"Agatha kikapcsolta a tévét, és elővette az Elfújta a szelet. Már alig várta, hogy a napi robottól való megszabadulását egy adag jótét intellektuális szundival ünnepelje meg, csakhogy legnagyobb elképedésére a regény kitűnő volt. Hisz' ez szemérmetlenül olvasmányos, állapította meg Agatha, aki eddig csak olyan könyveket vett a kezébe, amelyekkel az ember imponálni szándékozik másoknak. A tűz vígan ropogott, és Agatha fülig belemerült az olvasásba, míg korgó gyomra rá nem kényszerítette, hogy a curryt betegye végre a mikróba. Az élet mégiscsak gyönyörű."
Agatha Raisin sorozata először kicsit sem érdekelt; egy az, hogy sohasem voltam az a nagy krimi rajongó, másrészt pedig, valahogy nem tűnt az igényesség csúcsának... szóval kimondom, első látásra nem értékeltem túl sokra. Nem is tudom, hogy jutott eszembe, hogy végül mégiscsak adjak neki egy esélyt, valószínűleg a hosszú-hosszú vizsgaidőszak gyengítette meg az olvasási szokásaimat... mindegy is, a lényeg, hogy beadtam a derekam és adtam M. C. Beatonnak egy esélyt. Elkezdtem, nem voltam lenyűgözve, aztán a harmadik fejezetnél azt vettem észre, hogy basszus, ez jó! Pedig tényleg krimi, és tényleg nem szépirodalom... és mégis, ettől függetlenül tetszett, mert kikapcsolt... szóval mostantól át kell értékelnem, hogy mit zárok teljesen első látásra, azaz fülszöveg olvasásra. Krimik? Hát Sir Arthur Conan Doyle, meg ha nagyon rá akarom erőltetni akkor Philip Pullman Sally Lockhart - sorozatának első kötete... egy Agatha Christie... és talán itt véget is ért a történet, hogy eddig mennyire mélyedtem el a krimiirodalom rejtelmeiben. Lássuk be nem vagyok igazán nagy ismerője a témába vágó olvasmányoknak. Na majd most. Tényleg élveztem a spenótos pite által elkövetett gyilkosság utáni nyomozást, ráadásul a végén még fel is bosszantott, hogy nem jöttem rá, ki volt a valódi elkövető, pedig nagyon beleéltem magam a tudatba, hogy előbb rájövök mint a csavaros eszű főhősnőnk. Mivel jó pár kötet hátravan még Agatha történetéből, lesz mivel folytatnom az olvasást, sőt, kinéztem egy másikat is: Jacqueline Winspear Masise Dobbs című regénye felpiszkálta a fantáziámat, mert hát háborús rejtély és egy fiatal főszereplő... csak a borítója ne lenne ilyen taszító. Adok neki is majd egy lehetőséget, de előtte maradjunk még Beaton történeténél. Kicsit olyan volt mint a Kisvárosi gyilkosságok és a Gyilkos sorok című sorozatnak az egyvelege: ismerős de mégis új. Mire gondolok? Az első meglepetés az volt, hogy a főszereplő Agatha Raisin már nem éppen a húszas éveiben járó lány... egy sikeres cégvezető, aki éppen a nyugdíjba vonulás előtt toporog, de végül csak meghozza a döntést: eladja a jól működő vállalkozását, a befolyó összegből pedig megvásárolja álmai kis kuckóját vidéken, és maga mögött hagyja a nyüzsgő londoni forgatagot. De az elvárásai teljes ellentétben állnak a valósággal: bár az általa kiválasztott is angliai falu bűbájos, nyugodt és szinte már mesebeli a kis utcáival, kőházaival... de a lakói... mondjuk úgy, hogy olyan zárt közösségben élnek, akik egy "betelepült idegent" nem különösebben zárnak a szívükbe. Szegény Agatha a napi időjáráson kívül nem igazán társalog az új ismerősökkel, ráadásul egy kotnyeles és rosszindulatú szomszédasszonyt is kap a nyakába. De nem működtetett volna egy sikeres üzletet, ha egykönnyen feladja: elhatározza, hogy ha törik, ha szakad, de megnyeri a helyi pitesütő verseny fődíját, ezzel pedig olyan elismerésre tesz majd szert a falu közösségében, hogy nem lesz olyan ember, aki ne akarja majd őt a baráti társaságában tudni... a gond csupán annyi, hogy Agatha soha életében nem sütött még egy muffint sem. Nem tehet mást, csaláshoz folyamodik: felautózik a fővárosba, és a kedvenc cukrászdájából szerzett spenótos pitével nevez be végül a hétvégi versenyre, és bár így sem nyeri el az áhított díjat, azt eléri, hogy másnapra már mindenki ismerje a nevét, ugyanis egy éjszaka alatt különleges pitéje gyilkossági nyomozásba keveri. Hogyan? Ki? Miért?
