Néha, amikor elmondom valakinek, hogy évek óta blogolok a reakció, hogy: forgatják a szemüket. "Ez olyan könnyű" - mondják. "Minden nap annyit csinálsz,hogy a laptop előtt üldögélsz és írsz. Ezt egy majom meg tudja csinálni!" Innen is köszönöm a biztató szavakat. Na, ilyenkor én forgatom a szemem. Nézzük csak: az emberek gyakran úgy gondolják, hogy a blogolás egy szimpla hobbi, semmiség. De amikor valóban leülnek, hogy megírják az első pár bejegyzésüket, akkor beüt a valóság: ez nehezebb, mint gondoltam. Mint bárki, aki új munkába kezd - megismeri a valós hátterét az egésznek. Na nem mintha én olyan nagyon nagy szaktekintély lennék, de megpróbáltam összeszedni nekem anno mi okozott problémát... vagy okoz még most is.
Tehát mindazok számára, akik elkezdték vagy tervezik elkezdeni, az alábbiakban 5 gyakori hibát mutatok és néhány tippet, hogyan kerüljük el őket:
1. Túl merev vagy
A blogbejegyzés írása nekem nem olyan mint egy rövid cikk írása. De amikor a bloggerek először beindulnak, általában csak az utóbbival kapcsolatban rendelkeznek tapasztalattal. A probléma? Az írási stílus túl merev és szakszerű lesz. Távoli. Legyünk őszinték: a legtöbb ember, aki látja a bejegyzésedet, nem fogja mindik elolvasni az egészet. Ha szeretnéd megtartani az érdeklődésüket, vedd rá őket arra, hogy könnyen és élvezettel tudjanak olvasni, olyan stílusban, amit tényleg könnyű olvasni. Az az: Írj úgy, ahogy beszélsz. Sokkal jobb egyfajta beszélgetés az írásában. Minél megközelíthetőbb az írás, annál több ember élvezheti az olvasást. Az emberek azt akarják érezni, hogy valódi emberekkel, nem robotokkal vannak kapcsolatban. Így beszélnek az igazi emberek - és ez az, amit az igazi emberek szeretnek olvasni.
2. Megpróbálsz tökéletes lenni
Mindent megpróbálsz tökéletesen kivitelezni. Utálom, hogy megtörjem, de egy blogbejegyzés soha nem lesz tökéletes. Tényleg. Mindig több dolog lesz, amit megtehetsz, hogy jobban megoszthasd a bejegyzéseidet. Jobb képek. Jobb megfogalmazás. Poénok és lazság. A legjobb írók csak megnyomják a "közzététel" -t. És kész. De akkor is lehet benne hiba. Bármilyen: elírás, elcsúszás, egy rossz poén... bármi. Megoldás? Egy bizonyos ponton csak tedd inkább talonba. És aludj rá egyet.
Van egy olyan pont írás közben, ahol csökken a visszatérés esélye a "tökéletes"-hez... és valójában soha nem fogod a tökéletest "tökéletesen" elérni. Tehát ha nem akarsz közzétenni olyan bejegyzést, amely téves, pontatlanságokkal és nyelvtani hibákkal kerül ki, akkor nem a világ vége, ha átírod a hibát és kicsit később teszed ki. Valószínűleg nem befolyásolja, hogy hány olvasást hoz majd. Plusz, ha Te (vagy olvasóid) megtaláljátok a hibát, ami mégis benne maradt, mindössze annyit kell tenned, hogy frissíted a bejegyzést. Nem nagy ügy. Tehát adj egy kis szünetet magadnak... és ne akarj mindig hibátlan lenni.
3. Hullámzol
Mármint időben értve. Valószínűleg azt hallottad, hogy minél gyakrabban blogolsz, annál több forgalmat kapsz az oldalon - és annál több követőt és leadet generálsz a bejegyzéseidből. De ez nagyjából annyira fontos egy blog esetében, mint mondjuk a hangerő... valójában sokkal fontosabb, hogy folyamatosan blogolsz. Ha egy héten belül öt posztot teszel közzé, majd a következő hetekben csak egy vagy kettőt,vagy akár egyet sem, nehezen alakíthatod ki a szokásokat. És az inkonzisztencia valóban megzavarhatja a követőidet. Ezt például én is többször elkövettem. Nálam például 4 típus van: vannak a könyves beszámolók. Nos, ezek jönnek, amikor jönnek. Mikor van miről írni, van rá időm, kedvem is... és nem lesz teljesen vállalhatatlan. Aztán van ez. A Top5. Ehhez határidőt szabtam magamnak. Minden hónapban 1. Minden hónapban, a 25i napon. Ha kell, előre időzítve. Aztán ott van a Q&A. Ezt mindig a hónap 15ik napjára időzítem. Kiválasztom a kérdéseket amiket elküldtetek nekem emailben, facebook-on... és 15.én megválaszolom. És a személyes, random bejegyzések? Na, ez az amire szintén nincs beosztásom. Mégis, valami rendszert ki kellett találnom, hogy működjön. Eddig nagyjából bejött...
