HARPER LEE: NE BÁNTSÁTOK A FEKETERIGÓT!

"Atticus Jemnek egy alkalommal ezt mondta: - Jobb szeretném, ha bádogkannákra lövöldöznétek a hátsó udvarban, de úgyis tudom, hogy madarakra fogtok vadázsni. Lőjetek le annyi szajkót, amennyit csak akartok, de ne bántsátok a feketrigót. Az bűn. Ez volt az egyetlen eset, amikor Atticus valamire azt mondta, hogy bűn, és én megkérdeztem Miss Maudie-tól, miért mondta ezt."

Harper Lee könyve mindig kicsúszott a kezeim közül; vagy nem volt kapható, vagy nem volt bent a könyvtárban stb. Most végre megvan! Mielőtt nekikezdtem volna egy ismerősöm bíztatott, hogy ez egy hihetlenül jó regény, neki az egyik kedvence! Most, hogy befejeztem... egyet kell értenem. A cselekmény a nagy gazdasági világválság idején játszódik Alabama államban. Ez első hallásra talán nem tűnik túl izgalmasnak, de ha kicsit a dolgok mögé nézünk... A két testvér közül Scout szemszögén keresztül követjük az eseményeket, ő a mesélő. Jemmel, a bátyjával és Atticus Finch-el, özvegy édesapjával él együtt ebben az álmos kisvárosban, amiről csak azt hisszük, hogy unalmas. A felszínen talán igen, de mint minden helynek, ennek is megvan a maga varázslatos kis titka. A gyerekeket a szomszédban lakó Boo Radley alakja tartja izgalomban, aki bátyja házának a foglya, akinek alakja köré már megszámlálhatatlan helyi legenda fűződik. Mindent megtesznek azért, hogy megfejtsék ezt a rejtélyt és egy pillantást vethessenek a férfira.

Közben a gyermekek apja elvállalja egy helybéli néger férfi ügyét, aki egy fehér nő megerőszakolásával vádolnak, ezzel kirobbantva az előítéleteket a városban. A férfi ellenáll a nyomásnak és nem hajlandó lemondani az ügyről, holott tudja, hogy annak megnyerése esélytelen. Egyre nagyobb őrület lesz úrrá az embereken, a rasszizmus hatalmas mérteket ölt. Tom Robinsont elítélik, és Bob Ewell, a felperes bosszúra készül Atticus ellen. Eközben Atticus saját és különleges módszerrel neveli gyermekeit, komoly és felnőtt beszélgetőtársként tekint rájuk, önálló gondolkodásra bíztatja őket. Nagyon szép, hogy mindezt egy kislány szemszögéből követhetjük, aki nagyon sok dolgot most ismer csak meg, aki számára még hihetetlen sok dolog újdonság. Megtanulja, hogy nem szabad másokat alaptalanul rágalmazni, és rájön, hogy vannak helyzetek amikor rengeteg kitartásra van szükség.

Nem hiszem, hogy meglepetéssel fogok szolgálni, ha azt mondom: Scout volt a kedvenc szereplőm. Gyönyörű követni a fejlődését, ahogy megváltoznak gyermeki gondolatai és lassan-lassan elindul a felnőttéválás útján. Az elején egy kicsit nehezen kaptam el a fonalat, valahogy nem rázódtam bele a cselekménybe, de a 100. oldaltól már nem tudtam letenni. Harper Lee csodálatos megjegyzései elringattak és magukkal sodortak egy alabamai kisváros színfalai közé, egy nagyon különleges és öntörvényű kislány oldalára, aki megmutatta nekem, hogy milyen is volt ebben az időben az élet. És azt is elmesélte, hogy miért bűn bántani a feketerigót. Rossz hír: ez az írónő egyetlen regénye.

Értékelés: 5/5

Az alabamai Maycomb városában utolsó gondtalan nyarát tölti egy testvérpár, Jem és négy évvelfiatalabb húga Scout. Az őket anya nélkül nevelő Finch ügyvéd megpróbál tökéletes apaként viselkedni, ám neki sem könnyű. Izzik körülötte a levegő: egy színes bőrű férfit véd a bíróságon... Ráadásul váratlan események, misztikus jelenések, nyugtalanító hírek zavarják meg a család nyugalmát. A gyerekek élete is gyökeresen megváltozik: a felnőtté válás varázslatos és fájdalmas útja immár elkerülhetetlen számukra...