"Kheirón egyszer azt mondta, hogy a nemzet a halandók legostobább találmánya.
– Egyik ember sem ér többet a másiknál, mindegy, honnan jön – magyarázta.
– És ha a barátodról van szó? – kérdezte tőle Akhilleusz, miközben a lábát a rózsaszín kvarcbarlang falának támasztotta. – Vagy a testvéredről? Ugyanúgy bánsz vele, mint egy idegennel?
– Olyan kérdést feszegetsz, amelyről a filozófusok vitatkoznak – felelte a kentaur. – Talán számomra fontosabb az illető. De az idegen valaki másnak a barátja vagy testvére. Akkor hát melyik élet ér többet? "
Madeline Miller nekem teljesen ismeretlen volt, és bevallom most is csak a külföldi sikerlistást megjelenés miatt figyeltem fel rá: a 'Circe' azaz most már fordításban is elérhető 'Kirké' a tipikusan görögös borítójával valahogy mindenhol szembejött velem... na akkor még a hazai kiadása épphogy csak tervként volt valahol a kanyarban, azonban az 'Akhilleusz dala' - mint kiderült - már 2014 óta elérhető volt nálunk is. Kicsit jobban utánanéztem, hogy vajon mit kell tudni róla, és őszintén meglepett, hogy több száz csillagozás után is 90% felett teljesít a moly.hu-n. Nem volt kérdés, adtam neki egy esélyt. Most nem fogom lelőni a poént, ez a történet pontosan arról szól, amit a cím is ígér: Akhilleuszról. Kicsit bővebben? Egy regénybe oltott Íliász. Aki szereti a szinte mindenki által kötelezőként elbliccelt homéroszi eposzt... annak csak ajánlani tudom. Aki nem olvasta: annak pedig azért, hogy végre tudja élvezni mesés, könnyen emészthető formában az ókori görög mítoszokat és legendákat, hősöket és isteneket. Láttad a 'Trója' című filmet? Nem tetszett ahogyan nekem sem? Akkor azért... sajnos sokunknak beleégett a retinájába, ahogy Brad Pitt szőke lobonccal szaladva a homokos trójai parton gyilkolja az ellenséget mint hős Akhilleusz. Velem sikerült feledtetni ezt az élményt, bár bizonyos képek azért visszatértek, ezt kár is lenne tagadni. Szóval összességében: olvasásra mindenképpen ajánlott!
A történtünk Patroklosszal indul, és voltaképp vele is folytatódik: ő lesz a mesélőnk, az ő szemén keresztül követjük az eseményeket, az ő elfogult szűrőjén keresztül ismerjük majd meg magát Akhilleuszt is. Patrokloszt óvatlanságból balesetet okoz, ahol az ő hibájából hal meg egy fiatal görög fiú, ezért pedig száműzetés vár rá: apja kitagadja. Akhilleusz apjánál talál végül menedékre, de ennél végül sokkal többet talál: barátságot... és szerelmet. Akhilleusz elválaszthatatlan társa lesz, elkíséri több éves magányos kiképzésére is, annak ellenére, hogy már gyerekkorukban is világos mindenki számára: sohasem lesznek egyenrangúak... Patroklosz egy kitagadott, nincstelen senki, aki különösebb tehetséggel sem rendelkezik, Akhilleusz azonban egy királyság várományosa, az örök hírnév kiválasztottja és egy istennő gyermeke, halandó apától. Ezt a kapcsolatot közöttük szinte senki sem nézi jó szemmel, de legnagyobb ellenzője maga Thétisz istennő, Akhilleusz édesanyja, aki minden lehetséges módon próbálja akadályozni a két fiú barátságát és kapcsolatát. Azonban Patroklosz állhatatos és még egy isteni közbeavatkozás sem tudja elválasztani Akhilleusztól... így talál majd újra rá, miután Thétisz sikertelenül rejti el hősnek szánt fiát mind Patroklosz, mind Odüsszeusz elől. Mert persze hiába fókuszál a regény cselekménye erősen a két fiú kapcsolatára, barátságra... és szerelmének kibontakozására, azért csak színre lép majd Odüsszeusz, Meneláosz, Agamemnon és a többi ismert név, szereplő és esemény is. Indulunk a trójai háborúba, és természetesen mindenki tudja, hogy mi lesz 'Akhilleusz dalá'-nak a végkimenetele... de vesz ez el bármint ennek a történetnek az élvezhetőségéből vagy értékéből? Persze, hogy nem. Elhangzik majd az ominózus jóslat is: ha Akhilleusz trójai földre lép, biztosan nem tér majd haza, a háborúban esik majd el... azonban több ezer év múlva is emlékeznek majd tetteire és nevére. A döntését pedig tudjuk.
