JORDAN BELFORT: A WALL STREET FARKASA

"Az ember végül is nem maga választja meg, hogy kibe lesz szerelmes, nem igaz? És ha már egyszer itt a szerelem, az a bizonyos mindent felemésztő, mindent maga alá teperő szerelem, mikor a szerelmesek egy percig sem képesek kibírni egymás nélkül – akkor ki képes neki ellenállni? (...) A bűntudat és a megbánás amúgy is hasznavehetetlen érzelmek. Vagy ha mégis hasznosak, akkor is, kinek jut ideje rájuk? Előre, mindig csak előre, ez a jelszó. És amilyen gyorsan csak lehet, és soha, de soha nem szabad visszanézni."

A mi kapcsolatunk a filmmel indult: imádtam. Nagyon hosszú, nagyon a feneket kockásra ülős... de megéri, elképesztően szórakoztató, azóta háromszor néztem végig. Ráadásul én kimondottan rajongok Martin Scorsese filmjeiért, úgyhogy elfogult is vagyok, pont. Na most, ezt megnézettem itthon a családdal is, és - ujjak keresztben - osztatlan sikert arattam vele. Innen jött az ötlet, hogy édesapámnak meg is veszem majd könyvben. ami azóta egyébként megtörtént, és ő mondta az olvasás után, hogy szerinte ezzel nekem is meg kellene próbálkoznom, mert ha a filmet ennyire szerettem, akkor ez is nagyon tetszeni fog. Hát nekifutottam... és nekem bejött. A történet elején valahol ugyanott vagyunk, akárcsak a filmben: megismerjük a főszereplő-író Jordan Belfortot és az ő első napját a híres, öltönyösökkel elárasztott Wall Streeten, ahol mint telefonos kis pötyögő kezdi meg a munkát. Aztán ugrunk egyet és máris a képünkbe vágja, csak úgy mellékesen, hogy az eltelt időben mire vitte, hogyan dőlnek a hatalmas pénzek, hogyan "csalnak-lopnak-hazudnak", na meg úgy alapjáraton a sok millióból, hogyan lesz rengeteg, mert ugye olyan, hogy elég, nincs. Aztán jönnek a drogok, a különböző partyk, az alkohol- és kábszermámorban töltött egyéni és céges kurvázások: egyszóval azok a tipikus mozzanatok, amik hamarosan már a mindennapjaik részévé válnak. Róluk szól, és mondjuk ki: őszintén. Pont nem érdekli az írót, hogy kicsit is kiszínezze, vagy megpróbálja feljavítani saját magát vagy a többi szereplőt. Olyanok, amilyenek... és ha neked nem tetszik? Na vajon az kit érdekel? Elmeséli, hogy ez így történt, hogyan szórták a pénzt, hogy hoztak létre körülbelül a nulláról egy ilyen céget, hogyan vágták át az embereket, hogy szórakoztatták saját magukat... és végül hogyan buktak le. Persze, van itt siker, csillogás na meg gátlástalanság, de az bizony dögivel. Viszont elképesztően szórakoztató ez a könyv. Nem, nyilvánvalóan nem egy szépirodalmi remekmű, és nem, társadalom-és önkritika sincs benne. Csak mesélés. Drogfüggőség, szexuális kicsapongások, esztelen bulik és véget érni nagyon nehezen akaró tombolás. De ez van, hiszen bármit megtehettek... és meg is tettek. Ami talán kicsit hiányzott, az az, hogy nem igazán avat be a háttérbe, hogy hogyan is hozta létre ezt az egészet. Egyszer még csak egy szürke kis senki, egy ezredik arctalan telefonos, aztán bumm, bemondja, hogy: - Helló, haver, az mind az enyém azóta, és azóta is azon vagyok, hogy még több legyen belőle.

