JULIET GREY: KIRÁLYNÉ LETTEM

"Talán utoljára élvezhettük ki, hogy egy pillanatra lerázzuk magunkról a gyász és az etikett jármát. De mostantól fogva miénk a világ tele tánccal és muzsikával, hogy mi, fiatal teremtések, az utolsó cseppjéig kiélvezzük az élet édességét. A teszetosza vénemberek és pletykás vénasszonyok ideje lejárt. Előttünk Choisy illatfelhőbe burkolózó kertjei, utána pedig, hosszú évekig, évtizedekig a királyi trón, az uralkodás, ami a miénk. A férjemé és az enyém, az új világ megteremtőivé. - Franciaország a lábaink előtt hever - jegyeztem meg a szokásos kis gombóccal a gyomromban. Ajkamhoz emeltem az ujjaimat, hogy csókot intsek a népnek odakint. - És képzeljétek el, mi mindent művelünk majd az új világgal!"

Nem titkoltam sohasem, az egyik legkedvesebb történelmi személyiségem Marie Antoinette. Ilyenkor szokták tőlem megkérdezni, hogy: - Jó. De miért is? Nem éppen a legpozitívabbnak beállított alakja a francia forradalom időszakának. Viszont ez az, ami engem nem érdekel. Már több életrajzi regényt is olvastam ami róla szól, többek között a már sokat támadott Zweig-féle feldolgozást is... és én azt a verziót is szerettem. És Coppola filmje? Oké, történetileg nem egy nagy durranás, na de a látványvilág? Meg a zenék? Komolyan, csak ezek miatt képes voltam megnézni... már vagy százszor. Van egy olyan érzésem, hogy a filmadaptáció igenis hatással volt Juliet Greyre mikor nekifogott a trilógiának, hangulatában a regény - legalábbis az eddig olvasott első része - nálam tökéletesen belesimul a film által megjelentett versailles-i világba. De maradjunk csak a regénynél. Amikor megjelenik egy valóban élt, híres személy életét feldolgozó regény... ami nem életrajz ugyebár... akkor mindig kicsit fenntartással veszem szemügyre. Mert ebben az esetben hol kezdődik a fikció és hol ér véget a valóság? Ez a Királyné lettem esetében is többször felmerült bennem, így aztán jó sokáig tipródtam, hogy ez valóban kell nekem? Akarom én ezt, ennyi tényleges életrajz után? Aztán valamelyik délután pont a Libri szépséghibás részlegén bóklásztam... és ott volt! 30%-os akcióban, pedig csak egy apró kis szakadás volt a borítóján. Naná, hogy nem tudtam ellenállni a kísértésnek, muszáj volt elhoznom. És utána már nem bírtam ki, el kellett kezdenem. Szóval nézzük csak részletesebben, hogy milyen eredményre is jutottam. Természetesen a kezdetek kezdetén Bécsben járunk. Váltogatjuk a nézőpontokat és a helyszíneket a híres Hofburg és a csodaszép Schönbrunn-kastély között, ahol a kis királyi palánták sorsát Mária Terézia kemény kézzel tervezi és bonyolítja le.

Antoinette - mint az egyik legkisebb gyermek a családban - látszólag még távol áll a jövőjét meghatározó döntésektől, azonban saját végzete túlságosan is hamar utoléri. Az írónő a testvérek életére is oda-odapillant, azonban alakjuk túlságosan is elnagyolt, nem igazán jutnak fontos szerephez: megtudjuk, hogy nővérei közül csupán csak egyikük került igazán közel Antoinettehez, és házasságkötése után Karolina távozása volt a legnagyobb veszteség Toni számára. Egyedül, igazi barát nélkül maradt a bécsi udvar rideg falai között. Mert az udvar világában semmi vonzó sem volt: Mária Terézia nem fordított elég figyelmet kisebb gyermekeire, az pedig, hogy anyai szeretet... nem éppen jellemezte lányával való kapcsolatát. Természetesen Grey kitér Mária Terézia fontos pillanataira, így arra is, hogy szeretett férje halála után már nem volt többé az a nő, aki I. Ferenc oldalán még boldog volt. Állítólag az ő házasságukban ténylegesen jelen volt a szerelem, amelyről számos uralkodópár csupán csak álmodhatott... erre nem rossz példa, hogy a császári párnak összesen 16 gyermeke született az évek folyamán. De vissza Antoinettehez. Nagyon hosszú politikai huzavona után végül megszületett a döntés: Mária Terézia legkisebb lánya, Antónia lett a francia korona várományosának, Lajos Ágost királyi hercegnek a jegyese. Az idáig vezető út nem volt éppen egyszerűnek mondható: festmények váltották gazdát, Antoinette értelmi képességeinek felmérésére is sor került, és bár történelmi iratok, levelek és feljegyzések egyhangúan állították, hogy kifejezetten szép fiatal hölgy volt, tudása messze elmaradt az elvárt szinttől, amit sürgősen pótolni kellett. Még olyan apróságnak tűnő dolgok is több hónapnyi időhúzást okoztak, mint, hogy a leendő királyi pár házasságkötéséről szóló szerződés aláírása során kinek a neve kerüljön az első helyre: Mária Teréziáé vagy a francia királyé. Végül, mikor minden probléma megoldódni látszott, a 14 éves Antoinette is útnak indult - ahogyan előtte nővérei is - egy ismeretlen országba, hogy feleségül menjen egy ismeretlen fiatal fiúhoz. Maria Antoinette játékbaba szerepe ezzel a végéhez ért a bécsi udvar politikai körforgásában. Búcsút mondunk Bécsnek, a gyermekkor színhelyének, és Antoinette oldalán egyre közeledünk a versailles-i udvar csillogó-pompás világához. Megtörténik a hivatalos átadás az országhatáron, bevonulás a palotába, találkozás a leendő férjjel és a francia királlyal. Megtörténik az esküvő is, másodszor, hiszen egy "próbaesküvő" már megtörtént Bécsben is az ottani udvar számára.

