" Fejedelmi horkolás hallatszik ki a hálószobából. Szédelgek. Részeg vagyok, mint a csap. -Ez meg mi a csoda volt? - kérdezem. - Miről beszélsz? Marlena lerúgja cipőit, keresztbe veti lábszárát, majd előrehajolva a talpát kezdi dörzsölni. August ujjai vöröslő nyomokat hagytak az állán. - Erről - fröcskölöm magamból a szókat. - Az előbb. Amikor táncoltatok. Élesen rám pillant. Az arca megvonaglik, és egy pillanatig attól tartok elsírja magát. Aztán az ablak felé fordul, és egyik ujját az ajkához szorítja. Csaknem fél percig hallgat. - Valamit meg kell értened Auggie-val kapcsolatban - mondja. - Nem is tudom, hogyan magyarázzam el. Előrehajolok."
Most, hogy hamarosan a mozikba kerül a könyv alapján forgatott film, elég valószínű, hogy rohamosan megnő majd az érdeklődés a regény iránt, ezért érthető is a filmes borító. A szomorú az, hogy nem ez az első magyar megjelenés, 2007-ben már megért egy kiadást Sara Gruen története. Sajnos én sem figyeltem fel rá korábban, valahogy mindig elkerülhettem a boltok polcain, amit nagyon bánok, mert ez egy nagyszerű könyv, amit már évekkel ezelőtt megszerezhettem volna. Mivel a filmváltozatban a férfi főszereplőt Robert Pattinson (Alkonyat) alakítja, nem lepődnék meg, ha a tini lányok rövid időn belül megrohamoznák a könyvesboltokat is, elindítva ezzel az Alkonyat-láz után egy újabb hasonló rajongást. Ezzel is nincs semmi baj, hiszen ez a regény nagyszerű, csak az egy kis tüske bennem, hogy egy nagyobb népszerűséghez egy ilyen mozifilmre van szükség... na persze ha tényleg úgy alakul majd a helyzet, ahogy azt én gondolom...
Már párszor panaszkodtam egy-két könyv kapcsán, hogy nem szeretem a filmes borítókat, de valahogy a kiadó mégis eltalálta nálam azt a képet, amit még én is el tudok fogadni. Nem vagyok egy R.P rajongó, sőt az Alkonyat-filmekben én nagyot csalódtam, de elviseltem, hogy ott virít a borítómon... megjegyzem olvasás közben nem őt képzeltem a főszereplőnk helyébe, egy teljesen más Jacob-ot álmodtam meg magamnak!:) Arany pöttyöt kapott a regény, ami engem nem szokott befolyásolni, ugyan annyira szeretem a vörös és arany pöttyös kiadású példányokat, nem szoktam figyelni, hogy melyik milyen, ha a fülszöveg alapján megfog, akkor nekem teljesen mindegy, hogy milyen színű kis pötty van az oldalán. Ami új volt, és a legnagyobb hatás tette rám: a cirkusz világa. Még soha nem olvastam hasonló témájú történetet, de teljesen elvarázsolt!
" Az állatgondozók egyenként elszállingóznak. A végül megetetett-megitatott állatok elvackolódnak estére. A szomorú nappalt békés éjszaka követi. Marlenával magunkra maradva ételféleségeket tartunk Rosie kíváncsi ormánya elé. Amikor a furcsa, gumiszerű nyúlványok elvesznek a kezemből egy marék szénát, Marlena nevetve felsikkant. Rosie felveti a fejét, és mosolyra húzza a száját. Megfordulok és látom, hogy Marlena engem néz. Az állatsátorban motoszkálás, horkantás és halk csámcsogás az egyedüli hang. Kint a távolban valaki harmonikán játszik...többszörösen is kísértetiesen hangzik most, bár hogy honnan, nem jövök rá. Nem is tudom, hogyan - ő nyúl-e értem vagy én őérte? -, észre sem veszem, és Marlena már a karjaimban van. Keringőzünk hajladozunk, pattogunk az alacsonyra lógó kötél előtt. Forgás közben elsuhan előttem Rosie felemelt ormánya és mosolygó pofája."
