"Judy például azt is tudta, hogy a széltündérek a Ködhegyen laknak. Mérföldekre ez volt a legmagasabb hegy, és a széltündérek mindig is a magas helyeket kedvelték. Pat azt is tudta, milyenek , bár ezt senki sem mesélte el neki, még Judy sem, aki úgy tartotta, biztosabb, ha ezeket a lényeket nem írja le. Így aztán Pat tudta, hogy az északi szél egy hideg, csillogó szellem, a keleti szürke, homályos tündér, de a nyugati csupa kacagás, a déli pedig dalból van."
Nagyon vágytam egy Montgomery történetre és kettő marad ki az eddigi olvasmányaimból: a 2 részes 'Pat' történet, illetve a 'Gubanc' - sajnos a többi regénye magyarul nem jelent meg, de szerencsére külföldről azok is beszerezhetőek. Jelenleg nálam a következő a sorrend: Anne természetesen az első, aztán a 'A kék kastély', Váratlan utazás és végül Emily... oké, csúsztatás, az 'Avonleai Krónikák'-at sem olvastam még, de őszintén szólva az valahogy nem fogott meg, talán majd később. Mindenesetre aki hozzám hasonlóan már megismerte a híresebb Montgomery főhősnőket, azaz Anne Shirley-t, Sara Stanley-t és Emily Starrt, annak itt van Pat Gardiner méghozzá egy minisorozatban, aminek az első kötete az 'Ezüst erdő úrnője'. Nagyon jó volt újra elmerülni Montgomery annyira ismerős és szerethető világában, ahol minden virág, minden fenyőfa életre kel, ahol minden mezőnek és erdei útnak külön neve van, és ahol a kanadai vidék egyfajta mesebeli helyként vár bennünket és minden sarkon egy kis varázslatot találunk. A főszereplő jelen esetben Patricia, akit mindenki csak Pat-nek szólít, és akinek mindene Ezüst erdő. Neki az otthonán kívül nem létezik másik világ, ez egyfajta háborítatlan és békés burok, amiben nem törhet be semmi... és ahonnan ne távozzon senki. Na most Pat még kislány mikor megismerjük, és fiatal hölgyként búcsúzunk majd tőle a kötet végén, de óriási jellemfejlődésen nem fog átmenni az évek során, mint mondjuk Anne - ez kissé zavart. Pat élete tündérmesébe illően boldog: van két bátyja, egy nővére, végül megszületik a kishúga is, Cuki. Anya és apa boldog házasok, ráadásul ott van Judy, aki összefogja ezt a soktagú pereputtyot és rendet vág közöttük ha úgy hozza a sors. Csakhogy változás mindig van - azt pedig Pat nem tűri. Pat egyetlen álma, hogy minden és mindenki úgyanígy maradjon, senki se távozzon, ne törjön be a családi idillbe idegen, és Ezüst erdő megmaradjon olyannak, amiben felnőtt, amit ismer és amit szeret. De Pathez hasonlóan a többieknek is vannak vágyaik, amik ezzel nem teljesen összeegyeztethetőek: Joe, az egyik bátyja például a tengerre vágyik, hajózni más kontinensek fel és új országokat megismerni. Winnie, a nővére, szerelmes lesz és férjhez szeretne menni, még Sid, aki testvérei közül a legközelebb áll hozzá a történet kezdetén, szintén felnő és új utak felé kacsintgat, amin persze a lányok, az udvarlás is szerepet kapna.
Pat vágyait és gondolatait igazán csak ketten értik meg: Hilary Gordon, azaz Csiling, illetve Judy Plum, aki egyfajta pótanyai szerepet tölt be Pat életében. Csiling a szomszédos farmra költözik a nagybátyjához és nagynénjéhez, ugyanis édesapja halála után az anyja újra férjhez megy és elköltözik - azonban ebbe az új életbe a fia nem fér bele. Csiling nem kap sem szeretetet, sem családot, de még csak törődést sem - mégis az egyik legpozitívabb, legszerethetőbb figura az egész regényben - és igaz barátja Patnek jóban-rosszban. Judy Plum pedig a szó teljes értelmében egyéniség. Vénlány létére humorral és iróniával szemléli a világot és követi Pat életének fordulópontjait, próbálva terelgetni őt a jó irányba. Ezüst erdő, a vidék és a környezet leírása hamisítatlan Montgomery - ugyanolyan csodálatos és gyönyörű mint bármelyik más történetében, én is ezért merültem most el Pat Gardiner és családja meséjében - pedig inkább ifjúsági irodalom, de ez az értékéből semmit sem von le. Ami kicsit megdöccentette az élményt, az a központi figura: Pat. bár telnek az évek, Pat nem igazán változik, nem küzdi le a gyerekes vonásokat és ez hosszabb távon idegesített. A reakciói és hisztijei kislányként még szinte viccesek és szerethetőek is voltak - azonban ahogy idősödik és felnő, ez semmiben sem mutat fejlődést: Sid udvarlását más lány irányába nem tudja feldolgozni, Joe vágyát a tenger iránt megbocsáthatatlan bűnnek tartja, Winnie vőlegényét pedig mindenáron ki akarja utálni a családból, mondván az ő nővére örökre maradjon Ezüst erdőben, sohase menjen férjhez és nem hagyja el az otthonát... na meg Őt. Pat sokszor kifejezetten önző. Persze Csiling és Judy ketttős erővel próbálják ezeken átsegíteni és megértetni vele az irracionális viselkedését, majd belép a képbe Bets is, hiszen minden kislánynak kell egy legjobb barátnő. Pat és Csiling kapcsolatában van egyfajta Anne-Gilbert utánérzet, tehát a barátság-szerelem kérdéskörét itt is megpendíti az írónő, viszont sokkal bevállalósabban és ez tetszett: Pat, ahogy belép a megfelelő korba, azonnal belecsap a "randizgatásba" és bár ő sem az a kifejezett szépségideál, a kisugárzása igenis megfogja a partiképes fiatalembereket - ez pedig lehetőséget ad Montgomerynek hogy újra kifigurázza nekünk a különbséget a vágyálmok és valóság között, illetve, hogy megmutassa nekünk, hány esetben van ott valami az orrunk előtt, csak képtelenek vagyunk azt észrevenni. Pat karakterétől eltekintve mindent szerettem ebben a regényben, ezért be is fogom fejezni: a második kötet már úton van, úgyhogy folytatom Patricia Gardiner történetét és megtudom, milyen befejezést szánt neki Montgomery. Imádok minden pillanatot, amit a Prince Edward szigeten tölthetek.
Értékelés: 5/4
Patricia Gardiner minden másnál jobban szerette Ezüst Erdőt. A Prince Edward szigeten ebben a gyönyörű, régimódi házban született és nevelkedett, ahol a dolgok „mindig ugyanolyanok maradnak”, és a jó dolgok sosem változnak. De Ezüst Erdőt sem kerüli el a változás szele az első iskolai naptól egy új kishúg érkezésén és a nagynénje örömteli esküvőjén át Pat első szerelméig. Pat mindent megoszt szeretett barátaival, és felfedezi azt az egyetlen dolgot, ami valóban sosem változik: a szépséget és a békességet, amire mindig rátalál Ezüst Erdőben, a házban, ami emlékszik az élete minden pillanatára.
Eredeti cím: Pat of Silver Bush
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Könyvmolyképző, Szeged, 2012, 396 oldal
0 Megjegyzések