F. SCOTT FITZGERALD: SZÉPEK ÉS ÁTKOZOTTAK

"Ahogy a lány beszélt, és a szemébe nézett, és elfordította a fejét. Anthonyn olyan megindultság vett erőt, mint még soha életében. A lány lelkét őrző burok mély jelentőségre tett szert – ennyi történt csupán. Maga volt ő a nap, sugárzón és tágulva magába gyűjtötte és elraktározta a fényt, aztán egy örökkévalóság múltán egy-egy pillantásában, egy-egy mondattöredékében kisugározta, egyenesen Anthony lelkének abba a zugába, ahol gyengéden dédelgetett minden szépséget és minden illúziót.”

Nem ezzel a regénnyel akartam megnyitni a kapcsolatomat Fitzgeralddal, de éppen bent voltam a könyvtárban, polcról polcra nézelődtem, hátha akad a kezembe egy olyan könyv, ami mostanában ritka, vagy éppen nem kapható, és hát ő csücsült fent a polcon Gatsby helyett. Nem sokat gondolkodtam rajta, gyorsan lekaptam és úgy szorítottam, mintha tömegek akarnának velem megküzdeni érte... mondanom sem kell egyedül voltam megint. De sohasem lehet tudni mikor ugrik elém egy elvetemült F. rajongó! Az előzmény, hogy nem túl régen láttam (angolul, a mozikban csak most fogják majd játszani) Woody Allen új filmjét, az Éjfélkor Párizsban-t. Gyönyörű film, aki teheti menjen és nézze meg. Röviden: a főhős egyedül bolyong Párizs utcán, totálisan eltévedt, nem emlékszik a visszaútra a hotelbe. Már teljesen kimerült, lepihen egy lépcsőn, amikor éjfélt üt az óra... ekkor jelenik meg egy titokzatos fekete autó, ami felveszi a fáradt Owen Wilsont, de nem haza, hanem egyenes a múltba röpíti. Ezek után feltűnik a színen: Hemingway, Zelda és Scott Fitzgerald, Picasso... stb. Na ezek után határoztam el, hogy nekem kell egy Fitzgerald könyv... és meg is kaptam!

Szegény kis könyv hihetetlen viharvert állapotban van, nem tudom, ki és miért nem volt képes vigyázni rá, de ha tehetném jól elverném mind a két kezét! Ezért utálok könyvtári könyveket olvasni... majd megszakad a szívem, hogy egy ilyen új kiadású könyv, ilyen rövid idő alatt képes ennyire tönkremenni, mert egyesek nem képesek normális állapotban visszahozni. De hát borító alapján nem ítélek, és mennyire jól tettem! Nem mondom, hogy rövid regény, az 500+ oldalt azért nem zavartam le egy hétvége alatt, de minden időm megérte. Tudom, hogy sokan oda és vissza vannak A nagy Gatsby-től, amit én még sajnos nem olvastam, de ha ezt képes felülmúlni akkor akarom, most azonnal! Az biztos, hogy már most elbuktatott ez az olvasás, rövid időn belül elcsattogok egy könyvesboltba és megveszem a saját példányomat, kell, hogy itt legyen a polcomon! De miért is ilyen különleges? Minden benne van amit imádok: szerelem, kis háború, sok-sok irónia és feszültség, gyönyörű leírások, hihetetlen eszmefutáttások és egy cseppnyi filozófia. Ma, mikor befejeztem, több lettem a képzeletbeli listám egy kedvenc íróval!

A két főszereplő Anthony és Gloria. (Már a nevek milyen csodálatosak!!) Anthony Patch fiatal művészlélek, akinek fogalma sincs, hogy mit kezdjen az életével, csak sodródik, szórakozik és keresi az élet értelmét. Munkája nincs, szerencsére jövedelme lehetővé teszi, hogy ne szenvedjen hiányt semmiben és egy gyönyörű lakásban élhessen New Yorkban. Az írás gondolata tölti ki a vágyait, de nem képes a álmodozást cselekvéssé változtatni. Barátja, Dick révén megismeri a gyönyörű Gloria Gilbertet. A lány a leghiúbb nő, aki valaha létezett, bár joggal, hiszen minden férfi a lábai előtt hever, és ez olyan fegyver a kezében amit nem fél kihasználni. Számára a felszínes szépségek, a táncok és estélyek, illetve az udvarlók hada jelenti a boldogságot. Aztán ez a két fiatal találkozik, felforgatva ezzel egymás életét. A fülszövegből kiderül, hogy ebből a "szerelemből" házasság lesz... de mi van akkor ha kezd eltűnni a szerelmes szenvedély, ha kezdenek eltűnni a barátok, és kezd elfogyni a biztos anyagi háttért jelentő vagyon? A két főhős között felszínre jönnek az ellentétek, akik megpróbálják pánikszerűen visszaszerezni azt az eltűnt boldogságot és szenvedélyt amit régen egymáshoz kötötte őket. Fitzgerald finom stílusával gyönyörűen érzékelteti az apró rezdüléseket és változásokat, nagyon-nagyon régen volt már a kezemben olyan könyv ami ennyire el tudott varázsolni!

Értékelés: 5/5

A dzsesszkorszak nagy írójának második regénye (1921) a tehetséges, művészi hajlamú Anthony Patch és az imádatra méltó, gyönyörű Gloria Gilbert szerelmének története. A szerelemből házasság lesz, s apránként derül ki, milyen gyenge akaratú, határozatlan és gyáva Anthony, milyen önző, elkényeztetett, hiú és makacs Gloria. Szerelmük az évek múlásával megkopik; pénzük elfolyik a kezük közül; nem képesek az élettel szembenézni, mulatnak, isznak, erkölcsileg egyre süllyednek, szétforgácsolódásuk és kiégésük egymástól is eltávolítja őket. A lazán szerkesztett regény már az új nemzedék vereségét jelzi. „Amit elveszítünk, az sokkal édesebbnek tűnik utólag – jegyzi meg Fitzgerald, aki saját csalódását is beleírta könyvébe. – Tudom, hogy így van, mert egyszer nagyon akartam valamit, és meg is szereztem. Ez volt az egyetlen dolog, amit igazán akartam életemben… Aztán, amikor az enyém lett, porrá omlott a kezeim között… És ebből megtanultam, hogy az ember nem szerezhet meg magának semmit, egyáltalán semmit. Mert a vágyaink becsapnak.”