Hát megérkezünk Trója falaihoz, ahol minden ismert mozzanat regényesen elevenedik majd meg a szemünk előtt, bár tény, hogy még itt is főképp a Patroklosz-Akhilleusz kapcsolat marad a fókuszban. Miller főleg az előbbire koncentrál, az ő érzéseit, motivációit és vágyat ismerjük meg igazán, még Akhilleusz sokszor marad inkább kétdimenziós, kicsit egysíkú figura: egy gyönyörű, félistennek született férfi, akit legendás hősnek szánt a sors. Élvezetes volt, hogy Briszéiszt is megismerjük és a sok-sok tesztoszterontól fűtött férfi mellett végre egy szerethető női karakter is a színre lép. A trójaiak azok, akik alig-alig kapnak egy kis figyelmet: Hektórt csak csatában látjuk, Páriszt alig egy villanásra, Helené pedig csak említés szintjén jelenlik majd meg a regényben. Az Íliász vonalából kiindulva itt is kapunk egy-egy isteni közbeavatkozást és jelenést, de csak elvétve, itt is hiányérzetem maradt... mert ugyan Apollón miért akadályozta Patrokolszt? Jó lett volna többet kapni belőlük. Összességében? Tetszett... kikapcsol és szórakoztat, aki hozzám hasonlóan ókori görög mitológia rajongó, mindenképpen imádni fogja. Nem mondom, hogy kimagasló szépirodalmi mű, vagy olyan stílusban íródott, amitől sokkot kap majd az olvasó, de amit kell, amit elvárhatunk, azt tökéletesen teljesíti: beránt egy szépen felépített, érdekes, izgalmas és színes világba, ahol hősök és istenek, harcosok és királyok oldalán éljük át újra a trójai harcokat, hajózunk el görög földről Odüsszeusz oldalán és látjuk elesni katonák ezreit - többek között Akhilleusz keze által. Millernek megvan a tehetsége a hangulatteremtéshez ez biztos... valamint hasonló szenvedély tombolhat benne is, mint amit magamban is érzek az ókor iránt: ilyet és így csak szívből lehet írni és teremteni!
A történtünk Patroklosszal indul, és voltaképp vele is folytatódik: ő lesz a mesélőnk, az ő szemén keresztül követjük az eseményeket, az ő elfogult szűrőjén keresztül ismerjük majd meg magát Akhilleuszt is. Patrokloszt óvatlanságból balesetet okoz, ahol az ő hibájából hal meg egy fiatal görög fiú, ezért pedig száműzetés vár rá: apja kitagadja. Akhilleusz apjánál talál végül menedékre, de ennél végül sokkal többet talál: barátságot... és szerelmet. Akhilleusz elválaszthatatlan társa lesz, elkíséri több éves magányos kiképzésére is, annak ellenére, hogy már gyerekkorukban is világos mindenki számára: sohasem lesznek egyenrangúak... Patroklosz egy kitagadott, nincstelen senki, aki különösebb tehetséggel sem rendelkezik, Akhilleusz azonban egy királyság várományosa, az örök hírnév kiválasztottja és egy istennő gyermeke, halandó apától. Ezt a kapcsolatot közöttük szinte senki sem nézi jó szemmel, de legnagyobb ellenzője maga Thétisz istennő, Akhilleusz édesanyja, aki minden lehetséges módon próbálja akadályozni a két fiú barátságát és kapcsolatát. Azonban Patroklosz állhatatos és még egy isteni közbeavatkozás sem tudja elválasztani Akhilleusztól... így talál majd újra rá, miután Thétisz sikertelenül rejti el hősnek szánt fiát mind Patroklosz, mind Odüsszeusz elől. Mert persze hiába fókuszál a regény cselekménye erősen a két fiú kapcsolatára, barátságra... és szerelmének kibontakozására, azért csak színre lép majd Odüsszeusz, Meneláosz, Agamemnon és a többi ismert név, szereplő és esemény is. Indulunk a trójai háborúba, és természetesen mindenki tudja, hogy mi lesz 'Akhilleusz dalá'-nak a végkimenetele... de vesz ez el bármint ennek a történetnek az élvezhetőségéből vagy értékéből? Persze, hogy nem. Elhangzik majd az ominózus jóslat is: ha Akhilleusz trójai földre lép, biztosan nem tér majd haza, a háborúban esik majd el... azonban több ezer év múlva is emlékeznek majd tetteire és nevére. A döntését pedig tudjuk.
