KAMI GARCIA, MARGARET STOHL: BEAUTIFUL CREATURES

"Gatlin megyében nem érték meglepetések az embert. Ha létezik hely az Isten háta mögött, hát mi annak is az epicentrumában éltünk. Legalábbis ezt gondoltam, amikor becsuktam Az ötös számú vágóhíd ütött-kopott példányát, kinyomtam az iPodomat, és lekapcsoltam a villanyt a nyári szünet utolsó éjszakáján. De hamarosan kiderült, hogy nagyobbat nem is tévedhettem volna. Létezett egy átok. Létezett egy lány."

A Csontváros után egy újabb YA könyv... ne kérdezzétek, én se tudom mi van velem, valószínűleg rosszabb hatással volt rám az elmúlt vizsgaidőszak mint azt eddig gondoltam. Hogy minek köszönhető ez az újabb kis vörös pöttyös olvasmány? Talán befolyással van rám az is, hogy az ilyen típusú/témájú regényekből hirtelen egyre több film látott napvilágot, a főszerepekben feltörekvő kis színészpalántákkal... és ezeket valamiért én unalmas, esős vasárnap délutánonként megnézem, vagy legalábbis megpróbálom megnézni: láttam a Csontvárost, ami nem volt túl jó élmény. Aztán végigültem ezt is... és ez egészen tűrhető volt, úgyhogy adtam egy esélyt a könyvnek is. Természetesen nem vártam tőle túl sokat, mert ismételten a már annyit emlegetett és szétcikizett sablontörténettel állunk szemben, a különbség maximum annyi, a kifestő századszor is nyomdába küldött képét most most más árnyalatú ceruzákkal színezték ki. És a filmet is láttam, ami nem mellesleg meglepően jól követi az eseményeket, egészen a "drámai" csúcspontig, ahol azért már vannak fel-feltünedeznek benne másfelé ívelő, apróbb kanyarok... úgyhogy olvasás szempontjából semmi katarzis. Ezek a Caster krónikák.... és dobpergést kérek, igen, igen, hát mi más is lehetne ha nem egy újabb sorozat? Könyörgöm, kéééérem, muszáj? Muszáj mindig egy szerencsétlen tetralógiát írni ezekből a történetekből? Miért? Annyira rossz már csak szembenézni is ezzel, meglátni, hogy ott álldogál már a helyére besorolva még három kötet... mintha vernének. És közben saját magamat is jól megszívatom ezekkel az olvasmányokkal, mert újra és újra felbosszant... mindig, kivétel nélkül. Akkor legyen két kötetes... vagy 7, 8, vagy 118... de nem három vagy négy, mert ettől a fejemet ütemesen csapkodom a könyvespolc oldalába. És most, hogy kidühöngtem magam rossz hangulatomból és ismételten megpróbálok túllépni ezen a agyonrágott tényen, úgy, hogy többet még csak utalni sem szándékozom a Lenyűgöző teremtmények folytatásos mivoltjára (amiben van olyan 2 és feledik kötet. mélypont)... hát, végül lássuk, hogy milyen tapasztalatokkal lettem gazdagabb egy ismételten urban fantasy világ díszletei között...

Ejnye-bejnye, már megint egy tiniszerelem. A mesélőnk Ethan: első plusz pont, ugyanis végre egy kamaszodó srác szemszögén keresztül követjük az eseményeket. Ethan a közelmúltban veszítette el egy autóbalesetben édesanyját... és voltaképpen az édesapját is, hiszem a férfi azóta bezárkózott a titokzatos dolgozószobájába, ahova senki sem teheti be a lábát, és amit ő is csak akkor hajlandó elhagyni ha fürdeni megy, vagy éppen megjelenik a közös étkezéseknél. Ethan-t így Amma neveli, a meghatározhatatlan korú idős hölgy, aki különböző babonás szokásokkal tömi tele a házat... többek között miatta égszínkék minden szoba mennyezete, vagy kerülnek elő csontok a legfurábbnak tűnő helyekről is. Ellenben remek szakács. De Gatlin a jó ételektől és egy elvarázsoltnak tűnő "tündérkeresztNAGYmamától" még ugyanolyan zárt és unalmas kis porfészek marad, ahol egy fiatal fiú jóformán halálra unja magát. De Ethan nem tervezi sokáig a maradást. Ahogy leérettségizett, nekivág a nagyvilágnak, és bejárja azokat az irodalmi helyeket, amiket kedvenc regényeiből választott ki. Azonban van egy visszatérő álma: egy lány, aki kapaszkodik belé, a félelem érzése, hogy kicsúszik a kezéből a lány keze... majd a verejtékes felriadás. Ez akár egy sima rémálom is lehetne... csakhogy hónapok óta, minden este ugyanaz. Aztán eljön a nyár vége, és mi Ethan oldalán visszatérünk a nyálas, hollywoodi filmekből ismerős, tipikus amerikai gimnáziumok egyikébe, ahol a sportolók és a pompon lányok a megmondó emberek, mindenki más pedig ciki. Az első meglepetés: intellektusa ellenére, Ethan is ezek közé az emberek közé tartozik, ugyanis tehetséges kosaras... azaz kimondottan népszerű srácnak számít, sőt, az előző évben a gimi második (ismétlem, második) legcsinosabb tanulója volt a barátnője. Nem akarok sztereotípiákkal élni, hiszen miért ne lehetne egy fiú ügyes kosaras és okos bölcsészlelkű is egyben... de furcsa, hogy előző évben még ezekkel az emberekkel van... aztán megérkezik Lena. Az öreg Ravenwood unokahúga. Természetesen minden helynek/falunak megvan a maga különce, aki ellen egy közösség előszeretettel zár össze... így aztán Lena sem tesz szert túl sok barátra az iskolában. A kiközösítés középpontjába kerül, ugyanis van bőven a rovásán: először is Ravenwood. Aztán, hogy folytassuk a sort, okos, szép, nem divatmajom, és van benne valami ami az átlag fölé emeli... azonnali céltábla. Nem kell hozzá sok, és Ethan rájön: Lena az a bizonyos lány az álmaiból. Innen pedig nem lesz megállás. Megvédi a többi diáktól, melléáll, kockáztatva ezzel saját perifériára szorulását is.

