KAREN MARIE MONING: A HAJNALRA VÁRVA

"Látjuk magunkat mások szemében. Ilyen az emberi faj természete, a tükörképünket keressük a létezésünk minden mozzanatában. Talán ezért találjuk olyan félelmetesnek a vámpírokat: nincs tükörképük. A jó szülők az életünk csodáját és a siker lehetőségét mutatják meg. A jól megválasztott barátok szép képeket mutatnak rólunk, és arra bátorítanak, hogy olyanná váljunk, amilyenek ezek a képek."

Mac történetét nem igazán akartam folytatni... magam sem tudom, hogy miért... csak nem. Pedig a Tündérkrónikák első két részét olvastam. Az első, a Keserű ébredés kimondottan érdekes volt, mert végre valami újat hozott a sok, újonnan megjelent YA könyvek sorában, és elhagyta azt a sokat emlegetett sablontörténetet, ami szerint van egy - jobb híján - unalmas kisváros, ahova megérkezik valaki, aki felrúgja egy közösség életét, aztán beleszeret valakibe, akiben nyilvánvalóan nem kellene, de minden hiába, mert a másik fél is valamilyen módon különleges... aztán ebben a tinirománcban majd még végigszenvednek 300-400 oldalt. Először ugye jöttek a vámpírok, úgyhogy eléggé adta magát a dolgok folyamata: előásták a vérfarkasok, az angyalok, a mittudoménmik, na meg a tündérek régi, misztikus legendáit is, hogy ezeket kifordítva, egy 21. századi történetbe paszírozhassák őket. Pontosan ezért tartottam anno Moning könyvétől.... végül mégiscsak adtam neki egy esélyt, és tényleg nem bántam meg. A Keserű ébredés jó volt, izgalmas, sötét és sokszor már majdnem ijesztőnek is mondható... azaz a sok ifjúsági mellett, jóval felnőttesebb. Utána jött az Álom és valóság, ami bár szintén hozta amit vártam, mégis a második kötet lett a vízválasztó... Mert azt hittem, hogy ez a sorozat majd elkap engem, és egy új kedvencet avatok, aminek majd falni fogom a további részeit. Nem ment el tőle a kedvem, csak valahogy a lelkesedés csengett le bennem... fura, de annyira nem izgatott, hogy mindenképpen folytatni akarjam , és pontosan ezért tartott ennyi ideig, hogy a harmadik kötetig elküzdjem magam. De végül mégiscsak ide értem, és megszereztem A hajnalra várva című folytatást. Először furcsa volt újra felvenni a fonalat, leginkább azt nem tudtam, hogy időben hova helyezzem az eseményeket, mert lássuk be, ennyi idő alatt azért akaratlanul is felejtünk... ezért volt kellemes meglepetés, hogy az első oldalakon egy rövid kis összefoglaló várt az elmúlt időszakról, és ez pont elég volt ahhoz, hogy összeálljon a régi kép.

Mac-et mindig is kedveltem: végre egy tökös karakter, aki nem azzal tölti az idejét, hogy naphosszat vinnyog a semmin egy szobába zárkózva, hanem lány létére mindenféle szörnyetegeket gyilkolászik, egy sötét ereklyét kajtat a dublini éjszakában, és ha kell, simán melegebb éghajlatra küldi az őt trenírozni próbáló Barrons-t is. Mindezt annak ellenére, hogy pár hónappal korábban egy határozatlan, szőke és lebarnult, tökéletesen manikűrözött, divatmajom lányként érkezett Írországba. Azóta persze számos megpróbáltatáson küzdötte át magát, de végre rájött, hogy hogyan találhatja meg a Sinsar Dubh-t... de mi van ha meglesz a könyv? Kinek adja, kiben lehet megbízni? Amikor a harmadik kötetben ismét találkozunk Mac-kel, éppen egy találkozóra igyekszik az egyetemen megismert Christian-nal, a gond csak annyi, hogy hirtelen felbukkan minden idők legsötétebb könyve... a következő pillanatban Mac már a mocskos földön vergődik, fájdalmában pedig a legkisebb mozdulat is lehetetlennek tűnik. Azonban végre meglátja azt, ami minden nyomozásukat felülírja... azt, hogy milyen is a könyv valójában, azt, hogy hogyan "mozog". De a helyzet csak tovább bonyolódik: Barrons egyre türelmetlenebbül akarja megkaparintani a könyvet, ellenben Mac-et nem hagyja nyugodni a férfit körbelengő titok... ki is ő valójában? Aztán ott van V'lane, aki valamiféle szövetségbe bonyolódik majd a mi halandó főhősünkkel... előkerülnek Alina titkos naplójának oldalai, Mac-et megtámadják a könyvesboltban fényes nappal, és ott van még a látók apátságának a csábítása is... Mert Mac mindennél jobban vágyik arra, hogy tartozhasson valahova... a gond csak annyi, hogy tapasztalatból tudja, megbízni valakiben annyit jelenthet, mint aláírni a saját, halálos ítéletét. Izgalmas volt. Közeledik a Halloween, és ezt még a legócskább meséből is tudni lehet: ilyenkor a legvékonyabbak a különböző világokat/dimenziókat elválasztó falak... szóval mindenki azon dolgozik, hogy a tündérnép ne tehesse mocskos lábát - feltéve persze ha van neki - Dublin egyébként sem éppen biztonságos utcáira. Egyre több rejtélyes haláleset történik ugyanis, ami a Mac-et folyamatosan zaklató rendőrnyomozó figyelmét is felkelti... és Mac végül olyat tesz, amit maga sem gondolt volna. Barrons és Mac kapcsolat nem kifejezetten mélyül, bár új tanítási módszerhez folyamodnak egy rosszul sikerült születésnap után. Ezzel szemben V'lane egyre több időt tölt Mac társaságában, ami nem különösebben nyeri el a másik férfi tetszését. Mac szinte megfullad tőlük, ezért is kezd el kacsingatni a sidhe látók társasága felé, a gond viszont a közte és az apátságot vezető Rowena között van: mondhatnánk, hogy elég feszült a viszonyuk.

