JENNY COLGAN: KARÁCSONY A CUPCAKE KÁVÉZÓBAN

"Fahéj, narancshéj, és gyömbér illata töltötte be a levegőt, de még ez sem tudta elnyomni a tömény kávészagot. Odakint verte az eső a Cupcake kávézó halványzöld kirakatának nagy ablakait; a kávézó egy kis zsákutcában állt egy vaskereskedés és egy körbekerített fa mellett, mely fagyottnak és kopárnak tűnt e dermesztő délutánon. Issy kirakta a parányi zöld levelekkel díszitett friss, gesztenyés muffinokat, boldogan beszívta az illatukat, és eltűnődött, cajon korai-e lejátszani a karácsonyi CD-jét. Az időjárás szokatlanul enyhe volt egész novemberben, most viszont megjött a tél."

Emlékszem amikor Amadea írt nekem egy kommentet az Egy boltkóros naplója bejegyzésemhez, mégpedig arról, hogy nem gondolta volna, hogy én azt a könyvet valaha is elolvasom... hát én sem, ez tény. Ezek a - mondjuk így, jobb kifejezés híján - csajos/lányos könyvek nem igazán tartoznak az én világomba, én inkább olvasok el egy szépirodalmi regényt, vagy akár egy fantasy történetet, mint egy... ööö, ponyvát? De ez olyan rosszul hangzik, sohasem szerettem, ponyva kifejezést. Mintha elítélném ezeket a könyveket, pedig nem... csak sohasem kötöttek le igazán, ráadásul egy ujjamon meg tudnám számolni, hogy mennyi keltette fel egyáltalán az érdeklődésemet. Ezért is nem értettem magam, hogy mégis honnan jött a vonzódásom Jenny Colgan könyve iránt, főleg úgy, hogy a Cupcake Kávézónak ez már a második kötete, és én az elsőt addig észre sem vettem. Talán a karácsonyi hangulat telepedett rám, mikor valamilyen oknál fogva kiszemeltem magamnak ezt az olvasmányt, és bár az ünnepekig nem sikerült megszereznem, valahogy mégsem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ez nekem akkor is kell... Talán a címe: Karácsony a Cupcake kávézóban. Olyan bájos. A címről egyből egy havas utca, az ünnepi fények, egy meleg, kényelmes puffokkal teletömött kávéház jutott mindig eszembe, ahol cukormázas süteményeket, rózsaszín minyonokat, tejszínhabos tortaszeleteket és hatalmas bögrékben felszolgált forrócsokit lehet kapni... szó szerint egy falat mennyország, ha már klisékkel akarunk élni. Szóval a lényeg, hogy voltaképpen újra nyitottam egy olyan műfaj felé, amit eddig valamiért mindig száműztem a könyvespolcomról. Kísérletezni merni kell, az biztos... Bár az első kötetet nem olvastam, gyorsan megismertem a szereplőket, hogy ki kinek a kije, ki kivel milyen viszonyban áll, és amúgy úgy általában mi történt velük a korábbi részben. A könyv elején, és jó pár fejezet kezdetekor, hangulathozó céllal - gondolom én - aranyos kis recepteket lehet olvasni: mézeskalács sütés, karácsonyi muffin készítés és hasonlók, bár Caroline receptjét semmi sem tudta végül überelni, ami nagyjából a pizzarendelés végszóval zárult. Szóval, megismerjük Issy-t, aki a londoni Cupcake kávézó büszke és boldog tulajdonosa: persze nem lehetne ennyire elégedett, ha nem segítenék a mindennapokban a barátok, munkatársak, na meg a nagybetűs nagy Ő.

