NEIL GAIMAN: CSILLAGPOR

"Jól tudom, hogy a szerelem feltétlen, de azt is tudom, hogy lehet kiszámíthatatlan, páratlan, irányíthatatlan is, és elviselhetetlen, és könnyen összekeverhető a gyűlölettel. Olyan, mintha a szívem nem férne meg a mellkasomban, mintha már nem is az én részem lenne, hanem már a tiéd, és hogyha szeretnéd, én nem kérnék cserébe semmit. Nem kell ajándék vagy bizonyíték az érzéseidre, csak az, hogy tudjam, hogy szeretsz. A szíved kell az én szívemért."

Egy fontos dologgal kell kezdenem: ha még nem láttad a filmet, akkor olvasás előtt ne is nézd meg! Én láttam, nem is egyszer, és sajnos csak most jutottam hozzá a könyvhöz, ami visszagondolva nem jó sorrend, ugyanis nagyon-nagyon más a kettő, össze sem lehet őket hasonlítani... és közben mégis megteszem. De vissza az elejére, kezdjük Gaiman bácsival. A Törékeny holmik volt az első, amit olvastam tőle, és bár sokan gyengének ítélték, én akkor és ott beleszerettem a stílusába. Nem értem magam, hogy miért hanyagoltam eddig szegényt, de több könyvét valamiért nem kerestem, egyszerűen elfelejtődött az az elhatározásom, hogy mást is meg kell szereznem tőle. Most, hogy a Csillagport elolvastam csak még idegesebb lettem magamra, hogy ezt levettem a kívánságlistámról. Minek köszönhető? Egy molyos kihívásnak. Rájöttem, hogy kényszeresen vonzódom ezekhez az eseményekhez, különösen azokhoz amiknek ilyen gyönyörű címe van: Csillaghullás Csillagporral. Lehet ennek ellenállni? Naná, hogy nem, élvezet volt teljesíteni!

Regénynek van meghatározva, de ez inkább egy mese... egy gyönyörűséges mese felnőtteknek. Furcsa volt kicsit Gaiman stílusa, a Törkényen holmikban egyáltalán nem ilyen, de nagyon hamar megszoktam, és ezt is megszerettem. Ha tényleg csak a pozitív dolgokat akarnám kiemelni a történetből, akkor nem tenném mellé oda a filmváltozatot, de mivel mindkettővel megismerkedtem, akaratlanul is összehasonlítom az eltérő pontokat. Természetesen az alapszituáció ugyan az: Tristan Thorn szerelmes Falva falva leggyönyörűbb lányába, és egy csókért cserébe megígéri, hogy elhozza neki a hullócsillagot, amit együtt láttak. Így aztán Tristan, Victoria kezéért útra kel, hogy felkutassa a falon túli világba lehullott csillagot, csak azt nem tudja, hogy ezért másokkal is meg kell küzdenie. Eddig tényleg egy tipikus mese: a nagy hősszerelmes elindul egy veszélyes kalandra, hogy elnyerje szíve választottjának nemes kacsóját. De csak eddig stimmel a dolog, ugyanis az író olyan csodálatos világot teremtett a történet köré, hogy a filmnél és a könyvnél egyaránt leesett az állam... rájöttem, hogy még mindig imádom a meséket, és szeretném hinni, hogy ez már mindig így marad.

Film vagy könyv? Nem szeretnék éles különbséget tenni, de az elmondom, hogy mi tetszett jobban itt és ott. Az, hogy a könyvben a falu neve Falva, elég kiábrándító... Falva falva? Ez nem tetszett, de aztán megszoktam, és át tudtam rajta siklani, hogy ne zökkenjek ki. A másik a Robert de Niro alakította figura, Shakespeare kapitány, aki a filmben az egyik kedvencem, de könyvben nagy csalódás volt: vártam, hogy olvasás közben mikor bukkan már fel ez a különleges figura, de valahogy a lapokon nem jött az a várva várt csillogás, ami a filmvásznon olyan jól sikerült. Na bumm. Igazából tényleg ez a két pont az, ami miatt, ha muszáj lenne, a filmre adnám le a voksomat. Ami ebben meggátol, az az, hogy ezek ellenére a könyv teljes mértékben kárpótolt... szóval most megrekedtem az is-is állapotban és nem tudom eldönteni a mérleget, de azt hiszem nem is kell, ez nekem pontosan így jó, ahogy van. Film - könyv döntetlen!

Értékelés: 5/4.5

Neil Gaiman könyve is úgy kezdődik, ahogyan a legjobb történetek általában: egy fiúval, egy lánnyal meg egy beteljesületlen szerelemmel. De aztán egyáltalán nem úgy folytatódik, ahogyan a mesék folytatódni szoktak. Neil Gaiman ezzel a regényével is bebizonyítja, hogy nem véletlenül tartják őt a modern fantasy egyik legnagyobb alakjának. Falva falva egy aprócska település Angliában. Arról a falról kapta a nevét, amely a falu határában húzódik, és elválasztja az emberi világot a varázslatok birodalmától. Egy hűvös októberi estén a fiatal Tristran Thorn hullócsillagot lát a falon túl a földre zuhanni, és hogy elnyerje a gyönyörűséges Victoria kezét, megígéri a lánynak: elhozza neki a lehullott csillagot. Tristran elindul hát élete nagy kalandjára a falon túli varázslatos világba, amelyet a legfurcsább teremtmények és soha nem látott lények népesítenek be. Hűséges társak, halálos ellenségek várják, és ha Tristran elég kitartó, olyasmit találhat meg, amire egyáltalán nem számított.