NEIL GAIMAN: SOSEHOL

"És felhajtotta a scotchot, aztán valaki hozott neki még egyet, aztán az este összeragadt, majd darabokra tört: utána csak arra emlékezett, hogy egy kicsi és racionális valaholt (egy helyet, aminek van értelme) hagy el egy hatalmas és vén valaholért (aminek nincs); és arra, hogy valamikor hajnaltájt esővízzel teli csatornába okádik; és egy fehér gömbölyded alakra furcsa színű jelekkel, ami, kis dundi bogárként távolodik az esőben."

Az egyik legjobb karácsonyi ajándék 2017-ben. Nagyon régóta kerestem ezt a könyvet, szinte már vadásztam rá, de iszonyú nehéz hozzájutni. Bár nem mondanám, hogy hatalmas Gaiman szakértő vagy rajongó vagyok, azt a két regényt, amit eddig az írótól olvastam, szerettem: Csillagpor és Óceán az út végén. (Ez utóbbiból még jön majd egy bejegyzés). Szóval odáig voltam, hogy végre az enyém. Ez azt eredményezte, hogy azonnal bele is kezdtem, és egy nap alatt ki is végeztem... jókor jött. Kellett most valami fantasztikus, könnyedebb történet, ami beszippant, amit nem kell túlgondolni, ami szimplán csak kikapcsol és szórakoztat. Na a Sosehol mindezt meg is adta nekem. Richard Mayhew az átlag londoni fiatalok mindennapjait éli: van egy jó állása, egy szép barátnője, egy egész jó lakása... és egy viszonylag veszélymentes élete. Minden rendben is lenne ezzel, ha egy este nem találkozna össze Ajtóval. (Oké, mondjuk ez a név a magyar fordításban kissé zavaró volt nekem valamiért). Richard megmenti, majd el is rejti a lányt a fura alakok elől, akik valamiért üldözik őt. Csakhogy Ajtó nem mindennapi figura/lány... még csak nem is londoni... egy bizarr, "lenti" világból menekül Richard világába. Alsó Londonból. Ahol szörnyek, patkányszavúak és mindenféle különös lények élnek, és amiről mi, a Fenti Londont ismerő átlag emberek semmit sem látunk vagy veszünk észre. A baj ott kezdődik, hogy főhős belekeveredik mindebbe... és aki a lenti világgal találkozik, az szép fokozatosan elveszíti a való világbeli életét. És a parttalanság része lesz.

Mivel Richard hirtelen a két világ között reked, és nem tartozik sem leni London, sem Fenti London életébe, megpróbálja megtalálni a megoldást, a visszautat. Nincs más választása, Ajtó és de Carabas márki mellé szegődik... ők ugyanis Ajtó családjának gyilkosát kutatják, oldalukon Vadásszal. Azonban rájuk is leselkedik lent elég csapda, főleg Mr Croup és Mr. Vandemar jóvoltából... akik egyébként így duóban viszik a 2017-es év olvasmányainak legundorítóbb és legvisszataszítóbb karaktereinek címét (szinte... de biztosan dobogóra kerülnének, ha lenne ilyen verseny). Érdekes egy mese... mert ez egy sötét tündérmese, csak most felnőtteknek. Igen, sok helyen hatásvadász, sőt, kiszámítható is... néha már szinte sablonosnak is mondhatnám. De kárpótol érte, hogy láttat: mindent. Látod Alsó Londont, a lenti világot, a sötétséget és a mocskot. A város alatti tükördimenziót, és azokat, akik benépesítik. Szórakoztató és abszurd. Engem megvett. Szerencsére nincs benne beleerőltetett szerelmi szál, amitől bevallom kicsit tartottam. De mivel a főszereplő figura elég szerencsétlen és néha már túl sokat is nyavalyog a fenti világ után, megússzuk a nagy csókjeleneteket és egymásra találásokat, ugyanis ez a balfék attitűd kellően lefoglalja Richard néha kissé szűk elméjét. Ami még lényeges szempont, az szerintem az időzítés: ha hagyod, hogy elvarázsoljon ez a kicsit mesés, kicsit félelmetes, kicsit agyament történet, akkor szeretni fogod. Nagyon brit... a brit humorra érdemes előre felkészülni. London iránt több éve tartó szerelem fűz. Gaiman meg én egyelőre barátkozunk... de még lehet belőle ez meg az. Az irány tetszik.

Értékelés: 5/4

Richard Mayhew egy fiatal üzletember jó úton a fényes karrier, szép feleség és kellemes élet felé… ami mind semmivé lesz, amikor egy bajba jutott lány segítségére siet. Jótette jutalmául a hétköznapi Fenti Londonból átkerül a baljós, sötét Lenti Londonba, az elveszett idők, elveszett helyek és elveszett emberek bizarr világába. Különös társaságba csöppen: Ajtó – a lány, akin segített – nemesi származású és szülei gyilkosát keresi; de Carabas márki kétes szívességeket behajtva éli még kétesebb életét; Vadász a világ legnagyobb szörnyeit hajszolja. A csatornák és metróalagutak labirintusában velük kell boldogulnia Richardnak, hogy segíthessen másokon és így segíthessen magán is. Vajon megleli-e azt az életet, amelyet már jóval korábban elveszített, mint hitte?