Persze a könyvben is ott van a felesége, akit végig Hercegnőnek nevez (ez egyébként a filmben is többször elhangzik), a gyerekeik, a haverjai, na meg az édesapja, akit bevesznek a buliba, hogy egy józan és tiszta ember is legyen közöttük, aki ha nem is sok sikerrel, de megpróbálja visszafogni őket. Aztán persze beüt a... baj, mondjuk így, ugyanis hamarosan elkezdődnek a nyomozások, nekik pedig menteni kell a pénzt, ahogyan csak lehet. És itt jön a képbe Svájc, na meg Jordan feleségének angol nagynénje, akit szintén kénytelenek beavatni a simlisségbe (már amennyire muszáj), mert nélküle megoldhatatlannak látszik a felmerült probléma. És azt hinnéd, hogy miután szaporodnak a megfigyelések, és a cég utáni nyomozgatások, majd szépen lassan leállnak ezekkel kicsapongásokkal. Hát persze... hihetné bárki, csakhogy nem így lesz. Kis szünet, és újra ott vagyunk, ahol az a bizonyos (buli)part szakad. Azt még itt jegyezném meg, hogy persze, ezek a dolgok a könyv, mondjuk úgy, szórakoztató részei, de egyébként van itt bőven pénz, meg tőzsde meg minden, amit esetleg érdekelheti a kíváncsi, nem csak drogokra és bulikra vágyó olvasókat is. Ez egy életstílus, mondhat nekem bárki bármit. Nem mondom, hogy szeretni kell őket. Sokan nem fogják, ebben biztos vagyok. Ennek ellenére, mert bár tudtam a filmből, hogy mi lesz a történet vége, én végig nekik drukkoltam... egy szélhámos társaságnak. Mert igen, mindent megtettek, amit csak kitaláltak, akartak vagy megkívántak. És? Megtehetették. Kérdés, hogy te hogyan viselkedtél volna az ő helyükben, ha ennyire kitágulnak előtted a lehetőségek. Ráadásul így, a semmiből multimilliomossá küzdeni magát... hát hajrá, csináljuk utána, és utána majd lehet nyugodtan okoskodni, hogy mit és hogyan. Addig is, nekünk marad az olvasás, meg a álmodozás, hogy ha nekem ennyi pénzem lenne akkor... Már csak az van hátra, hogy összefoglaljam ezt az élményt: én nagyon szerettem. Belfort stílusa könnyed, gyorsan lehet vele haladni.

Persze előre szólok, hogy tele van az egész sztori káromkodással és mindenféle cifrasággal, de a film után ez azért nem túl meglepő. Azért nagyon nem aggódok Belfort sorsa miatt, ugyanis a film és könyv eladása után azért nem ment tönkre szegény ember... és ez már irónia, igen. De tényleg, ha valaki még ezt is képes eladni, az bizony tud valamit. Szóval jó volt, én nagyon élveztem ezt az egész kis őrültet, amibe bepillantást engedett. Nyilván nem fog velem mindenki egyetérteni, lesz akinél kiveri majd a biztosítékot és olyan is lesz, aki ezt az egészet mélységesen elítéli. Én nem... de hát nem vagyunk egyformák. Ó, és majdnem elfelejtettem:a könyvben azért vannak olyan jelentek és mozzanatok, amiket még a film sem mert vagy akart bevállalni... szóval akit már megnézés közben sokk ért, azok csak óvatosan lapozgassák az írott verziót, mert érhetik még itt-ott elejtett kis meglepetések. Én inkább velük vagyok, nem ellenük... mert van ilyen is, itt van rá az élő példa. Nem ajánlanám mindenkinek, de mindenképpen élmény lesz az olvasás, ebben viszont biztos vagyok... nekem az volt.

Értékelés: 5/4.5

1987-et írunk. A Wall Street a világtőzsde epicentruma, ahol a zabolátlan mohóság és az ócska csillogás közepette tucatjával bukkantak fel és tűntek el a milliomosok. Ebből a talmi yuppie közegből indult Jordán Belfort, aki a kilencvenes évek amerikai pénzügyi világának leghírhedtebb figurája lett. Belfort a válság hamvaiból építette fel saját brókercégét, amely egy atombomba hatékonyságával gyűrte maga alá egész Amerikát. A Stratton Oakmond maga volt a megtestesült hatalom, amelynek legtetején Jordán Belfort ült. Ő lett a Wall Street farkasa – annyi pénzt keresett és annyit költött luxusautókra, jachtokra, drogokra, nőkre, amennyit földi halandó elképzelni se tud. A fiatal tőzsdeügynökök istenítették, és vakon teljesítették utasításait. Jordán Belfort lentről indult – „lejjebb voltam a legalsó pocsolyaféregnél" –, és nagyon magasra jutott, ahonnan mélyre zuhant. Csalás és pénzmosás vádjával 20 hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélték.