VOLT EGYSZER EGY... AMIT AZ ÉRTHETETLEN ÖTVEN ÁRNYALATÁVAL SEM LEHETNE LEÍRNI

Hát eljött az idő, nincs mit tenni. Próbáltam tolni a határidőt ameddig csak lehetséges volt, hogy én erről a trilógiáról valaha is írjak. Pontosabban csak az első két kötetről, ugyanis be kell vallanom előre: csúfosan elbuktam ezen az embert és olvasót próbáló, darabokra szedő, agyongyötrő, a végletekig kínzó procedúrán... pedig próbáltam küzdeni a lehetetlenért, hogy bebizonyítsam saját magamnak, nem vagyok gyenge, ki fogom bírni, történjen bármi. Nem ment. Az agyam feladta, a képzeletem elmenekült, az értelmi képességeim pedig sztrájkba kezdtek és nem engedték, hogy az utolsó regényt is fellapozzam. Ez van, ezzel a döntéssel nekem kell majd együtt élnem. De mielőtt visszafordíthatatlan túlzásokba esnék és magával sodorna a szarkazmusom, lássuk az indokokat, amik meggyőztek arról, hogy elolvassam ezt a megosztó, rajongók ezreit árasztó, magát bestsellerré növesztő történetet... és megírjam ezt a bejegyzést.

1. Kitört egy ismerős, az Alkonyat könyvek megjelenéséhez hasonlatos láz.

2. Túl sokszor találkoztam vele hirdetésekben, ajánlókban, akciókban stb.

3. Jön a film. Neeee

4. Beszédtéma lett...

5.... még a baráti körömben is...

6.... sőt, az egyik legjobb barátnőm el is olvasta...

7. MIND A HÁRMAT...

8.... és azóta nem vagyunk már barátok.

