" Az újságban nem három-, hanem négynapos érettségi szünetről van szó!! Ez elegendő bizonyíték volt számomra ahhoz, hogy NE menjek iskolába ama bizonyos negyedik napon. Ami a valóságban nincs is, csak itt, az újságban, sajtóhibaként. Mutatom Apunak, aki persze megengedi, hogy itthon maradjak. Apunak, akiről tudom, hogy mindent elhisz nekem... Hála a tiszta, ártatlan gyerekszemeimnek, amikkel úúúúgy tudok nézni. "
Azt hiszem kicsit belehülyültem az ifjúsági irodalomba, mert mostanában sok régi kedvencet kapok le a polcról, aztán suvasztom ide a blogba... ne is kérdezzétek, lehet, hogy a sok napsütés már káros rám nézve. Pont pakolásztam jobbra-balra a könyveket - mert próbálok végre valami átlátható rendszert belevinni az egészbe - de közben rájöttem, hogy teljesen felesleges ezzel töltenem a délutánt, 1 hét múlva úgyis mindet dobozokba vágok, mert elköltözök... ergo teljesen felesleges energiabefektetés lenne. De! Most akadt a kezembe Sohonyai Edit regénye, amit gimis koromban imádtam, és rájöttem, hogy még most is képes két oldal alatt magába szippantani: csak felcsaptam az első fejezetet, aztán csak arra lettem figyelmes, hogy az ágy szélén ülök, és már a 35. oldalnál járok... na meg sírok a röhögéstől! Ezt a könyvet anno anyukámtól kaptam (csak úgy random vadászta nekem) és be kellett ismernem, hogy telitalálat volt. Ezek után még megpróbálkoztam a Le csajokkal! című - szintén ifjúsági regényével - de az (nekem) a nyomába sem ért ennek! Szóval a mai délután további részét Zsófival, és az ő történetével fogom tölteni, de először lássuk, hogy miről is szól ez az egész.
Mészáros Zsófi 11.es gimnazista, az ő naplóját olvassuk. Amikor először találkozunk vele éppen azon szenved, hogy minden spórolt pénzét egy olyan cipőre verte el, ami a boltban tökéletesen illett rá, de persze otthon már majd lerohadt benne a lába. Ismerős. De milyen is Zsófi? Egy átlagos lány... hoppá, mi? Dehogy átlagos. Olyan fanyar humora van, hogy kifekszek tőle, szinte minden oldalon képes elsütni valami olyan poént, amin hangosan röhögök. Na jó, én fogékony vagyok az iróniára.... állítólag én is cinikus vagyok, szóval azt hiszem ez lehet az oka annak, hogy nekem ezek a beszólások és /vagy elszólás ennyire tetszenek. De vissza Zsófihoz, aki éppen megpróbál Nővé válni. Igen, igen csak így, nagybetűvel. Persze ehhez elengedhetetlen egy igazán jó barátnő is, aki szerencsére még bénább mint a mi főhősnőnk, ő Kati. Az egész könyv ennek a két kis szerencsecsomagnak a kalandjait követi nyomon: az iskolában, buliban, szerelemben... mert hát ebből is akad bőven. Zsófi osztályát különösen szerettem, mert rettentően emlékeztetett az én gimis osztályomra... mi is pont ekkora marhák voltunk, egyik balhéból keveredünk a másikba, és természetesen a tanárok tőlünk sem voltak elájulva.
Oké, volt ami idegesített! Például bármennyire laza meg vicces Zsófi, azért mutassatok nekem egy olyan 17/18 évest, aki azt mondja (szinte mindre), hogy: nagyon vááááákum! Vicc. A másik problémám az volt, hogy Zsófi két fiú között őrlődik. Az egyik elhagyta, megcsalta, megbántotta... stb. stb. A másik helyes, kedves, és imádja őt... Zsófi mégsem tud dönteni. Ugyan kérem! Ilyen nincs! Aztán rájöttem, hogy dehogy nincs... nekünk általában azok kellenek akikről tudjuk, hogy úgyis átvernek. Ennek ellenére én tudtam kit választanék, ha nálam lenne a döntés joga! Gusztit, egyértelmű! Még a hülye név ellenére is... milyen kár ismét egy tipikus "regény-fiúról" beszélünk, aki valószínűleg soha nem létezett és nem is fog... mert ki áll kint a hóesésben, mínusz nemtudomhányfokban csak azért, hogy az ablakunkat nézze addig, amíg le nem kapcsoljuk a villanyt, és ágyba nem bújunk? Ugyan már... Szücsi meg... hát nem mondom, nem rossz pasi, de én akkor is Guszi párti voltam/vagyok/maradok. A végén persze Zsófi leérettségizik, minden rendbe jön, szóval úgy engedjük el a kezét, hogy az életében végre minden a helyére került... azért én sajnálom, hogy ilyen rövid lett ez a regény. Hoppá! És a kedvenc szereplőmet majdnem kihagytam: A nagymama. Nagyon nagy forma, kicsit emlékeztet az enyémre... iszonyat sokat nevettem rajta. Gratula Sohonyai Editnek!
Értékelés: 5/4
Micsoda boldog dilemma, ha egy lánynak két helyes, jóképű fiú közt kell választania – gondolhatná az olvasó. Pedig a tizenhét éves Zsófi mégsem boldog. Lehet, hogy nyamvadt kis gyökérből Igazi Nővé válni nem is olyan egyszerű? A népszerű fiatal írónőt a mai tinédzserek korosztályuk hiteles szószólójának érzik, ezért fogadták bizalmukba.
Kiadó: Móra Könyvkiadó, 2005 (de van már újabb is)
1690 Ft, 158 oldal
0 Megjegyzések