G. SZABÓ JUDIT: A MADÁRIJESZTŐ-HÁZ

„ – Jó iramban jöttünk – mondta a férfi, és szippantott a fűszeres, gyantás, tiszta levegőből. – Ez nem a szmogos Pest… - Nem is a forró Práter utca! – nevettem rá. Gábor megvidámodva bólogatott. A táskájába nyúlt, kulcsokat markolt elő. – Úgy emlékszem, ez a kettő nyitja a kaput… Szédült boldogsággal néztem körül. – Az ördögbe is… nem akar elfordulni. Odaugrottam, hogy segítsek, megragadtam a lesüllyedt kertkaput, és magam felé húztam. Olyan hirtelen erővel nyílt az egyik szárny, hogy szinte magával rántott. – Gábor, ez igazán szíves fogadtatás! – kiabáltam. – Kisebb javítások… - morogta. Mohos, töredezett lépőkövek vezettek a ház felé. Kétoldalt öreg fenyők álltak, rododendronbokor szégyenkezett elvirult (hervedt) lila virágai miatt. – Tavasszal a legszebb! Ilyenkor, nyár végén már…”

Egy pöttyös. G. Szabó Judit megint lekerült a polcról. Anno a Rózsás Letíciáról már írtam, hogy nagyon tetszett, szóval beruháztam a következő pöttyösömre. Nem bántam meg. Lehet, hogy nem túl bonyolult, lehet, hogy ifjúsági... de az írónő nagyon tudja, hogy nekem mi kell: a Letíciás történet egy skóciai kastélyba vitt magával, hol még igazi kísértetekkel is találkozhattam, most pedig egy különös, vidéki házikó a helyszín, amihez egy elvadult kert is tartozik... na meg titkok, kíváncsi szomszédok, sőt, még egy rejtélyes éjszakai látogató is, aki valamiért nagyon rá akar ijeszteni a főhősnőnkre... de nincs könnyű dolga. Anikó egyedül veszi birtokba a családi örökséget, amíg a többiek - halaszthatatlan elfoglaltságok (pl. lekvárkészítés) miatt - nem tudnak elszabadulni a fővárosból. De Anikó nagyon élvezi a kalandot, bejárja a kis házat, ismerkedik a hátrahagyott emlékekkel, beszélget a szomszédokkal... idilli... egészen az első éjszakáig, amikor megjelenik a "Kopogtató". Na igen. Anikó miután elbeszélgetett a környékbeli emberekkel, bezárkózott a kicsi házikóba, és már régen az igazak álmát aludta, amikor pontban éjfélkor felriadt a csengetésre. Valaki állt a kapu előtt.

Először azt hitte, hogy édesapja megérkezett otthonról, de mikor a bokrokon-ágakon átvergődve eljutott a rozoga kertkapuig, megdöbbent... nem állt ott senki. Körülnézett, bejárta a kis telket, de belenyugodott, hogy biztos valami unatkozó idegen szórakozhatott... azonban amíg ő kint járkált, valaki bizony belopózott a tárva-nyitva hagyott házba: ringott a hintaszék, előkerült egy cukros zacskó, füstölt a cigaretta, nyitva hevert a könyv... az előző lakók szelleme? Ugyan már, Anikó nem ijed meg ilyen könnyen... bátorsága egészen kitart a következő éjszakáig, de ismét eljön az éjfél, és a dolgok újra elkezdődnek. De ki lehet a tettes? A szomszédasszony, aki azt harsogta, hogy ezen a környéken nem kell zárni semmit? Vagy a szemben lévő házaspár, akik a városban alszanak? Esetleg a titokzatos Őrnagy? Vagy Gábor? Mindenki gyanús, és senki sem az. De Anikó segítséget hív, és megérkezik a felmentősereg a csinos Mari, valamint a búzavirág szemű Évi személyében. Új lakatokat vesznek, helyreállítják a kertet, majdnem szert tesznek egy őrző-védő kölyökkutyára is, de a végén beérik egy árván maradt cicussal, aki kintről őrködik, miután lemegy a nap.

Most már hárman (azaz négyen) várják az éjszakai látogatót. De mit akar tőlük? A nagymama örökségét, a házat? Vagy a titkos "kincset"? Mi van ha tényleg egy makacs kísértettel van mégis dolguk? De egy kísértet mióta sétál a padláson? Anikó, Mari és Évike azonban a körmére néznek ennek a settenkedő alaknak, hogy mire a nagymama megérkezik a házba, már helyreálljon a rend. Nagyon tetszett, hogy a helyszín Sopron. Bár nincs kimondva konkrétan (ha jól emlékszem) de az apró utalásokból elég könnyen kikövetkeztethető. Ezért különösen szerettem. Nagyon tetszik Sopron, már sokszor voltam ott kirándulni... főleg az a hely ahol a mi kis kalandunk is játszódik: a kilátó közelében, ahol a nyaralók vannak, ahol olyan közel az erdő, amin ha végigsétálsz a szanatóriumhoz jutsz le... gyönyörű! De a történet: Anikót eddig is szerettem, ezután is fogom... a karakterek, a humor, az írónő stílusától működik ez az egész. És be kell ismernem, hogy én is gyanúsítottam mindenkit, de hiába, nem jöttem rá, hogy ki a tettes. Elismerem, G. Szabó Judité a pont. Nyári, egy délutános kis nyomozós... nekem bejött, jöhet a következő pöttyös könyv. Ötletek?

Értékelés: 5/4

Az írónő új regénye új környezetben, de az ismert hősök szereplésével játszódik. A történetfőszereplője és egyben mesélője, a tizenéves Anikó vidékre utazik, hogy „birtokba vegye” a családi örökséget, amely nem más, mint a Madárijesztő-ház az erdő közepén. Nyári szünet van, Anikó csak egy-két napot akar egyedül eltölteni a házban, várja a család később érkező tagjait, de az idillinek induló nyaralás sötét fordulatot vesz. Mintha kísértetek járnának az öreg házban, amelyet jogos örökösein kívül többen is meg akarnak kaparintani. Feltünedeznek a szomszédok, a távoli rokonok is előkerülnek. Anikó szerencsére nem sokáig marad egyedül a titokzatos, visszatérő éjszakai látogatóval, mert megérkeznek a testvérei, majd a nagymama is, és a végén fény derül a rejtélyre.