JOHN GREEN: KATHERINE A KÖBÖN AVAGY A SZERELEM KÉPLETE

" Levetette magát a száraz, narancsszínű földre, hagyta, hogy a magas fű elnyelje, láthatatlanná tegye. Verejték ömlött az arcáról és egybefolyt a könnyeivel. Végre sírt. Eszébe jutott összefonódott karjuk, ostoba kis tréfáik, milyen érzés volt átmenni hozzájuk iskola után és nézni, hogyan olvas. Hiányzott mindez. Azt remélte, hogy együtt lesznek az egyetemen, szabad lesz annyit együtt aludniuk, amennyit csak akarnak, mindketten a Northwesternen, együtt. Ez is hiányzott, bár meg sem történt. Elképzelt jövőjük hiányzott. Szerethetsz valakit nagyon, gondolta. De soha nem szerethetsz annyira egy embert, mint amennyire hiányzik. "

Végre kezdenek felgyorsulni az események, csak nemrég jött ki a szerző első könyve, már kapható a másik is. Nem, nem kapcsolódnak össze! Egy teljesen új történetről van szó (információ azoknak akik eddig esetleg nem tudták!). Bár a magam részéről szívesen folytattam volna az Alaska nyomában című könyvből megismert szereplők életének alakulását, úgy tűnik ez nem fog valóra válni, de helyette itt egy újabb fiatalokról szóló Green-regény. Az előző példányával engem megvett az író, ezek után szerintem normális, hogy azonnal akartam tőle egy újabbat, és láss csodát még egy teljes hónapot sem kellett várnom rá! Kezdjük a véleményformálást egy egyből látható dologgal: a borítóval. Igen, már én is több helyen találkoztam vele, hogy ez a design nem mindenkinek nyerte el a tetszését (gondolok itt a Ha maradnék, illetve az Alaska nyomában c. példányokra). Ez a terv már jobban tetszik, bár a nyilakkal még mindig barátkoznom kell, de ez a sárga, barna és zöld színvilág nálam már nyerőbb!

Magáról a történetről már nehezebb lesz összefoglalni a gondolataimat. Green első könyvében nagyon hamar meg tudtam szeretni a szereplőket, imádtam ahogy pereg a cselekmény és haladunk előre. A fülszöveg alapján biztos voltam benne, hogy nagyon fogom szeretni ezt a regényt is, végül is egy fiatal srác a főszereplő, akit folyamatosan kirúgnak... ráadásul mindegyik lány neve Katherine, viszont az utolsó olyan mély nyomot hagy a fiúban, hogy minden áron megpróbálja majd visszaszerezni. Tetszett, mert érdekes és vicces történet... igen, itt jön egy pici DE. Nehezén és lassan tudtam hozzászokni a főszereplő, Colin személyiségéhez. Nagyon különleges és érdekes karakter, lépésről lépésre barátkoztam meg vele, nem kaptam meg tőle és nem éreztem iránta azt az elsöprő rajongást és érdeklődést, amit általában az ilyen típusú könyvek hamar kiváltanak belőlem. Mellette pedig ott vannak a barátai; Hasszán, egy túlsúlyos, de vicces arab fiú, illetve Lindsey, aki... milyen is? Furcsa. Talán pont vele volt a problémám, nem hozta nekem azt az átütő személyt aki beleillik a fiúk mellé a harmadik helyre, és magam sem tudom, hogy miért...

" - Van gyufád? - Persze, egész csomó - válaszolta Lindsey föl sem pillantva. - Miért? - El akarom ezt égetni - mondta, és feltartotta a füzetet. - Nem tudom befejezni az Elméletet, úgyhogy el akarom égetni. Lindsey felállt, Colin felé lépett, és kikapta a kezéből a jegyzetfüzetet. Egy ideig lapozgatta. - Nem tudod egyszerűen eldobni? Colin felsóhajtott. Világos, hogy nem érti. - Hát igen, eldobhatnám. De ha nem lehetek zseni, és világos, hogy nem lehetek, legalább hadd égessem el a munkámat, mint ők. Nézd meg azokat a zseniket, akik vagy sikeresen, vagy sikertelenül megkísérelték elégetni az írásaikat. - Igen - mondta Lindsey szórakozottan, még mindig a jegyzetfüzetet olvasva. - Mindegyiket nézem. - Carlyle, Kafka, Vergilius. Nehéz jobb társaságot elképzelni, tényleg. - Igen. Ezt magyarázd meg nekem! - kérte a lány, és leült az ágyra, miközben intett a fiúnak, hogy ő is üljön le mellé. "

