NICHOLAS SPARKS: SZERELMÜNK LAPJAI

"Azért fáj most annyira a búcsúzás, mert lelkünk összeér. Talán eddig is így volt, és így lesz a jövőben-is. Lehet, hogy ezelőtt már ezer életünk volt, és mindegyikben találkoztunk. És lehet, hogy mindegyikben ugyanaz volt az oka szétválásunknak. Ez azt jelenti, hogy a mostani búcsú, búcsú az elmúlt tízezer évtől, és talán a jövő előjátéka."

Először a filmet láttam, amibe elsőre beleszerettem... ha azóta nem láttam legalább 25x, akkor egyszer sem! A történet, a szereplők, a látvány... gyönyörű... és borzalmasan/lehetetlenül romantikus. Amikor először ajánlották, hogy nézzem meg, nevettem. Nem vagyok éppen az a tipikusan romantikus alkat, inkább jellemző rám az irónia és a cinizmus. Biztos voltam benne, hogy ez is egy újabb hollywoodi rózsaszín nyálbomba, amitől a szerelemre vágyó női szívek elalélnak, na meg persze könnyes szemmel merednek a képernyőre. Persze nem hagytak békén, és ellenkezésem ellenére rámerőszakolták ezt a dvd-t is. Nyár volt, dög meleg, éppen otthon voltam, a nyaralás még váratott magára, és - mily meglepő - a 40fokban nem tudtam aludni, gondoltam nézek egy filmet. Végigpörgettem, hogy még melyiket nem láttam és akkor akadt a kezembe a Szerelmünk lapjai. Kapcsolatunk reggel 6kor kezdődött: bekuckóztam a kanapéra, körbevettem magam behűtött italokkal, és vártam, hogy jöjjön, aminek jönnie kell... azon kaptam magam, hogy ez engem leköt... és előítéleteimmel szemben nem ömlengősen csöpögős, hanem egyszerűen szép... persze nagyon-nagyon-nagyon romantikusan, de mégis szép. Nem csóváltam a fejem, nem néztem az égre, és nem vágtam a pofákat, ami nálam nagy csoda, mert általában az ilyen filmeknél ez rám a jellemző. Persze utánanéztem, hogy mi a helyzet az írott verzió háza táján... biztos voltam benne, hogy ez egy adaptáció.

Meg is találtam, de persze - jellegzetes módon - ez egy nagyon nehezen kapható regény. Amikor keresni kezdtem, egyedül a 7books-nál volt kapható, de annyira akartam, hogy nem bírtam várni, megrendeltem, szép kis szállítási költséggel együtt. Ez nem sokkal a filmnézés után történt. Nagyon vártam, hogy megérkezzen, gondoltam ha filmen ennyire szenzációs volt, akkor könyv biztosan letehetetlen és gyönyörű. Meg is érkezett, és pedig kiköltöztem vele a kertbe, és belevetettem magam a történetbe... illetve vetettem volna, mert a 20. oldal után teljesen le lettem forrázva... nem értettem, hogy mi ez. Ebből készült a film? Ez az a sztori amit úgy bámultam, hogy bombával sem lehetett volna kirobbantani a helyemről? Megnéztem a borítót, hogy biztos jó könyvet rendeltem-e, de minden stimmelt... kivéve ezt a regényt. Az a varázs ami a filmen úgy megfogott, itt nyomtalanul felszívódott, hiába kerestem, sehol sem találtam. A szereplők persze ugyanazok: Noah és Allie fiatalon találkoznak, egymásba is szeretnek, de a társadalmi különbségek szétválasztják őket, a nyaralás végével a közöttük lévő kapcsolat is megszakad... nos, ez a filmben is így van, de ott sokkal nagyobb hangsúlyt kap, hogy hogyan találkoznak, miért szeretnek egymásba, hogy ez a tini-szerelem, hogyan bontakozik ki kettejük között... ez valamiért a könyvben elmarad. Csak találkoznak, és hopp, már szeretik is egymást... Én ezt nem értettem, ennél valami sokkal jobbat, sokkal többet vártam... vagyis vártam volna.

Ami a filmen olyan gyönyörűen és harmonikusan működött, az teljesen elveszett a lapok között: Alli és Noah érzelmei, ahogy egyensúlyban vannak, ahogy egymásra játszanak, és ezzel építenek fel egy kerek egészet. Ezzel szemben a könyv semmi másról nem szól, mint a "nagy" (dögletes) szerelemről, na meg Allie ajnározásáról: hogy mennyi szép, mennyire tökéletes, mennyire bla bla bla... Fájdalmas volt végigvergődni ezen a regényen. Hiányzott a nagy fordulat, amit bár a filmen is előbb kitaláltam mint, hogy eljött a bizonyos csattanó, de mégis képes voltam elsírni magam azon a ponton... na, hát az itt is eltűnik, egyáltalán nem kap olyan szép központi szerepet... ezzel szemben kedves szereplőink oldalakon keresztül ömlengenek a viszontlátás örömén, amikor felnőttként újra egymásra találnak... és a csúcs - legalábbis számomra - még csak ezek után jött: Allie agyat gyötrő tipródása, hogy akkor vajon most ő kit válasszon: a fiatalkori NAGY szerelmét, vagy a gazdag, és háború alatt megismert vőlegényét? Hmm, micsoda dilemma... azt hittem a fejemet fogom a falba verni ennyi hülyeség olvasása közben, de megkeményítettem magam, és csak azért befejeztem... talán nem kellett volna, mert az utolsó fejezet még bevitte a végső, nagy ütést, amitől aztán véglegesen a padlóra kerültem. Fogalmam sincs, hogy miért, de reménykedtem abban, hogy talán legalább a befejezés szép lesz (mint a filmen).: romantikamentes, de szép lezárás... ehelyett... de inkább már nem is mondok semmit. A lényeg, hogy számomra ez egy nagyon nagy csalódás volt, és megfogadtam, hogy soha többet Sparks (amit megszegtem az Utolsó dallal, és amitől szintén nem változott a véleményem az íróról). A könyvet azóta elcseréltem...

Értékelés: 5/2 (jóindulatúan)

„Tudom, hogy nincs bennem semmi különös. Az átlagemberek átlagéletét élem. Nem alkottam semmi emlékezetest, nevem hamarosan homályba vész, de tiszta szívből, igaz szerelemmel szerettem valakit, és ez nekem teljesen elég…” A mű a végtelen szerelem szívszorítóan gyengéd története. 1946-ban, Észak-Karolinában kezdődik, amikor Noah Calhoun visszatér a második világháborúból. A harmincegy éves férfi, miközben megpróbálja birtokát felvirágoztatni, folyton egy gyönyörű lányra gondol, akivel tizennégy évvel korábban találkozott, és akit eddig mindenkinél jobban szeretett. Az emlékeinek él, egészen addig, amíg a lány meg nem érkezik a városba. Mi történt velük az elmúlt években, és hogyan alakul további életük? Mindezt megtudhatjuk e páratlanul szép, mesterien szőtt, megrendítő és igaz szerelmi regény lapjairól.