Hát megérkezünk Trója falaihoz, ahol minden ismert mozzanat regényesen elevenedik majd meg a szemünk előtt, bár tény, hogy még itt is főképp a Patroklosz-Akhilleusz kapcsolat marad a fókuszban. Miller főleg az előbbire koncentrál, az ő érzéseit, motivációit és vágyat ismerjük meg igazán, még Akhilleusz sokszor marad inkább kétdimenziós, kicsit egysíkú figura: egy gyönyörű, félistennek született férfi, akit legendás hősnek szánt a sors. Élvezetes volt, hogy Briszéiszt is megismerjük és a sok-sok tesztoszterontól fűtött férfi mellett végre egy szerethető női karakter is a színre lép. A trójaiak azok, akik alig-alig kapnak egy kis figyelmet: Hektórt csak csatában látjuk, Páriszt alig egy villanásra, Helené pedig csak említés szintjén jelenlik majd meg a regényben. Az Íliász vonalából kiindulva itt is kapunk egy-egy isteni közbeavatkozást és jelenést, de csak elvétve, itt is hiányérzetem maradt... mert ugyan Apollón miért akadályozta Patrokolszt? Jó lett volna többet kapni belőlük. Összességében? Tetszett... kikapcsol és szórakoztat, aki hozzám hasonlóan ókori görög mitológia rajongó, mindenképpen imádni fogja. Nem mondom, hogy kimagasló szépirodalmi mű, vagy olyan stílusban íródott, amitől sokkot kap majd az olvasó, de amit kell, amit elvárhatunk, azt tökéletesen teljesíti: beránt egy szépen felépített, érdekes, izgalmas és színes világba, ahol hősök és istenek, harcosok és királyok oldalán éljük át újra a trójai harcokat, hajózunk el görög földről Odüsszeusz oldalán és látjuk elesni katonák ezreit - többek között Akhilleusz keze által. Millernek megvan a tehetsége a hangulatteremtéshez ez biztos... valamint hasonló szenvedély tombolhat benne is, mint amit magamban is érzek az ókor iránt: ilyet és így csak szívből lehet írni és teremteni!
Értékelés: 5/4
Gyönyörű történet istenekről és istennőkről, királyokról és királynőkről, halhatatlanságról és az emberi szívről. A fiatal Patroklosz királyok sarja, mégis száműzik otthonából, amikor akaratlanul egy fiú halálát okozza. Az ifjú a híres-neves hős, Péleusz király udvarába kerül, ahol együtt nevelkedik a király fiával, Akhilleusszal. Az aranyszőke hajú herceg már gyermekként is erős, gyors és vonzó – ellenállhatatlan mindazok számára, akik találkoznak vele. Arra rendeltetett, hogy egy napon ő legyen a legkiválóbb görög. Patroklosz és Akhilleusz nem is különbözhetne jobban egymástól, mégis különleges, eltéphetetlen kötelék szövődik közöttük. Amikor Parisz, a trójai királyfi elrabolja a gyönyörű Helenét Spártából, Hellász minden hősét harcba szólítják a trójaiak ellen. Akhilleusz nem tud ellenállni az istenek által neki ígért dicsőség és hírnév csábításának, így csatlakozik a görög seregekhez. Patroklosz pedig félelem és a barátja iránt érzett szeretet között őrlődve követi őt Trója falai alá, noha tudja, a sors szörnyű áldozatot követel majd mindkettőjüktől…Eredeti cím: Madeline Miller: The Song of Achilles
General Press, Budapest, 2014
Fordította: Szigeti Judit, 334 oldal
0 Megjegyzések