vágyik. Nyomás alatt, napról napra ontja a ponyvákat, szinte belebetegszik a munkába, mindaddig, amíg fel nem bukkan egy különös idegen az életében. Andreas Corelli alakját titkok övezik, de olyan ajánlatot tesz Davidnak, aminek képtelen ellenállni: írjon egy olyan egyedülálló könyvet, amiben egy új, saját, és eddig ismeretlen vallást alapít... cserébe megszabadítja a fojtogató kiadói szerződésétől, ráadásul csillagászati összeget is hajlandó kifizetni, kirántva ezzel az addigi szegénységből és nyomorból. Kezdatben vonakodik ezt elfogadni, tart ettől a sötét alaktól akin képtelenség kiigazodni, fél a témától és a rá váró feladattól... mégis elvállalja. Első lépésként, az előlegéből megvásárolja az ódon, tornyos villát, ami előtt szinte minden nap elsétált, és ami úgy megragadta a képzeletét, hogy képtelen volt szabadulni tőle. Hiába figyelmeztetik, hogy az évek óta nem lakott házat különös rejtélyek övezik, nem hallgat senkire... egyetlen segítője akad, Isabella, a szintén írói álmokat szövögető, éles nyelvű titkárnője. És kezdetét veszi ez az örvénylő kaland...
Elszabadulnak a furcsábbnál furcsább események, és az irányítás kisiklik David kezei közül. A 20as évek Barcelonája nyújtott háttér elképesztően gyönyörű, a történet nyugtalanító hangulata mégis sejtelmessé, félelmetessé festi át. Corelli felbukkanásával felgyorsulnak az események, főhősük kezdi elveszíteni addigi önmagát, egyre jobban belebonyolódik ebbe a rémületes játékba, amibe talán önnön hibáján kívül lépett be... de már nem lehet kiszállni. A komor kastélyban árnyak tűnnek fel, megmagyarázhatatlan dolgok történnek, felsejlenek a múlt apró darabkái... és közben a háttérben még a szerelem is feltűnik. A Christina iránt érzett lehetetlen szerelem felemészti David lelkét. Csalódik az addig ismert emberekben, barátokban, lépésről lépésre veszíti el az addig biztosnak hitt kapaszkodókat. Furcsa, de szinte egyetlen egy pozitív figura sem színesíti ennek a történetnek a palettáját. Akit igazán megkedveltem az Isabella. A Daviddal vívott szellemes szócsatái némi fényt és humort csempésznek a nyomasztó cselekménybe, képesek pár irónikus szúrással megnevettetni az embert... vagy legalábbis egy mosolyt elővarázsolni, ami bár néha fanyar, értékelni kell, hogy legalább megjelenik. De a legnagyobb kérdés, hogy mi az igazi, nagy rejtély? Bár Zafón stílusa már jól ismert barátként ránt be minket a lapok közé, és mintha csak pár pillanattal ezelőtt csuktuk volna be A szél árnyéka fedelét, mégis más... igaz találkozunk Sempere bácsival, újra ellátogatunk az Elfeledett Könyvek Temetőjébe, újra sétálunk éjszaka Barcelona utcáin... minden annyira ismerős, mégis idegen. David Martin története sokkal ridegebb, borongósabb, mint A szél árnyékáé... de ettől nem kevésbé szerethető. A befejezés viszont érdekes: nem várt, fordulatos és kicsit feloldatlan. Szerettem is, de közben mégis az az érzés maradt bennem, hogy nem értem... érthetem egyáltalán?
Értékelés: 5/4,5
A húszas évek Barcelonájában egy titokzatos idegen felkeres egy reménytelenül szerelmes fiatal írót. Visszautasíthatatlan ajánlatot tesz neki: rengeteg pénz, és talán egyéb jutalmak is várják, ha megbeszélt időre megírja a Könyvet, amely mindenek feletti hatalommal bír. Az író elvállalja a munkát, és ezzel ördögi csapdába kerül; hidegvérű gyilkosok, kegyetlen kopók, áruló barátok és csalfa szerelmek kísérik temetőkön és kísértetkastélyokon át, hogy végtére is leleplezze azt, aki a szálakat mozgatja. Kezdődjön hát az ANGYALI JÁTSZMA… Carlos Ruiz Zafón a világ egyik legismertebb írója. A szél árnyéka című első regénye hatalmas nemzetközi sikert aratott. Művei több mint negyven nyelven jelennek meg, páratlan hangulatú, szépséges, érzelmes és filmszerű regényeivel olvasók millióit hódította meg világszerte. Lenyűgöző új regénye valóságos labirintus, tele titkokkal, szenvedéllyel, és a könyvek iránti sosem múló szerelemmel. „Egy regény tele ragyogással és rejtélyes útvesztőkkel. Fantasztikus olvasmány.” – Stephen King
Eredeti cím: El juego del ángel
Kiadó: Ulpius-ház, 2010
Fordította: Latorre Ágnes
667 oldal, 4000 Ft
0 Megjegyzések