JULIE ORRINGER: LÁTHATATLAN HÍD

"András megrázta a fejét. Mellette József gomolygó dohányfüstöt bocsátott ki az orrlyukán át, mint aki ráér. Akkor azonban egy újabb borzalmas robbanás úgy nekilökte Andrásnak, hogy a cigaretta is kiesett a szájából. Most pedig falrengető lökések sorozata rázta meg az épület alapjait, légelhárító tüzérségi tűz a nagyteremtől nem messzire telepített lövegekből. Odafenn üveg robbant szét, az óvóhely falán keresztül tompa kiáltások értek el hozzájuk."

Hát anyagi szempontból nagy kihívás ez a könyv. Oké, oké, tudjuk, hogy manapság már csoda ha 3000 Ft alatt meg tudsz venni egy regényt, de ezt az árat azért kicsit erősnek éreztem, főleg egy zsákbamacskára; eléggé eltérő véleményeket találtam a neten, ezek után pedig nem tudtam dönteni... kell ez nekem? Azoknak, akik hozzám hasonlóan gyűjtögető-felhalmozó könyvőrültek, gondolom nem kell magyarázni, hogy ha nagyon akarok egy könyvet, akkor azt muszáj megvennem! Még akkor is, ha lehet, hogy rossz választás. Nem vagyok én könyvtárellenes, csak azt szeretném ha ott lenne a polcomon a saját példányom. És itt jön a lényeg: hála a bookline-nak, potom 2800 Ft-ért lecsaptam rá! Innen üzenem mindenkinek: néha nagyon jó darabokat ki lehet fogni, csak gyorsnak és figyelmesnek kell lenni... na meg szerencsésnek. És most a könyvről.

Az elején nagyon jól kezdett. Megismertem egy fiatal építészmérnöknek készülő, magyar, zsidó fiút, Andrást (imádom ezt a nevet!!) aki éppen Párizsba készül, hogy tanulmányait a École Spéciale-ban folytassa. Indulás előtt azonban találkozik egy ismerős hölggyel, aki megkéri, hogy vigyen el egy csomagot a francia fővárosban élő léha fiának, amit András szívesen magára vállal, de közbejön egy titokzatos levél: a hölgyemény édesanyja is rábíz egy feladatot, mégpedig egy C. Morgenstern-nek címzett levelet. Most nem írom le, hogy hogyan, mikor és milyen módon, de András végül találkozik ezzel a rejtélyes személlyel, akiről kiderül, hogy nem az idős hölgy volt szeretője/szerelme (pedig A. így gondolta) hanem egy gyönyörű, magyar exbalerina, aki nem mellesleg enyhén idősebb mint főszereplőnk. És innen jött a hanyatlás. Eddig a pontig nagyon tetszett, hogy András megérkezik és elvegyül Párizs különös forgatagában, barátokat talál az egyetemen, és éli az egyetemisták mindennapjait. Aztán jön Klára. Komolyan, nem volt előítéletem egy idősebb nő és egy fiatal építészhallgató kapcsolatáról, de egyszerűen képtelen voltam megkedvelni Klárát. Bosszantó, hogy egyből látszik, hogy valami múltbeli dologtól szenved, de nem bírja kinyögni, hogy mégis mi a baja... és ezt több száz oldalon húzni azért fájdalmas! És hát ha már a húzásnál tartunk... annyira aprólékos, annyira részletes, hogy az már túlzás. Közhely, de a kevesebb néha tényleg több!

A cselekményről kb. lehetetlenség írni, mivel annyira el van eresztve az egész, hogy képtelen vagyok összefoglalni. Maga az alaphelyzet amúgy nem rossz: világháború alatt egymásba szerető zsidó páros, egyikük nem maradhat Párizsban, másikuk nem jöhet Magyarországra, és közben vészesen fogy az idő. Ehhez jön egy rakat mellékszereplő, akik közül a legjobban András barátját Polanert szerettem meg, és valahol a szívem mélyén Klára lázadó lányát is. Nehéz könyv. És most nem szó szerint értem. Gyorsan olvasok, de ezt még én is csak fejezetenként adagoltam magamnak, hogy ne feküdjön meg annyira... és még így is sikerült neki: volt pillanat, amikor azt gondoltam, én ezt hagyom a fenébe, nem kell... és valahol félúton átlendültem a holtponton, és akkor már akartam... az utolsó 100 oldalt egyben daráltam le. Kell hozzá egy jó nagy lélegzet, de ha elkap, akkor már nem fogod letenni. És milyen volt az én olvasásom? Szép, nagy, és kiugró, majd mélyre süllyedő görbén lehetne ábrázolni. Probléma? Túl hosszú, elkalandozó és szerteágazó, na meg a vége... próbált realisztikus maradni, mondván, a háború mindenkit elér, és senki sem sérthetetlen, így nem egy szereplő meghal: de attól, hogy sok-sok karaktert kivégez az írónő, nem lesz hihető a végkifejlet... legalábbis nekem. Aztán ki tudja? Ha nem így alakul, lehet még jobban kiakadok. Egy a lényeg: kifárasztott ez a regény, de azt hiszem mégis megérte belevágni és elolvasni. A pontozásban pedig nagyon lágyszívű lettem...

Értékelés: 5/3

András építészhallgatóként éppoly hirtelen csöppen a ’30-as évek Párizsi bohéméletébe, amilyen önkéntelenül ragadja később magával a századközép világégése, hogy munkatáborról munkatáborra sodródva, küszködve kapaszkodjon az egyetlen szerelembe: élete legnagyobb ajándékába…Klára még szinte gyermek, mikor az erősödő szélsőséges eszmék Magyarországáról – saját sorstragédiája után – Párizsba kénytelen menekülni, egyik pillanatról a másikra felnőtté válva, hogy ott megismerje Andrást, és életük egymáséba gubancolódjon…Tamás és Ibolya a háború gyermekei; miközben szüleik a földi poklokkal csatáznak értük és egymásért, mindnyájuk túléléséért, ők olyan emlékekre tesznek szert, melyek generációk sorsában hagynak kitörölhetetlen nyomot, amit nem moshat el sem az óceánnyi távolság, sem a részvétlen idő…Julie Orringer regénye, a Láthatatlan híd magával sodor és felkavar, kétségbe ejt és megvigasztal, elveszi és visszaadja az életbe és az emberségbe vetett hitünket. Arról mesél, amiről csak a fontos könyvek tudnak: hogy minden ember egyedi és megismételhetetlen – és szükségünk van valakire a boldogsághoz és a boldoguláshoz.