Na jó, nyilván az utolsó pont nem igaz, én így is, ezzel együtt is szeretem... csak megbocsátani nem fogom soha. Na jó, de. Egyszer. Évek múlva. Ha tompultak az emlékek... Nem ám, viccelek. De tényleg sokat számított, hogy tőle is hallottam a történetről, ugyanis bármennyire imádom úgy ahogy van, tény, hogy nem szokott olvasni. Kb. semmit. Szóval meglepő volt őt egy könyvvel látni... hát naná, hogy kíváncsi lettem, hogy mi lehet az a bombasiker ami még őt is rá tudta arra venni, hogy leüljön, és átadja magát egy regénynek. Most ne menjünk bele, hogy így utólag mit gondolok, mert... szóval inkább hagyjuk, neki személyesen kifejtettem, lapozzunk. Legalább olvasott, hogy pozitív dolgot emeljek ki ebből a találkozásból. Aztán jöttem én. Jajj anyám, most mit mondjak? Először is, hogy szépet mondjak: nem fizettem érte. És ezt azóta is mindig megünneplem mikor csak eszembe jut A szürke ötven árnyalata. Hogy volt annyi józan eszem, hogy ebbe egy filléremet sem öltem bele. Hogy ebookon kaptam meg, és letöröltem. Hogy már nincs meg. És emiatt idézni sem tudok belőle - ami hazugság, mert nyilván ezer helyről tudnék magasröptű gondolatokat összekaparni, de inkább megkímélem magam... meg úgy nagy általánosságban mindenkit. Na szóval. Kimondom: ez olyan volt, mintha vernének. Pusztít. Na nem az olvasás, maga a történet, a szereplők, a nem is létező cselekmény. Hogy csak párat emeljek ki: logikai bakik százai, jellemtelen főhősnő, hihetetlen változékonyságra képes, már-már emberfeletti karakterfejlődésen átgörgetett főszereplő, atomnagyot robbanó klisébomba, minősíthetetlen magyar nyelvű fordítás... és még koptathatnám a billentyűzetet, de minek? Mert kérem, mielőtt még bárki megdobálna, hogy prűd vagyok és azért utáltam, jelzem, hogy nem a szex témával volt a bajom. Nincs ezzel semmi gond, nyugodtan élje ki bárki a fantáziáját ahogyan és akivel, na meg ugye amilyen módon szeretné. Ez benne van a könyvben, nagyjából erről is szól, na és? Gondoljunk bele, hogy anno mondjuk a Lady Chatterley szeretője micsoda botrányt kavart... betiltották, szexizmussal vádolták, voltak akik felgyújtották. És mi van ma? A szürke ötven árnyalata. Szerintem nincs ebben semmi nagy dolog. Sok benne a szex. Oké. Köszöntem. Nem ezzel van a gond. A minőséggel, de azzal olyan szinten, hogy megreped az ember agytörzse. És sajnos erre még rátesz a fordítás is egy jó nagy sz..-os lapáttal, hogy finom legyek. És a legjobb az egészben? Értem, hogy mitől működött: nem kell rajta gondolkodni, bármilyen szörnyű irodalmi stílussal is operál, mégis olvastatja magát, és ha eltekintünk olyan apróságoktól, hogy akár két egymást követő mondat keveredik egymással ellentmondásba, a fantáziánk így is nyugodtan szabira mehet, mert nem kell dolgoznia, minden megy magától, a közreműködése nélkül is. Említek kedvenc pillanatokat: Kings of Leon. Az abszolút kedvenc és emlékezetes. Imádom a bandát. Hogy nálunk is hungarikum lett? Mindig tanulok valamit. Oroszlánykirály néven futnak tovább. Ne tudjátok meg mennyit gondolkodtam rajta mikor ehhez a részhez értem, hogy ez mi is? Klasszikus zenétől egészen az Oroszlánkirályig mindent szeret hihetetlenülszívdöglesztő főhősünk? De mi, mármint Elton Johnt vagy hogyan? És leesett. Sex is on fire, ami talán a leghíresebb számuk, tehát táttáráráááá megoldás: Kings of Leon. Ez volt talán az egyetlen pillanat a két regény olvasása során, mikor valamin el kell gondolkodnom. Aztán egy másik kifejező mozzanat: főszereplőnk híres belső istennője, amit szívem szerint felrúgtam volna... de úgy, hogy soha le ne essen. Vagy egy másik: a Szent tehén kifejezés... főleg ha egy mondatban szerepel a Basszantyúval. Srácok, de komolyan? Verjetek meg, küldjetek el a fenébe nyugodtan de a rajongóktól kérdezem: mi ebben az eredeti? Mi ebben az egyedi történet? Értem, hogy könnyű olvasni, értem, hogy gördülékeny, hogy nem megerőltető... (az egyetlen megerőltetés a krimi-szál belepasszírozása volt... köhm) meg, hogy szép hinni a tündérmesében, hogy egy semmilyen, jellemtelen, sablonos női karakter megszerzi, elcsábítja, betöri és rendes kis házipapuccsá szelídíti azt a férfit, aki nem csak, hogy multigazdag, sikeres, és elképesztően gyönyörű, de bármelyik nőt megkaphatná... szóval szép erről álmodozni, fantáziálni és olvasni, na meg emiatt szeretni ezt a trilógiát. És ezt el is tudom fogadni. Ezen a szinten tényleg működik a dolog. Na de, hogy ennek mondanivalója van, hogy karakterekkel dolgozik, hogy van cselekménye és kifutása... olyanokról pedig szót se ejtsünk, hogy ez eredeti ötlet. A marketingje? Tisztelettel mondom, hogy leborulok előtte és imádom. Üsd fel az értelmező kéziszótárt és a Parasztvakítás címszónál száz százalék, hogy erről olvashatsz. Pont ott lesz, a Mi ez az irodalmi szemét mellett? Nem adtam érte pénzt, nem adtam érte pénzt, nem adtam értem pénzt... hogy Sheldon Cooper klasszikusával éljek: "Köszönöm agy". Ja, és a vége. Egy mondatban összefoglalták nekem a befejező kötet történetét... ebben az volt a meglepő, hogy ezek szerint volt története. Szívatsz?

Értékelés: Régóta érlelődik, De nem tudom.

Az erotikus, mulattató és mélyen megindító Ötven árnyalat-trilógia olyan történet, amely hatalmábakeríti és birtokba veszi olvasóját, azután mindig vele marad. Amikor Anastasia Steele, az irodalom szakos egyetemi hallgató interjút készít Christian Greyjel, az ifjú vállalkozóval, gyönyörű, okos és ijesztő férfival találja szemben magát. A nem e világban élő és ártatlan Ana megretten, amikor ráébred, hogy akarja ezt a férfit, és annak rejtélyes tartózkodása ellenére kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá. Grey, aki képtelen ellenállni Ana csendes szépségének, eszének és független szellemének, elismeri, hogy ő is akarja a lányt – de a saját feltételei szerint. Ana, akit egyszerre ijeszt és izgat Grey szokatlan szexuális ízlése, habozik. Greyt minden sikere – multinacionális vállalkozásai, hatalmas vagyona, szerető családja – ellenére démonok gyötrik és az önuralom kényszere emészti. Amikor a pár vakmerő, szenvedélyes viszonyba kezd, Ana fölfedezi Grey titkait és tulajdon, sötét vágyait.