Lena először megpróbálja távol tartani magától a fiút, de véletlen találkozásuk a vihar kellős közepén mindent megváltoztat. Jó, jó nem bírom tovább mesélni, szóval dióhéjban: rájönnek, hogy hallják egymás gondolatait, aztán találnak egy ősrégi medált a Ravenwwood birtok határában, ami a múltba, polgárháborús emlékképekbe repíti őket, Ethan megtudja, hogy Lena különleges erővel bír, és hamarosan eléri őt a kiválasztás: a jó, vagy a sötét oldal választja ki a lányt. Bla, bla bla. Összefoglalva a saját véleményem? A polgárháborús miliő egy egészen jó ötlet, ez volt a második plusz pont, ugyanis ez végre valami új ebben a történetben. Hagyjuk most azt, hogy mennyire nem kreatív dolog ez a különleges lány- átlagos(devalójábanmégsemaz) fiú azonnal lángra lobbanó szerelme 15 évesen. Mert ha ezen túllépünk, akkor egyszeri alkalomból még élvezni is lehet az olvasást. Van itt iskolai kirekesztés, vagy éppen lakóközösségi szűklátókörűség. Az, hogy mennyire el tudjuk ítélni azt, aki más mint mi. Aztán ismételt plusz pont Harper Lee regényének bevonásáért, mert igenis szerephez jut... sőt, még Ravewood hű kutyáját is Boo Radley-nek nevezik el. Aztán megismerjük Link-et, Ethan kissé hülye, de valahol mégis szórakoztató haverját, aki szörnyű számokat ír és elviselhetetlen hangon kornyikál, mégis rocksztári álmokat szövöget. Később megérkezik Ridley, Lena unokatestvére, aki végre visz egy kis színt na meg izgalmat a történetbe, és pont jókor, mikor már kezdne kifulladni ez az egész sztori. És, hogy az utolsó színfoltot is bedobjam a végére: Marian, és a város alatt húzódó titkos könyvtár. Ennyi, ami pozitívum. A lényeg sajnos így is átlagosra sikeredett, viszont megértem, hogy miért vitték vászonra, elég filmszerűen peregnek ugyanis olvasás közben a képek... az viszont rejtély, hogy mégis mivel és hogyan nyertek meg ezzel a forgatókönyvvel ennyi híres és elismert színészt és színésznőt? (Jeremy Irons, Emma Thompson... vérzik a szívem). Lena idegesítően vinnyogja végig az eseményeket, és állandóan szenved, Ethan kicsit töketlen karakter, és a nagy titok is inkább csak pukkan, ahelyett, hogy robbantana egyet. Nincs benne sok újdonság és csalódásomra, kiszámítható... egyszer megérte fellapozni.

Értékelés: 5/3

Gatlin megyében ritkán érték meglepetések az embert. Legalábbis azt hittem. Kiderült, nagyobbat nem is tévedhettem volna. Volt egy átok. Volt egy lány. És a végén ott volt egy sírgödör. Lena Duchannes-hoz fogható lányt még nem láttak Gatlin városában. A középiskola új diákja mindent megtesz azért, hogy különleges képességeit és a családját sújtó évszázados átkot eltitkolja a városka vaskalapos polgárai és diáktársai előtt. Azonban az elfeledett Dél vadon burjánzó kertjeiben, borongós mocsaraiban és romos temetőiben nincs az a titok, ami örökre titok maradhatna. Ethan Wate számolja a napokat az érettségiig. Azon a napon nem csak a középiskolának, de Gatlinnek is búcsút akar mondani. Hónapok óta egy gyönyörű lány kísért az álmaiban. Amikor Lena beköltözik a város legrégebbi, egyben leghírhedtebb ültetvényére, Ethan megmagyarázhatatlan vonzódást érez iránta. Elszántan kutatni kezdi a kettejük közötti titokzatos kapcsolat eredetét. Egy városban, ahol ritkán érik meglepetések az embert, egy titok mindent megváltoztathat.