Előkerülnek új tündérrelikviák, Christian új információkhoz juttatja Mac-et, sőt, ingyenes pszichológiai folyamatban is részesíti... ugyanis a férfi minden hazugságot felismer, így Mac előtte még azt is kénytelen beismerni, amit addig önmaga előtt is titkolt. De ahogy egyre jobban közeledik Halloween éjszakája, Mac-nek választania kell, hogy kinek az oldalára áll: repüljön Barrons társaságában a MacKeltar birtokra a druidák társaságához, vagy kérje V'lane segítségét, aki kimenthetné Dublinból valamilyen biztonságos helyre, esetleg csatlakozzon a látókhoz a város melletti gyönyörű apátságban... De mi lesz, hogyha leomlanak a tündérek és a halandók világát elválasztó falak? Persze a sok félelmetes és halálosnak tűnő kaland mellett, Mac néha képes vicces helyzetekbe is belekeveredni... feltalálja a MacHalo-t, amitől voltaképpen úgy néz ki, mint egy két lábon járó világítótorony: minden egyes végtagját zseb -és spotlámpák tengere világítja meg a sötétben... emellett vidáman száguldozik Barrons villámgyors sportautójával, és a személyes hadüzenetet sem adja fel a könyvesbolt mellől őt fikszírozó óriási Árny ellen... Bár tündérvilág, messze nem aranyos és bájos, sőt, egyre sötétebbnek tűnik inkább... a befejezése miatt pedig muszáj lesz folytatnom.

Értékelés: 5/4

MacKayla Lane már nem az a naiv, idealista, divatbolond lány, aki Írország földjére tette gondosan pedikűrözött lábát. A Dublinban töltött néhány hónap megváltoztatta, de még mindig hajtja a bosszúvágy. Tudja, hogy a nővére gyilkosa közel van, de a gonosz még közelebb. Macnek van egy nagy előnye. Tudja, hogyan találhatja meg a Sinsar Dubh-t, amelyért tündérek és emberek egyaránt készek gyilkolni, de ez az ősi, mágikus könyv annyira gonosz, hogy mindenkit megront, aki csak hozzáér. Az árulás légkörében már nem tudni, ki az ellenség és ki a barát. Veszélyes háromszög alakul ki Mac, egy kielégíthetetlen étvágyú, halált hozó szextündér és a titokzatos Jericho Barrons között. Barrons megtanítja használni újonnan felfedezett adottságát: látja a tündéreket, sőt akár megölni is képes a máskülönben halhatatlan lényeket, megérzi a varázserejű tündérrelikviák közelségét, köztük az egymillió éves Sötét Könyvét, a Sinsar Dubh-ét, amelynek tulajdonosa kezében tartja a világ sorsát. Dublinban eluralkodik a káosz , az idő egyre fogy. Közeledik az év világos és sötét felét elválasztó nap, amikor a legkönnyebben lehet közlekedni a világok között. Halloween őrületes éjszakáján Dublinban elszabadul a pokol, Mac pedig ezúttal teljesen magára marad a sötét erőkkel szemben…