SZILVÁSI LAJOS: EGYMÁS SZEMÉBEN

" Vonaglik bennem az akarat, hogy akár őrjöngve is megakadályozzam, visszatartsam: ne menjen táborba, ne hagyjon itt! Az eszem - paralel - értelmesen tudja, hogy tehetetlen vagyok. Vagyis Attila nem teheti meg, hogy ne menjen táborba! Nem követelhetem tőle. Hallgatnom kell, és ki kell bírnom, hogy elmegy! Végre - most, ebben a pillanatban - pislákolni kezdett az agyamban a fény, hogy miért is vagyok szomorú. Nem attól a bevallástól, amit Attila naplójában olvastam, hanem attól a tehetetlenségtől, ami miatt el kell engednem a táborba, és nekem nélküle kell itt maradnom. Nem az az ijesztő, hgy egyedül maradok, hanem az, hogy nélküle! Ha nincs mellettem, nélküle az a bonyolult biológiai folyamat, ami tulajdonképpen az életem, csak hamisított létezés. Üres, abszolút tartalmatlan látszat. "

Szilvási Lajos nagyszerű író, az első regény amit tőle olvastam az Egyszer-volt szerelem. Utána keztem el keresni a többi könyvét, sok régi kiadású példány megvan, csak az Egymás szemében hiányzott, persze, hogy azt akartam a legjobban! Mivel sok szépet és jót hallottam róla, nem adtam fel, nagyon meg akartam szerezni, meg is vettem egy új kiadásban! Elsőre kicsit meglepődtem, hogy naplóregény, ráadásul kétszeres naplóregény: Attila és Tamara szempontjából is követhetjük az eseményeket. Most, hogy a levélregényekkel kibékültem, úgy látszik jön a naplóregény, amiről ismét döntést kell hoznom, bár, ha az előzőt már megszerettem, remélem, hogy ezzel sem lesz gond!:) Mivel Szilvási az egyik legkedveltebb és legismertebb magyar író, feltételeztem, hogy nem fogok csalódni ( főleg az Egyszer-volt szerelem után)!

Levélregény és naplóregény eléggé hasonlít egymáshoz, a levelekhez pedig az elmúlt időben hozzászoktam, úgy látszik bevonzom az ilyen könyveket! Elsőre mindig elutasítottam, én a hagyományos, sodró regényékért rajongok, de mint mondják, mindennek megvan a maga szépsége. A naplóregényeknek is! Nem részletez, csak a lényeget ismerjük meg, hiányoznak a megszokott, csapongó kitérések stb. stb! Mindezek ellenére imádtam! Ez az a könyv (magyar) amit Szerb Antal, Márai Sándor és a többi híres regény mellett: el kell olvasni! Nem is értem, hogy Szilvási miért nem tananyag?! Szinte mindenhol csak jó kritikát találni a könyvről és ezt a gyönyörű sorozatot én sem fogom megtörni: kedvencet avattam! Ismét!:)

" A vízivárosi templom ötöt ütött, amikor leültünk a rakparton az alsó lépcsőre. Nem az a lépcső volt, amin a múlt vasárnap ültünk. Egy hét alatt arasznyit nőtt a Duna. - A rakodópart alsó kövén ültem... - mondta. Megérintette a szájával a szemem, majd megint a vizet nézte, és úgy mondta ki, hogy alig hallottam: - Gondoltam valamit. - Mit gondoltál? - Én is a vizet néztem. - Egy hexametert. Ha kitalálod, elhiszem, amit hiszek. Hogy nemcsak véletlenségből jöttél le a szökőkúthoz, hanem hogy engem ott találjál. - Szembefordult velem, és beleirányította a lézerjét a szemembe. Szigorú volt a szeme, riadt is volt. - Mondd ki, a hexametert! - Nem húzódott el tőlem, de visszafordult a vízhez. Tudtam, mi az a vers, amire gondol. Hihetetlen, de rögtön tudtam. "

Egy új kedvenc író jelent meg a listámon, Szilvási stílusa ellenállhatatlan: ugyanolyan lendületesen és hihetően ábrázolja Attila gondolatait mint Tamaráét, ami érdekes, hiszen egy férfi író bicskája már nem egyszer beletört egy női lélek ábrázolásába. De nem itt. A váltakozó naplóbejegyzések ugyan azt a színvonalat hozzák, nincs törés, nem érezhető a különbség! Ráadásul élethű: mintha tényleg két gimnazista naplójába olvasnánk bele, váltakozó gondolatok, apró kitérések, tömör leírások... pillanatok felvillanásai a számukra fontos eseményekről. Tamara tudja, hogy Attila naplót ír, Attila viszont nem tudja ezt Tamaráról. Érdekes fordulat.

Mivel ez a második Szilvási könyvem én nem tudomlevonni azt a következtetést, miszerint ez az író egyik legjobb regénye. Valóban? Most nekiállok más műveinek, majdcsak kiderül az igazság. Az viszont biztos, hogy ennek a könynek minden sorát imádtam: aki rajong a napló-és levélregényekért olvassa el! Aki nem, az is... pont azért, mert ez az a regény ami meghozhatja a fordulatot, úgy, mint nekem a Gyógyír északi szélre.

Értékelés: 5/5

Szerelmi történet két naplóban. Vélemények és érzések önmagukról, a másikról és egymásról, ajövőről... Őszinte vallomások milyennek is látják önmagukat egymás szemében, és milyen a szemükben a világ. Milyen? Folyamatosan változó és mégis állandó. Gyönyörű történet két gimnazistáról, akik kilógnak a sorból és egymásban találják meg azt, ami a másikból hiányzik. Veszekedések és kibékülések, félreértések és magyarázatok... de mégsem az átlagos, megszokott módon. Szilvási egy olyan bájt varázsolt az egész történet köré ami meghatározhatatlan... csak egyszerűen érezhető. Egy átlagos gimnazista szerelmet tett különlegessé és kiemelkedővé, apró, észrevétlenül becsempészett jelenetekkel, ettől olyan lélegzetelállító ez a regény!