"Elhaladtam egy óriási homokóra mellett, amelyet előző nap nem vettem észre. A felső edényben azonban nem homok volt, ahogy az alsóban sem. Felül egy fiatal és gyönyörű nőt láttam. (...) Az alsó edényben viszont egy összeaszott, borzasztóan öreg vénség látszott. Maga a megtestesült Idő állt előttem üvegbe zárva."
Először is le kell szögeznem, hogy Elischer Balázs könyve egy igazi ritkaság, mindössze 400 példányban jelent csak meg. Tény, hogy megszerezni nagyjából lehetetlen, viszont az is, hogy megéri a fáradságot és az időt. De tényleg. Én a szerencsések közé tartozom, ugyanis megjelenésekor teljesen véletlenül láttam meg, voltaképpen a borítón akadt meg a szemem, és mivel akkor éppen semmi konkrét olvasnivalót sem vadásztam, belelapoztam. Muszáj volt megvennem. Ez egy meseregény. Ha hasonlítanom kellene valamihez, akkor leginkább a Holdhercegnő világa ugrik be, hangulatuk szempontjából van bennük párhuzam, és ez nem hátrány, sőt. De inkább gyorsan nézzük a történetet. Szerkezet szempontjából a könyv három részre tagolódik: Tündérvölgy, Boszorkányhegy és Tündérek hajnala. Bizonyára mindenki rájött - akár már a címből is - hogy egy fantasy történettel állunk szemben. Bár íróról és nem írónőről beszélünk, főhősünk mégsem egy fiú, hanem egy női karakter: Holdvölgyi Elza. Elzával éppen utazás közben találkozunk először, a fővárosból költözik Manódombra, egy vidéki kastélyba, a bamba Szaniszló bácsi és a kibírhatatlan Adelgunda néni társaságában. A cselekmény ideje rejtély. Nincs telefon, internet, a szereplők pedig egy hintóban zötykölődnek az út során, még sincs tisztázva, hogy pontosan mikor is játszódik a történet. Melyik század? De ha jobban belegondolok, nem is igazán fontos. Térjünk inkább a lényegre.
Elzát szeretettel veszi szárnyai alá a kastélyban lakó idős hölgy, Holdkövi Vilma, aki - bár mindenben segíti a lányt, sőt, cinkosa is Adelgunda nénivel szemben - titkol valamit. Az első éjszaka máris különös dolgok történnek: furcsa hangok és ezüstös fények szűrődnek a kertből. Bár eleinte nagyon óvják, Elza hamarosan megismerni a éjszakai látogatókat, többek között magát a Tündérkirálynőt is, Amvilát, aki nagyon fontos feladatot bíz a lányra: egy utazást a múltba. Ehhez azonban kitartásra és türelemre van szükség: fel kell nevelni az Időhibiszkusz névre hallgató különleges növényt, ugyanis csak ennek a bogyós termésével lehet visszajutni 1672-be. Elza egyre többet tud meg saját múltjáról, a családjáról és a jövőjéről. Kik voltak valójában a szülei? Hogyan és miért kellett meghalniuk? Valójában ki Vilma? És mi az ő sorsa? De nincs sok idő, ha meg akarja menteni a tündérek nemzetségét indulnia kell, útja azonban rengeteg veszéllyel teli. Többek között átszeli a Kőemberek városát, társául szegődik egy beszélő sárkány, Filemon, menekül bányarém elől, manók követik majd az útján, megismeri a Holdkémlelőt, vacsorázik az Éjkirállyal... Egyik kaland követi a másikat, hogy végül visszatérjen a jelenbe... És ekkor még csak a könyv felénél tartunk, a valódi küzdelem majd csak ezután következik... Elzának hamarosan újra rá kell lépnie a füstútra, és ismét elindulni a másik dimenzió felé, hogy végleg legyőzze a kegyetlen varázslónőt, aki az egész tündérnépre fenyegetést jelent.
Elischer Balázs fantáziáját csak dicsérni lehet. Látszik, hogy nagy hatással volt rá az angolszász históriák világa, sokféle elvarázsolt lényt onnan választott, azonban - véleményem szerint - vannak, akiket kizárólag neki köszönhetünk, így például a Holdkémlelő alakját is, aki az egyik nagy kedvencem volt, bár nem tudnám megindokolni, hogy miért. Nem vicces, nem szeretnivaló karakter, jóformán semmit sem tesz, nem fontos a cselekmény szempontjából sem, mégis, ennyi idő után is ő az egyik legmaradandóbb szereplő. Természetesen ez a könyv nem egy Harry Potter, vagy Trónok harca, annak ellenére, hogy fantasy. Jóval egyszerűbb, de pont ebben rejlik a szépsége. Egy fiatal lány, bátran és csodálatra méltó kitartással elindul, hogy megmentse a tündérek népét. Mese, de szép mese. Annyi minden varázslatos dolog történik velünk, és olyan sok, különféle mesebeli alakkal találkozunk, hogy szó szerint beszippant minket ez a történet. A jók összecsapnak a rosszal, és valószínűleg nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ki győzedelmeskedik ebben a végső harcban... Mindehhez pedig egy csodálatos díszlet társul: vidéki kastély, titkokat rejtő kert, kiismerhetetlen szomszéd (aki a Szalonnás Tojás nevet kapja), elvarázsolt erdő, mágikus nagymama, varázsnövényeket tartalmazó könyv és sorolhatnám... Az író egy gyönyörű világot teremt... pontosabban világokat. Nem hosszú mese ez, egy délután alatt is kényelmesen végigolvasható, úgysem tudjuk letenni. Szerencsésnek érzem magam, hogy annak idején észrevettem ez a könyvet, és nem sétáltam el mellette. Azóta is kiemelt helyet foglal el a polcomon.
Értékelés: 5/5
A tizennyolc éves szerző első kötete. A tündérek legendája a mesék csodálatos világába repíti azOlvasót, oda, ahol semmi sem lehetetlen. A természetfeletti, mesei elemek és szereplők mellett azonban nagyon valóságos emberi konfliktusok és vívódások is helyet kapnak a könyvben. Ez a meseregény a legkülönbözöbb helyekre hívja varázslatos utazásra az olvasó fantáziáját, hagyományosan tündérekkel, varázslókkal, boszorkányokkal és sárkányokkal – csak egy kicsit másképp, mint ahogy azt eddig megszokhattuk.
Magánkiadás, 2005
186 oldal, 1750 Ft
0 Megjegyzések