RANDALL MUNROE: MI LENNE, HA?

"Azt mondják, nincs buta kérdés. Ez a megállapítás nyilván nem helytálló; véleményem szerint s puha és kemény tárgyakra vonatkozó kérdésem például jó nagy marhaság. Azonban az ember rájön, hogy ha nekilát, hogy alapos választ adjon egy buta kérdésre, akkor közben nagyon érdekes összefüggésekre bukkanhat. Még mindig nem tudom, hogy vajon puha vagy kemény tárgyból van-e több a világban, de időközben egy csomó minden mást megtanultam. Mentális utazásaim kedvenc állomásainak bemutatása következik."

Randall Munroe még csak 30 éves, de máris elképesztő karriert tudhat a háta mögött. Annak ellenére, hogy a képregényrajzolás volt a hobbija, fizikusnak tanult, majd a diplomázás után a NASA-nál kapott állást, ahol a robottechnikával foglalkozott. És ezek után fogta az egészet, bevágta a sarokba, majd elindította saját honlapját - amit itt meg is tudtok tekinteni: xkcd - és azóta karikaturistaként munkálkodik. Azonban a matematika-fizika tudása mégiscsak össze tudott találkozni az igazi szenvedélyével, amit ez a könyv is bizonyítani fog a kíváncsi olvasóknak. Szóval ez a könyv különböző, a világ minden tájáról beküldött üzenetek megválaszolásával foglalkozik. Van köztük vicces, van olyan, ami talán benned is felmerült már egyszer, csak nem tetted még fel senkinek, mert túl szürreálisnak, lehetetlennek tűnt... de akadnak kimondottan aggasztó gondolatmenetet követő, ijesztő kérdések is, amik elgondolkoztatják a olvasót, hogy azért na... ilyen emberek sétálnak el mellettünk az utcán? Persze akadnak egyszerű, kissé suta felvetésű elmélkedések is, de Munroe ezeket is türelemmel, és ami még fontosabb, viccesen magyarázza el, hogy ne csak egy fizikus/matematikus értse... vagy éppen egy mondattal lerázza a kíváncsi levélírót, mondván igen, ilyen van. Pont, hello. Következő. Érdekes olvasmány, az író pálcikakember illusztrációival kísért hosszabb-rövidebb válaszai izgalmasak és szórakoztatóak, volt köztük olyan aminek a problémafelvetése még sohasem foglalkoztatott, most mégis választ kaptam rá, és akadt olyan, amit én is szívesen beküldtem volt az írónak egy hosszabb kifejtésre számítva. De nézzünk néhány példát:

Mondjuk, mi történne, ha a fénysebesség 90 százalékának megfelelő gyorsasággal száguldó baseball-labdát próbálnánk megütni? Tipikus amerikai kérdés, lévén nálunk a baseball nem tartozik a top sportok közé... no de mi a válasz? Hát, ha ott lennénk a helyszínen, és eltekintve minden egyéb tényezőtől, ütőként, dobóként, de még nézőként is ez lenne az utolsó dolog amit láthatnánk. Magyarul: kampó. De vegyünk mondjuk egy társadalmi problémát is: Mi lenne, ha mindenkinek csak egyetlenegy lelki társa lenne? Akárki, a világ bármely szegletéből? Hát akkor elég nagy lenne a baj, ugyanis Munroe a felvetés alapján rámutat arra, hogy nem csupán a távolság, az idő is ellenünk dolgozna. Mi van ha a lelki társad 100 évvel előtted élt... vagy éppen még meg sem született? Szóval elég magányosak lennénk, bízzunk benne, hogy ez nem így van. Aztán az egyik kedvencem: Mi lenne, ha kocka alakú téglákból felépítenénk egy valódi periódusos rendszert úgy, hogy minden kocka az adott kémiai elemből készülne? Ez a kérdés nagyon tetszett. És tanulságos is volt. A 118 elemből 30 gond nélkül beszerezhető lenne... persze lenne amit biztosan nem tudnánk megszerezni ilyen formában, na de ha mégis.