Pearl és Caroline a kávézóban dolgozik főhősnőnk keze alá, ráadásul állandó piszkálódásaiknak a célja legfőképpen a másik személye, Issy bosszúságára. Aztán ott van természetesen Austen, Issy bankár barátja, akivel a nagy rózsaszín szerelmi ködben már össze is bútorozott, ráadásul velük él Austin öccse is, aki állandóan bajba kerül az iskolai kihágásai miatt. És megemlíthetnénk még Issy idegesítően gyerekcentrikus barátnőjét, a mindennap bekukkantó jófej postást, Pearl imádnivaló kisfiát és persze az csokiillatra áhítozó, bélpoklos vendégeket. De egyre jobban közeledik a karácsony, és ez Issy számára nem könnyű időszak: szeretett nagypapája hiánya az ünnepek táján már szinte elviselhetetlennek látszik, egyetlen élő rokona, a kiismerhetetlen édesanyja pedig valahol a messzi New Yorkban egy különös kommunában tengeti mindennapjait. De mire jók a barátok na meg a szerelem, ha nem ennek az űrnek a pótlására? Vita alakul ki a karácsonyi díszek körül, van aki a fizetését kevesli, van aki a karácsonyi sütiket képtelen elviselni a kávézóban, ráadásul Austin is egy lehetetlen ötlettel áll elő: egy új, jól fizető állásajánlattal... csakhogy nem Londonban, hanem a távolinak tűnő Amerikában. Nem csoda, hogy szegény Issy egyre elveszettebbnek érzi magát... mintha az eddig olyan gondosan felépített kis világa egyik pillanatról a másikra kezdene darabokra hullani... De lassan a Cupcake kávézó felett gyülekező viharfelhőket is semmissé fújják a karácsonyi szelek. Előkerülnek a sütőből az első mézes sütik, a habos kakaók illata pedig belengi Issy birodalmának minden szegletét: a legelvetemültebb karácsonykerülő is az ünnep bűvkörébe kerül. A havas dekoráció olyan gyönyörű lesz, hogy szinte megszólal, a fények szikrázóak és hamarosan az első hó is lehull majd a városra... miközben Pearl kisfia elszántan védelmi a falra felkerült óriási kalendáriumot. Maga a történet emellett szinte sablonos: mindenkinek megvannak a maga apró, személyes kis problémái, de a regény főszála természetesen Issy és Austin kapcsolatára koncentrál: a menni vagy maradni kérdésre... arra, hogy kettejük közül ki hajlandó meghozni az áldozatot... és ha egyikük sem, akkor tudnak-e majd a másik nélkül tovább élni. Egyszerű szereplők, egyszerű mindennapjai. A lényeg magán a hangulaton van, és pontosan ezért sajnálom nagyon, hogy végül nem karácsonykor olvastam... bár félő lett volna, hogy halálra eszem magam mindenféle csokis finomsággal, mert ebben a könyvben aztán olyan édességek kerülnek elő, amikről eddig még nem is hallottam, bár garantáltan szépek és finomak lehetnek.

Kiszámítható a fő történet, és mégis, valahogy filmszerűen van megírva... na jó, nem egy A kategóriásra, inkább egy egyszer nézhetős, csajos, délutáni filmre, amit már annak ellenére láttál, hogy ezt a változatot most nézed először. Kis szerelmi bonyodalom, vegyítve, az "én nem vagyok az anyád, hogyan kezeljelek mégis?" problémával, a karrier kontra magánéleti boldogság konfliktusával... amihez természetesen számos mellékszereplő asszisztál lelkesen. Issy gyermekkori élményei a régi karácsonyi hangulatokat hozták vissza, mikor egy kislány szemében a világ legjobb ajándéka volt egy rózsaszín keverőtál és mélyen hitt az ünnepek varázsában. Aranyos volt, tényleg nem bántam meg, hogy belevágtam az olvasásba, ráadásul így szereztem pár jó receptet is, amit mindenképpen ki fogok majd próbálni... a legjobb szó rá talán a bűbájos lenne... Issyhez hívem cukormasnival átkötve.

Értékelés: 5/3.5

Issy Randall, a Cupcake Kávézó büszke tulajdonosa szerelmes, és nem is lehetne boldogabb. Újüzlete virágzik, és jó barátok veszik körül, bár két kolléganője, Pearl és Calorine mintha nem nagyon lenne feldobva a hó és a vidámság közelgő ünnepétől. Ám amikor barátja, Austin eljátszik a gondolattal, hogy New Yorkba költözik, Issy kénytelen egy távkapcsolat kilátásával szembenézni. És amikor legnagyobb a karácsonyi forgalom a kávézóban, s egyre nagyobb a kereslet Issy ínycsiklandó süteményeire, a lánynak el kell döntenie, mit tart a legfontosabbnak az életben. Ebben a decemberben Issynek minden erő-, jókedv- és fahéjtartalékára szüksége van, hogy így vagy úgy mindenkinek boldog karácsonyt teremtsen…