Agatha hiába bizonyítottan ártatlan a dologban, de mégsem hagyja nyugodni a gondolat... nyomozni kezd az ügyben, amiben szerencsére barátok is segíteni fogják. Igazából egy pörgős, nyughatatlan, a korával még meg nem békült hölgy története ez, aki vidéken halálra unja magát... persze "szerencsére" beköltözése után alig pár nappal fel is bolydul a csendes falu élete és mindenki csakis a titokzatos gyilkosságról tud beszélni. Tehát Agatha a figyelem középpontjába kerül, bár nem úgy, ahogy ő azt szerette volna. Riporterek jönnek, veszekedések és fenyegetések hangzanak el, ráadásul egyre több lakóról derül ki, hogy nem is olyan ártatlan mint azt a többi ember gondolta volna... tipikus kis falu, ahol mindenki a másikra mutogat és a másikról pletykál, holott lenne mit söprögetnie a saját háza táján is. Egy hangyaboly, amit Agatha a pitéjével és érkezésével jól felrúg. Szerencsére van neki egy londoni, feltehetően meleg jóbarátja, aki kimondottan élvezi a nála töltött időt, és lelkesen segíti Agatha nem egyszer félresikerülni látszó nyomozási kísérleteit, aztán szert tesz még egy jó humorú, fiatal rendőrnyomozóra is, aki realista módon próbálja visszafogni a főhősünket, ami lássuk be, lehetetlen vállalkozás már a kezdetektől fogva. A nyomozások közben Agatha jó pár embert meggyanúsít - szóban és gondolatban egyaránt - és a túl sok krimiolvasásnak köszönhetően egyre magabiztosabban gyűjti össze a bizonyítékait. Mellette látjuk, hogyan birkózik meg a konyhai kihívásokkal, a mirelit kaják megemésztésével, a vidéki biciklizés szépségeivel, az őt hátráltató emberek gáncsoskodásaival... azaz úgy egészében a falusi élettel. Vicces és aranyos könyv, annak ellenére, hogy nincs benne igazán túl sok veszély, inkább szórakoztat mint borzongat, az igazi akció jóformán csak a könyv végén bontakozik ki, amikor még Agatha élete is veszélybe kerül... és hát ott van még a kimondottan jóképű úr felbukkanása a szomszédságban, aki remélhetőleg komolyabb szerephez jut majd a következő könyvekbe, ugyanis könnyen el tudnám képzelni, hogy Agatha szerelmei bonyodalmakba is belekeveredik. Tetszett, fogom folytatni... és kipróbálnám milyen is az a spenótos pite.
Értékelés: 5/4
Agatha Raisin, az egyedülálló, célratörő reklámügynök eladja cégét, felszámolja londoni életét és leköltözik a mesés nyugalmú, festői Cotswoldsba. Ám a vágyott életről kiderül, hogy borzalmasan unalmas. Agatha, hogy unalmát elűzze, benevez a helyi pitesütő versenyre. Mivel fogalma sincs sütésről-főzésről, vesz egy kész pitét a londoni ismerős boltban, és sajátjaként nevezi be. Még a zsűri elnökét, a helybeli Cummings-Browne ezredest is megpróbálja megvesztegetni, de nem ő nyer. Ám a verseny végeztével az ezredes hazaviszi a süteményt, megeszi és meghal. Kiderül, hogy a pite spenótjába gyilkos csomorika keveredett. A rendőrség ugyan véletlen balesetként zárja le az ügyet, ám Agatha gyilkosságra gyanakszik és nyomozni kezd…
Eredeti cím: Agatha Raisin and the Quiche of Death
Kiadó: Ulpius-ház, 2011
Fordította: Sárközy Elga
342 oldal, 3500 Ft
0 Megjegyzések