Mondjuk megvan az összes: lenne csett, villám, bumm. Hatalmas robbanás, romba dőlt épület és plusz szuvenírként egy hatalmas radioaktív felhő lenne az eredmény. Ezt a részt mindenképpen ajánlom részletes olvasásra, nagyon szerettem. Aztán mi történne, ha a világon mindenki a lehető legközelebb állna egymáshoz, egyszerre felugranánk és a földet érés is egyazon pillanatban történne? TÖMEG és NYOMOR, Így együtt. De a választ nem lövöm le, mindenesetre kipróbálása ennek sem javasolt. Láttad a Szikraváros című filmet? Nos, a kérdést beküldő srác biztosan, ugyanis ő például arra volt kíváncsi, mi történne ha minden fényforrásunk egyszer csak kialudna? Ennek a lehetőségnek több változata is felbukkant még a könyvben, mint például ha mi emberek tűnnénk el előbb, meddig tartana ki az utolsó mesterséges fényforrás is az üres bolygón? Tiszta sci-fi. És még egy kedvenc, kicsit irodalmi felhangú kérdés: Egy olyan kisbolygón, ami ugyan nagyon apró, de elképesztően nagy tömegű, lehetne úgy élni mint a kis herceg? És még számos hasonló, furcsa, izgalmas, repüléssel, informatikával, fizikával, gravitációval... stb. foglalkozó kérdés és válasz olvasható a gyűjteményben, amire Munroe fáradhatatlanul adja meg a hosszú és kimerítő válaszokat. Azonban nem csak komoly, tudományos válaszokra kell számítani. Vannak itt rövid válaszok is olyan kérdésekre, mint például, hogyan melegedjünk fel a téli bringázás közben annyira, hogy ne fázzunk? Mekkora területet foglal el az internet? Mennyire veszélyes vihar alatt medencében tartózkodni? Mi lehetett az a maximális erő, amit Yoda képes volt kifejteni? És még számos más ilyen komoly/komolytalan kérdéshalmazok tömkelege, amikre Munroe még mindig türelemmel és sokszor (fekete)humorral adott választ. Na, de lássuk végül az igazán nagy durranásokat, a furcsa és aggasztó "Mi lenne, ha?" kérdéseket, amiket még maga az író sem tudott - feltételezem - röhögés nélkül beválogatni a könyvébe. Mennyi atomrakétát kellene kilőni ahhoz, hogy az USA a földdel legyen egyenlő? Mi lenne, ha mindennap minden embernek 1% esélye lenne arra, pulykává változzon, és minden pulykának 1% esélye, hogy emberré? Milyen gyorsan kellene futni ahhoz, hogy egy megfelelő magasságban kifeszített sajtszeletelő drót köldöknél elmetssze az embert? Elképzelhető, hogy valaki annyit sírjon, hogy végül kiszáradjon? Évente hány ház ég porig az USA-ban, és ezt mégis hogyan lehetne szignifikánsan megnövelni? És még ehhez hasonló, aggasztó, beteg, paranoid kérdések, amiket maga az író is csak egy-egy karikatúrával válaszol meg.

Nos, igen, ilyen kérdések is érkeznek Munroe honlapjára... és ami még plusz érdekesség, sokszor névvel együtt. így aztán nem egy embernek lehet gratulálni a szuperizgalmas és/vagy elmebeteg felvetésekért. Izgalmas gyűjtemény ez, ami számos, a mindennapjainkat is érintő kérdésre ad választ, és, hogy ne kapjunk gyomorfekélyt a tömény fizikai és matematikai okfejtésektől, szórakoztat is egyben. Példák, humor, pár robbanás, néhány világvége... és egy pálcikaember, aki végigkísér bennünket ezen a könyvön. Nevetni igenis ér.

Értékelés: 5/4.5

Sokan vakarjuk a fejünket, amikor gyermekünk vagy gyermekkorú ismerősünk furcsábbnál furcsább kérdéseket tesz fel, a legkülönfélébb tudományágakban. Randall Munroe szülei a fejvakaráson túl megpróbálták megválaszolni ezeket, így az érdeklődő gyermekből érdeklődő felnőtt lett, aki kedvenc kérdéseit hamarosan vicces formában válaszolta meg saját honlapján. A szerző nélkül soha nem tudnánk meg, hogy valójában, tényleg milyen nehéz megtalálni a lelki társunkat, mi történik egy marhaszelettel, ha (megfelelő magasságból) ledobjuk, vagy hogy tudományosan kiszámítva mekkora az Erő, amellyel Yoda mester felemeli az űrhajót a mocsárból. Egy biztos: a szerző gondolatmeneteinek fele a Föld elpusztításával végződik, így ajánlatos komolyan venni a figyelmeztetést: "Ezt otthon semmiképpen ne próbálja ki!"