JEFFREY EUGENIDES: ÖNGYILKOS SZÜZEK

"(…) sem ők, sem a szüleink nem szóltak egy árva szót sem, mi pedig megéreztük, milyen vének is ők, milyen mélyen beléjük égtek a traumák, a szenvedés, a háborúk. Ráébredtünk, hogy az a világ, amit nekünk teremtettek, nem azonos azzal, amiben valójában hisznek, és a kertjeik igazából semmit sem jelentenek számunkra, annak ellenére, hogy oly odaadóan gondozták őket és siránkoztak a sok gyom miatt."

Az öngyilkosság nem a legboldogabb téma. Öt nővér öngyilkossága még kevésbé kellemes. Hogyan ajánljak egy könyvet valakinek, ilyen zord témában? Könnyű: csak olvasd el. Amit Eugenides olyan jól csinált, az a nővérek rejtélyének megragadása, amint a szomszéd fiúk szemén keresztül láthatunk. Ez fontos a regény elolvasása során. Nem feltétlenül a Lisbon nővérek története, sokkal inkább a fiúk története, és az, hogy az öngyilkosságok miként hatottak rájuk felnőttkorukig (a fiúk ma már férfiak, és elmesélik történetüket). Mintha még mindig nem tértek volna teljesen magukhoz az adott időszak eseményeiből, amit az évek során összegyűjtött, gondosan katalogizált és számozott bizonyítékok (fakó fényképek, papírdarabok, újságkivágások stb.) is bizonyítanak. Olyan, mintha az eltelt idő ellenére a növekedésük és fejlődésük fiatal fiúkból férfiakká tartósan elakadt volna. Eugenides homályos elbeszélésmódja lehetővé teszi az olvasó számára, hogy aktívan részt vegyen a rejtélyben és a zavarodottságban, amikor a fiúk megpróbálnak megbékélni a halálesetekkel, lehetővé téve, hogy ugyanazokat az érzelmeket éljük át, mint a fiúk. Az öngyilkosság témáján túl van néhány nagyon átfogó társadalmi kommentár arról is, hogy a halál (különösen az öngyilkosság) hogyan hathat nemcsak egyes egyénekre, hanem egyes közösségekre is. Az elbeszélő(k) például megfigyelik, hogy az ősz folyamán az összes levél lehullt-e, miután az első nővér megölte önmagát. Említenek egy gyásznapot és egy gyülekezési napot is az iskolában, és egy fiú megjegyzi, hogy azt érezi, rosszul kellene éreznie magát minden miatt, ami valaha történt... de kérdés az is, hogyan magyarázzák a felnőttek az öngyilkosságot a gyerekeknek? Az író szakszerűen átgondolja és végigveszi, milyen érzés megpróbálni megbirkózni és megérteni valamit, ami teljesen megérthetetlen. Hogyan dolgozzuk fel az öngyilkosságot és a halált?

Elismerem, hogy a cselekmény, a történet ugyan egyedi, de nem ettől lesz nagyszerű ez a próza. Az írás szinte ragyog, és inkább tűnik úgy, hogy költészetet olvasunk, mint egy regényt. Azt sem tudjuk pontosan, kik az elbeszélők - többes számú első személyben mondják el a lányok meséjét, és az elbeszélők neve és száma is homályban marad. Eugenides metaforával írja le a nővérek halálát is, miközben a sítlusa egyfajta álomszerű állapotot vált ki az olvasóban. Minden olyan tökéletesen le van írva, hogy nemcsak tisztán láthatjuk a leírtakat, hanem szagolhatjuk a különféle illatokat, és világosan felidézhetünk mindent abból az időszakból. Van egy nagyon sajátos hangulata a regénynek, amit azt gondolom valaki vagy elkap, vagy nem; ezt bizonyítják a végtelenül megosztó vélemények és értékelések is - itt nincs középút. Tele van a Lisbon lányok története hasonlatokkal, szimbólumokkal és rejtett utalásokkal. Hogy én mit gondolok? Azt hiszem, míg a lányok a szexuális elnyomás emblematikájává válnak, az ostoba fiúk az általános apátia és a gyávaság szimbólumai. Ez a 20. század végének amerikai látlelete; az igazi külvárosi boldogtalanság portréja. Kicsit talán Rowling 'Átmeneti üresedés' című regényére is emlékeztet (amit hamarabb olvastam). Az 'Öngyilkos szüzek' teljesen magával ragadó; Eugenides-nek ez a bizonyos kórusos elbeszélő hangját nem tudom hasonlítani semmihez, amit korábban olvastam; a leírások és az álmodozó felütés is meggyőző volt. Megvan a melodráma pillanata, de ezeket a szereplők életének teljesen hétköznapi aspektusai is kiegyensúlyozzák. Úgy érzem, újra el kell majd olvasnom, hogy észrevegyem az összes fontos elemet, ameiket esetleg figyelmen kívül hagytam, vagy nem értékeltem teljes mértékben az első alkalommal.

Értékelés: 5/4

Öt lánytestvér, öt rejtélyes, megmagyarázhatatlan öngyilkosság. Pedig a lányok szépek voltak, és még annyi minden állt előttük. Miért pazarolták el feleslegesen az életüket? Miért választották az élet helyett a halált? Mi volt az igazi ok? Korszellem? Predesztináció? A szigorú szülők, akik mindenben a fertőzést látva az egészségeset is elpusztították? A szerző feszült légkörű regényében a lélek sötét zugai tárulnak az olvasó elé, elfojtott vágyak, eltorzult emberi viszonyok, melyek tragédiát szülnek. A 70-es évek amerikai kisvárosában játszódó történet egyszerre hátborzongató, kísérteties, humoros, lebilincselő és összességében mélyen emberi.