THOMAS HARDY: A ZÖLDELLŐ FA ALATT

" Neki kellett volna tovább szóval tartania, mielőtt kinyögte azt a fatális búcsúzást. Azt kívánta, bárcsak jobban felkészült volna a látogatás előtt arra, hogy mekkora örömöt is hozhat számára a találkozás. "

A zöldellő fa alatt 1872-ben jelent meg, viszonylag még írói pályájának elején, ezért aki a jól ismert Hardy-pesszimizmust várja, az valószínű, hogy csalódni fog. Anno a Lidércfénybe beleszerettem - amit teljesen véletlenül vadásztam egy antikváriumban - szóval én is valami ehhez hasonlóra számítottam, de már az olvasás elején lesett, hogy ez valami más... ennek ellenére tetszett, csak kicsit meglepett, hogy Hardy ilyet is írt. Azoknak, akik a "későbbi-Hardy" féle könyvekre szeretnének lecsapni, a Lidércfényt szívből tudom ajánlani, erről még nem írtam, de majd igyekszem pótolni, illetve van az Egy tiszta nő, amit bár még én sem vettem a kezembe, de csupa jó kritikát láttam róla, szóval csak hajrá, tessék kísérletezni! A zöldellő fa alatt című regényt egy BBC sorozat formájában is meg tudjuk nézni, én is elkezdtem, de még nagyon az elején tartok, ráadásul az is bosszant, hogy én egyáltalán nem ilyennek képzeltem a szereplőket... de ezek a BBC-s adaptációk általában jók, szóval nem adom fel, ha lesz időm majd újra nekifutok, remélem majd jobban bele tudom élni magam.

Maga a történet egy Fancy Day nevű fiatal kisasszony körül kavarog, aki éppen visszatér vidékre, hogy átvegye a tanítónői állást Mellstock aprónépe mellett. A lány szépségének híre elég gyorsan bejárja az egész falut, így aztán elkerülhetetlen, hogy mindenhol felbukkanjanak a kérők... a gond csak az, hogy Fancy nem éppen azaz állhatatos típus, ráadásul döntésképtelen is, válogatni pedig van miből... illetve kiből. Dick Dewy jóképű, fiatal fiú, ő a helyi fuvaros, így aztán nem túl vagyonos, de szenvedélyesen udvarol a hősnőnek. Azonban Fancy nem csupán Dick, hanem a helyi lelkész, Arthur, illetve a nagybirtokos Mr. Shiner szívét is megdobogtatja, akik szintén a magukénak szeretnék tudni Fancy Day becses kis kacsóját. Bonyolódnak még az események azzal is, hogy Mellstock szerelmes szívű kis lelkésze, hirtelen felindulásból meg akarja szüntetni a falu egyházi kórusát és vonós zenészeit, hogy Miss Day klimpírozhasson az templom orgonáján. Természetesen ennek nem egy ellenzője akad, és a nemtetszésnek hangot is adnak az érintett személyek.

Nem egy nehéz regény, a vége is könnyen kitalálható, szóval leginkább a unalmas nyári délutánra tudnám ajánlani, arra az időre kikapcsol, de nagyjából ennyi. Az angol vidéki életet szerettem, idilli és bájos, ráadásul a falut körülölelő erdő megadja az eseményeknek a mesés hangulatot. Fancyt nem igazán tudtam megszeretni, kacér és idegesítő, az érzelmei felszínesek, és az a legnagyobb problémája, hogy éppen milyen ruhát vegyen fel egy éppen aktuális eseményre. Dicknek már nagyobb sikere volt, viszont ő hihetetlen naiv, kicsit esetlen, ezért inkább sajnáltam, mint beleszerettem. Maga a történet lassan folydogált, itt-ott kicsit unalmasnak is tűnt, de a párbeszédek pont ott dobták fel ahol kell, szóval be kell vallanom, hogy volt amikor kimondottan szerettem. Amellett, hogy ez inkább egyszerű és tündéri kis történet, azért az irónia sem hiányzik belőle, Hardy-pesszimizmus ide vagy oda, azért már itt is látszik, hogy mi lesz belőle később.

Értékelés: 5/3

Erdőkkel körülvett elbűvölő falu Mellstock, ahova tanítónőként tér vissza Day gazda lánya, Fancy. A szépséges, de hiú és kacér lánynak – orgonajátéka hallatán – rögvest több kérője is akad. Kezéért vetekszik az egyszerű, de becsületes és nyíltszívű fuvaros, Dick, a jól képzett és elegáns lelkész, Arthur, valamint a gazdag birtokos, Mr. Shiner, aki nem mellékesen a lány apjának teljes támogatását is élvezi. Vajon melyikük nyeri el végül Fancy csapongó szívét, melyikükkel lép frigyre és tartja meg a lakodalmat a falu határán lévő ősrégi nagy fa zöldellő lombjai alatt? Thomas Hardy első fennmaradt kisregénye briliáns humorral és finom iróniával fűszerezve fest megkapó képet a vidéki életről, megörökítve egyúttal annak letűnő hagyományos értékeit is, mielőtt végleg elsodorná őket a modernizálódás árja.