Szóval adott egy nagyon okos fiú, aki több mint tehetséges, de még nem zseni, akivel szakított a tizenkilencedik barátnője is... aki valami új és izgalmas kalandra vágyik ezek után. Adjunk hozzá egy poénos és szókimondó arab barátot, aki tévéfüggő, és enyhén nagydarab. Indulhat is felfedezőút a "Hullaszállítóval", ami történetesen egy nagy és fekete autócsoda. Egyik városból sodródnak a másikba, amíg Colin fel nem fedez egy táblát az út szélén, mely szerint egy Gutshot nevű városban van eltemetve az osztrák-magyar trónörökös, akinek halála miatt kirobbant a világháború. Nem is kell több a két fiúnak, végre találnak egy célt, elindulnak, hogy ők is láthassák ezt a bizonyos síremléket, bár hogy hogyan került a főherceg földi maradványa egy amerikai kisvárosba, még az intelligens Colinon is kifog. Gutshot lesz innentől kezdve a cselekmény színhelye, egy ilyen hely kell ahhoz, hogy a két fiú végre felnőtté váljon, persze az új barátok és ismerősök segítségével, és Colin végre megtapasztalja azt a bizonyos "Heuréka-pillanatot", amire egész életében várt...

A végére megszerettem Colint, Hasszánt és Gutshot várost is... de Lindseyt már annyira nem tudtam. Ez azonban csak egy apró dolog, könnyen el tudtam felejteni, amikor a két fiú egyik kalandból a másikba keveredett... én pedig itt-ott fel is nevettem. Egy ominózus vaddisznó vadászat számomra a legmaradandóbb jelenet, kétszer is el kellett olvasnom! Aztán ott van az a fontos "kutatás" ami köré szövődik szinte ez az egész könyv: Colin Elmélete. Megalkot egy olyan matematikai képletet, ami alapján megpróbálja megjósolni egy kapcsolat jövőjét. Nem egyszerű, sok kutatómunkát igényel, de végül sikerül... az összes barátnőjére ráillik a képlet, és kijön a megfelelő eredmény... a kérdés csak az, hogy valóban meg tudja majd mondani a jövőt is? Vagy csak a múltat lehet vele bizonyítani? Nem árulom el, majd kiderül. Azoknak pedig, akiket már a matematika szó önmagában elriaszt, csak azt tudom tanácsolni, hogy nem kell félni... én is teljes szívemből gyűlöltem tizenkét hosszú éven át, itt azonban nem zavaró, sőt John Green vicces megjegyzései is színesítik, amiket nagyon élveztem! Te miben hiszel: a sorsban, vagy a tudományban?:)

Ui.: A könyvet a Gabo Kiadónak köszönöm!

Ötödik Katherine szerint a fiúk durvák. Tizedik Katherine csak azt akarta, hogy barátok legyenek.Tizennyolcadik Katherine e-mailben rúgta ki. K-19 összetörte a szívét. Colin Singleton kizárólag Katherine nevű csajokra bukik. És ha sikerül összejönnie valamelyik Katherine-nel, akkor Colin előbb-utóbb lapátra kerül. Hogy egészen pontosak legyünk, eddig tizenkilenc alkalommal. Colin, az anagrammakedvelő, elkeseredett gyermektehetség tízezer dollárral a zsebében, egy vérszomjas vaddisznóval a nyomában és az anyósülésen túlsúlyos, Judy bírónő-rajongó barátjával kalandos útra indul, de egyetlen Katherine sem bukkan fel a láthatáron. Colin elhatározza, hogy megalkotja az Alapvető Katherine előreláthatósági elméletet, amely reményei szerint bármely Kirúgott számára képes megjósolni bármely kapcsolat kimenetelét, és ezáltal talán visszaszerezheti a lányt. Az Alaska nyomában szerzőjének árnyalt humorú regényben szó esik még szerelemről, barátságról és egy halott osztrák-magyar trónörökösről is. John Greent a házassága előtt tizenháromszor rúgták ki. De Katherine nevű lány egyszer sem.