" A kandúrnak ehhez is volt hozzáfűznivalója: - De én igazán olyan vagyok, mint egy hallucináció. Nézze meg a profilomat holdfényben! - Azzal pózba vágta magát a holdfénypászmában, és folytatni akarta mondókáját, de leintették, s erre csak ennyit mondott: - Jó, jó elhallgatok. Néma hallucináció leszek. "
Az abszolút kedvenc! Nem is értem miért, de iszonyat hosszú ideig toltam magam előtt Bulgakovot, egyszerűen nem voltam hajlandó elolvasni, bevallom, a vallásos vonatkozás miatt. Hogy én mekkora egy hülye vagyok! De utolért. Vizsgára kénytelen voltam belevágni, mert nem mertem megkockáztatni, hogy kihúzom, és egy betűt nem tudok majd elmondani belőle... ráadásul - pont emiatt - megkaptam ajándékba, így aztán tényleg nem menekülhettem. Oké, vallásos rész tényleg van benne, ugyanis a cselekmény két szálon fut: a modern kori Moszkvában, illetve az ókori Jeruzsálemben. Na, ez utóbbitól rettegtem én... teljesen feleslegesen, mert ha jól emlékszem konkrétan ez csak 4-5 fejezetet jelent! Ezeket a részeket tényleg nem szerettem. Azóta már többször újraolvastam A Mester és Margaritát, és ezt a pár oldalt szépen át is lapoztam, na de a többi! Esküszöm, hogy Bulgakov egy zseni volt! Egyébként a vizsgán nem ez volt a témám, pedig nagyon akartam! Azt pedig még az elején leszögezném, hogy az abszolút kedvenc-kedvenc-kedvenc szereplőm Behemót volt... aki olvasta, annak azt hiszem nem kell megindokolnom, hogy miért! :)
Miről szól a regény? Valahol az 1930as évek környékén, egy gyönyörű tavaszi napon Moszkva élete megváltozik, ugyanis megjelenik maga a Sátán, különös kísérői társaságában. A díszes kis társaság nem kevés ártatlan polgár életébe avatkozik... van, aki nekik köszönhetően eltávozik az élők sorából, van, aki teljesen megőrül, van, aki látványosan megszégyenül, és akad olyan is, aki mindenét elveszíti, hogy az egész életét elölről kezdhesse. De ezek az emberek nem is olyan ártatlanok, mint amilyennek első ránézésre látszanak: önzőek, erkölcsileg labilisak, akikre bizony ráfér egy jó nagy leckéztetés, és mindenki azt kapja amit megérdemel. De miért a Sátán osztja a lapokat... miért nem maga Isten? Mert Moszkvában a vallás csak letűnt mese, nem is csoda, hogy a hatóságok tehetetlenül állnak az egyre nagyobb méreteket öltő bűnesetekkel szemben. Tagadásban élnek, és minden hihetetlennek tűnő bűntényt megpróbálnak bűvésztrükknek beállítani, és rákenni egy Woland nevezetű "varázslóra" (aki egyébként nem más mint maga a Sátán). A varietészínházban zajló előadás után a nők egy szál semmiben rohangálnak Moszkva utcáin, ugyanis a ruháik rejtélyes módon semmivé válnak, eltűnnek emberek, akik vagy előkerülnek, vagy nem, van akit kilakoltatnak saját lakásából, hogy azt elfoglalja maga a Sátán... azaz egy különös varázslat szabadul el az egész városban, ami elől elmenekülni képtelenség, mert elbújni semmi esélyed sem lehet.
De ez csak egy apró szál, ugyanis a Sátán ténykedésein túl, nem csak az ateista és/vagy korrupt szereplőket ismerjük meg, hanem magát a címszereplőt is, azaz a Mestert, aki éppen Ponczius Pilátusról ír egy könyvet, de mindez háttérbe szorul, mert megismeri a gyönyörű Margaritát. Hát ők ketten sem menekülhetnek az Ördög elől, és bizony meg kell küzdeniük egymásért, Margarita még a boszorkányságot, a Sátánnal való együttélést, sőt egy kísérteties bál háziasszonyi teendőit is magára vállalja, hogy a végén újra együtt lehessen a Mesterrel. Ezek mellet izgalmas szál még betekinteni a TÖMEGÍR írószövetség tagjainak az életébe is, ahol Bulgakov felteszi a nagy kérdést: mi a különbség az államilag támogatott és valódi művészet között? Iróniával vannak megfestve a karakterek, akik összeverődve élnek egy nagy házban, és "alkotnak" olyan irodalmi műveket, amik semmi értékkel sem bírnak... de ez senkit sem érdekel, hiszen ott élhetnek, ehetnek és unatkozhatnak a nagyhírű TÖMEGÍR falai között... ezért megéri firkálni néhány jelentéktelen remekművet, nem? És még lehetne folytatni, de inkább mindenki döntse el maga, hogy neki mit jelent A Mester és Margarita, mert, hogy valamit fog, az 100%. Nekem egy nagyon nagy tiltakozásból lett ez a legkedvesebb regényem, szóval azoknak, akik esetleg hasonló cipőben járnak, csak azt tudom mondani, hogy kár félni tőle, ez tényleg egy letehetetlen könyv, mert ez maga a mágikus realizmus!
Értékelés: 5/5*
„A kéziratok nem égnek el”-mondja Woland, Bulgakov regényének talányos Sátánja, s ez a szállóigévé vált mondat a szerző munkásságának, főművének, A Mester és Margaritá-nak akár a mottója is lehetne. A regény-Bulgakov számos hánytatott sorsú írásához hasonlóan- csak jóval az író halála után, 1966-ban jelenhetett meg, s azóta világszerte töretlen a népszerűsége. A Mester és Margarita a világirodalom egyik alapműve, amelyben Bulgakov a szatíra, a groteszk és a fantasztikum eszközeivel részint szuggesztív képet fest a húszas-harmincas évek Oroszországáról, részint minden korra érvényes módon mutatja be a történelmi és személyes kínok, kötöttségek közt vergődő, hívő és hitetlen, nagyot akaró és tétován botladozó ember örök dilemmáit. Felejthetetlenek a regény figurái: Woland, aki egyszerre Sátán és a felsőbb igazságszolgáltatás képviselője; a Mester, aki a hatalmi gépezettel szemben álló Művész örök jelképévé vált, s aki regényen belüli regényben sajátos módon meséli el Jézus történetét; maga Jézus (Jesua), aki Bulgakov értelmezésében úgy elevenedik meg előttünk, mint nagyok kevés Jézus-regényben: Isten fia ő, de egyúttal modern, töprengő értelmiségi; a szörnyű fejfájással küzdő Pilátus, aki hiába látja a valódi értékeket, nem tud túllépni gyávaságán; a gyönyörűséges Margarita, aki maga az örök nőiesség…
Eredeti cím: Maszter i Margarita
Kiadó: Európa Könyvkiadó, 2011
512 oldal, 3200 Ft
0 Megjegyzések