A regény két részben pörgeti a cselekményt, a fiatal Jacob elbeszélésében és az idős Jacob jelenében... tudjuk, hogy egyazon ember, de mégis eltérő a főszereplő karaktere a két idősíkon. A jelenben az idős mesélő egy idősek otthonában tengeti napjait, sok gyermeke közül egyik sem volt hajlandó magához venne, látogatni is csak ritkán jönnek hozzá, az idős ember így a magány egyhangúságában tölti az ideje nagy részét, csak egy kedves nővér tudja néha kizökkenteni a mélabúból. Csendes és egyedüli pillanataiban vagy éppen álmaiban egyre többet rohanják meg emlékei, amiket bárhogy küzd, nem tud elüldözni magától, újra és újra visszatérnek... ilyenkor repülünk vissza vele az időben oda, amikor még fiatal és bizonytalan fiúként otthagyta az egyetemet és egy véletlen szerencse (vagy balszerencse?) folytán felugrott az éppen arra robogó cirkusz vonatjára. Sok egyezkedés és megbeszélés után végül felveszik a cirkuszhoz, innentől kezdve pedig teljesen megváltozik az élete: megismeri a szerelmet és a barátságot, de megpillantja az eredendő gonoszságot és kapzsiságot is...
Jacob egy hihetetlenül szerethető karakter, engem teljesen levett a lábamról. Róla nem is lehet sokat mesélni, ahhoz, hogy egy ténylegesen átfogó képet kapjunk róla el kell olvasni a regényt. Aztán ott van Marlena alakja is, akin nagyon nehezen tudtam kiigazodni, az írónő nagyon jól bonyolítja a szálakat, csak a végén derül ki, hogy ki miért olyan amilyen, és miért teszi azt amit tesz... A másik kedvencem Rosie, az elefánt volt, aki bár kevesebb szerepet kap mit amennyit én még szerettem volna, de ezek után ha valaki megkérdezi, hogy milyen állatot kedvelek a legjobban, biztos vagyok benne, hogy az elefánt is benne lesz a sorban. A cím kicsit furcsának tűnt elsőre, de erre is hamar választ ad a cselekményt, sőt mellette még rengeteg mindent megtudhatunk a cirkusz világáról. Mi csak a kívülről látható csillogást és varázst tapasztalhatjuk meg, de a könyv rámutat, hogy ennek is van árnyoldala. Volt olyan rész, ahol csak bízni tudtam benne, hogy az írónőnek túl színes a fantáziája, de a szerzői megjegyzésben sok kérdésre kapok magyarázatot, például, hogy mit ihletett a valóság, Sara Gruen ugyanis nagy kutatómunkát végzett a témában... több fekete-fehér kép is található a regény lapjain.
Értékelés: 5/5
Bár nem szívesen beszél emlékeiről, ezek makacsul megülik a kilencvenegynéhány éves JacobJankowski elméjét. Emlékek saját fiatalkoráról, amikor a sors egy roskatag vonatra vetette, melyen a Benzini Testvérek Világhíres Cirkusza bolyongott Amerikában. Emlékek egy olyan világról, amelyet szörnyszülöttek és bohócok népesítettek be, amely tele volt csodákkal, dühvel, szenvedéssel és szenvedéllyel: egy világról, amelynek megvannak a maga logikátlan szabályai, sajátos életformája, s ahol a halál is a maga módján kopogtat. A cirkusz világa ez, amely Jacob Jankowsik számára egyszerre jelentett megváltást és pokoljárást. Jacob azért került be ebbe a világba, mert elhagyta a szerencséje. Árván és egyetlen garas nélkül nem tudta, mihez kezdjen, míg rá nem talált erre a gőzerővel hajtott "bolondok hajójára". Hazája a nagy gazdasági világválság elején járt akkoriban, ezért e harmadrangú cirkuszban mindenki örülhetett, ha volt egyáltalán állása. Marlena, a műlovarnő azért dolgozott itt, mert nem a megfelelő férfiba szeretett bele. A cirkusz fess tótumfaktumáról az idők során ugyanis kiderült, hogy a velejéig gonosz.
Ui.: A könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak köszönöm!
Eredeti cím: Water for Elephants
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, 2011
Fordította: Béresi Csilla, Katona Ildikó
382 oldal, 3000 Ft
0 Megjegyzések