4. Túlzásba viszed
Mindenhol azonnal jelen akarsz lenni: facebookon, instán, természetesen a saját blogodon, mások blogjában, kommentálsz, pörögsz... és túlpörögsz. És idegesítő leszel. Vagy sablonos. Kiszámítható. Mert azonnal akarsz mindent: figyelmet, több százas követőtábort és sikereket. Hidd el, ez nem megy egyik napról a másikra. Akinek kell, úgyis meg fog találni. Nem kell erőltetni. Nekem ez az első évben csúcsosodott ki. 2010-ben kezdtem a blogot még egy régi, kissé béna névvel. Elkezdett alakulni, megszülettek az első posztok... és jöttek a kiadók, recenziók. Úgy éreztem magam mint aki megnyerte a lottó 5öst. Kapok könyveket kiadóktól azért, hogy elolvassam és írjak róla? Hát ez valami szenzációs... recepciós. Aztán jött a nagy és csúnya valóság. Túl sokat vállalok és nem tudom tartani a kitűzött tempót. Nincs ennyi időm... sem olvasni, sem írni. Ha meg is akartam erőszakolni magam, az izzadságú lett és nyögvenyelős. Nem olyan bejegyzés, amit jó olvasni, ami azért született meg, mert én azt akartam... hanem azért, mert muszáj volt. És sajnos ez meg is látszott rajta. És itt jött, hogy: stop. Nem kell ez nekem. Meg is húztam a határt még mielőtt megkattantam volna. Túl jó volt... bár igaz volt. Csak nem kellemes. Szóval a lényeg: csak azt csináld, amit tényleg tudsz is vállalni. Minden szempontból. Ne vállald túl magad. Csak addig csináld, amíg tényleg örömöt okoz és élvezed.
5. Túl sok ötlet, kevés megvalósítás
Na ezt jól ismerem. Amikor az emberek elkezdik a blogolást, általában olyan nagyszerű témákrról akarnak írni, amik egyediek, hiperszuperek és olyan spanyol viaszt feltaláló dolgok. Egyik dolog jön a másikból, ötlet születik a másik ötletből és túl sok dologba kapunk bele hirtelen. Nekem is volt ilyen. Voltak a saját bejegyzések, voltak a recenziók különböző kiadóknak. Voltak a saját, személyes bejegyzések, és voltak a saját kategóriák: például belekezdtem egy sorozatba, ahol havonta írtam egy-egy irodalmi helyszínről. Városokról, művek szerint... ki, mit, miért, hogyan. Behalt. Írtam havonta egy-egy antikváriumról, amit megismertem. Behalt. Írtam csak a legjobb idézetekről, szintén havonta. Behalt. És még tudnám folytatni. A havi bontás egyébként alapjáraton nem egy rossz ötlet. A témaválasztás már problémásabb. Meg kell találni azt, ami tényleg érdekel. Amiről szívesen írsz. Amiről tudsz is írni. Ha erőltetni kell, akkor már megdöglött az egész. Dobj össze egy vázlatot, hogy átlásd mit is szeretnél a végén látni: nagy különbséget jelent. Ha az idő előrehaladtával elrendezed a gondolatait, az logikus áramlást hoz létre a bejegyzésedben, a többi pedig máris egyszerűvé válik. És még egyedi is lesz... plagizálás amúgy is csúnya dolog. Persze vannak olyan általános blogger topic-ok, amik gyakran előfordulnak: a Q&A például ilyen. Sokan csinálják, sokan csináljuk. De egyedi dolgokat elcsaklizni mástól... az már más dolog. Nem teheted. A szerkesztők és az olvasók általában megmondják, hogy valahol másolt-e valami. A "hangod" hirtelen megváltozik, már nem úgy hangzik, mint "Te"... kilóg a lóláb. Nem éri meg... legyél önmagad. És... csak élvezd.
0 Megjegyzések