Azonban a francia etikett merőben újnak és jóval félelmetesebbnek tűnik egy ilyen fiatal lány számára, mint az addig megszokott. A reggeli rituálék, az étkezési szokások, a francia nyelv használata kihívás Antoinette számára, azonban a legnagyobb probléma, hogy házassága Lajos Ágosttal nincs elhálva. És ez majd csak 7 év múlva, 22 éves korában fog bekövetkezni. Mivel a házasélettel a francia udvar előtt úgymond kudarcot vallott a fiatal pár, Antoinette a szórakozás a barátok és a fényűzés irányába fordul. És itt időzik el az írónő is szeretettel. A kastély, a versailles-i park, a szobabelsők, a királyi ételek és a szemkápráztató ruhaköltemények szinte festői pontossággal vannak megjelenítve, néha oldalakon keresztül, fontos események vagy történések nélkül. Azonban a bálok és estélyek jobbára még elmaradnak, majd a következő kötetben jutnak igazán fontos szerephez: a király haláláig tart ugyanis az első kötet, és Antoinette csillapíthatatlan költekezései és szórakozásigénye majd csak a trónra jutás után bontakozik ki teljes szépségében. De: és itt jön a fontos és az általam várva-vár pillanat... elérkezünk az álarcosbálhoz. Az Álarcosbál! Ahol is, végre, végre, végre megjelenik Fersen gróf. Erre vártam több száz oldalon át. Pedig éppen csak egy villanásnyi ideig látjuk. Ez az első alkalom, hogy eljön... de még vissza fog térni, és emiatt fogom folytatni ezt a sorozatot. Összegzés? Nem igazán beszélhetünk regényről, de életrajzról sem... számomra valahol megakadt a kettő között. Fontos momentum, hogy a szerző láthatóan alapos és részletes kutatásokat végzett, a cselekmény hűen követi az életrajzi fordulatok vonalát, szépen merít a valós tényekből. Ami talán ezzel szemben apró szépséghibának mondható, hogy sokszor inkább egy kicsit tényszagú, kevésbé izgalmas, néha már álmatag részeknél időzünk el feleslegesen. De szerettem olvasni. Marie Antoinette rajongónak mindenképpen szívből tudom ajánlani: hogy a következő részt elkezdem az biztos. Azonban a befejező kötettel vacillálok. Antoinette életének végét az életrajzi könyvekben is nehéz volt végigkövetni. Én csupán csak Fersen grófot, Kis-Trianont, a szerelmet akarom újraolvasni.

Értékelés: 5/4

Gondtalanul telnek napjai a serdülő Mária Antóniának, becenevén Toinette-nek. Ám a napsütötte bécsi időszakot beárnyékolja a tudat, hogy hamarosan ennek az idillnek vége szakad. Toinette tisztában van vele, hogy anyjuk, Mária Terézia osztrák császárné milyen sorsot szán neki: Ausztria politikai érdekeinek megfelelően férjhez kell mennie Franciaország leendő királyához, a szintén kamasz XVI. Lajoshoz. A mindössze tizennégy éves hercegnő elszigetelten érzi magát a francia királyi udvarban. Versailles gyönyörű, de velejéig romlott: minden zugba befészkelte magát az intrika és az ármány. Mária Antónia nem boldog, hiába a fényűző élet, a léha udvari szórakozások, a kártya és a tánc. Juliet Grey történelmi regénye élethű képet rajzol a forradalom küszöbén álló Franciaország királyi udvaráról. A színes részletekben bővelkedő leírásoknak köszönhetően szinte magunk előtt látjuk a pazar selyemruhákat és a csillogó ékszereket, halljuk a táncra csábító muzsikát és pletykálkodó úrhölgyek suttogását. Franciaország legtragikusabb sorsú királynőjének életét megörökítő trilógia első kötete nagy sikert aratott az Egyesült Államokban, és több európai országban is megjelent. – Juliet Grey jó ismerője az európai, és kiváltképp a francia történelemnek. Történelmi témájú regényein kívül más műfajokban is alkot, emellett újságíró és színházi színésznő. Férjével New Yorkban él.