"Vegyük a megjelenését. Volt benne valami, ami az ember legrosszabb ösztöneit indította be. Az arca pofonért könyörgött – még egy apácának is viszketett volna a tenyere –, a feneke pedig egy jól irányzott rúgásra várt. Úgy görnyedezett, rogyadozott, csoszogott a házban, mint egy puha micsoda, ami mindjárt elolvad. Az inge mindig kilógott, az edzőcipője valóságos csónak volt, a fűzője örökösen kioldódva. Jobb kinézetű feltámasztott tetemeket is láttam már."
Izgalmas. Olvasmányos. És igen, szórakoztató is. Ha ennél többet nem várunk, nem csalódhatunk. De fontosan az elején leszögezni, hogy ez nem felnőtteknek szánt olvasmány. Kiskamaszoknak kiskamaszokról, ami a klasszikus, szinte gótikus kísértettörténetekbe van csomagolva. De nem, nem felnőtt horror szinten félelmetesen. Egy jól felépített regény, ami mint kiderült, egy sorozat első kötete... amit bár élveztem olvasni, nem tervezek tovább folytatni. Nem unatkoztam, szórakoztatott és ki is kapcsolt, tehát amit vártam és szinte kértem is Stroud-tól, megkaptam. A végén elégedetetten csuktam be a könyvet, de azért maradandó, múlhatatlan nyomokat nem hagyott bennem. Meglátszik ez abban is, hogy bár egy éve olvastam, bele-bele kellett lapoznom, hogy visszaidézzem pontosan mi is volt ebben a cselekmény. Inkább a hangulat az, ami megmarad bennünk az olvasás után, és őszintén, néha ez sokkal többet ér mintha évekkel később is fel tudom mondjuk sorolni az összes szereplő nevét. Ezt például itt nem tudnám megtenni. Az regény ideje például egy nagy kérdőjelként maradt meg bennem: nincs pontosan meghatározva, inkább csak célozgat rá az író, de kérdezem én milyen korban járunk, ahol még nincs autó, se telefon. Gyalog mennek a kis Sherlok Holmes utánzatok igazi szellemet befogni, de egyedül, felnőtt felügyelet nélkül gyerekként élhetnek egy nagy házban, ahol nem kapkodja őket össze a gyámhatóság. És ehhez jön az a bizonyos angolos, klasszikusan borzongató ködös világ, aminek a díszletében még tényleg elhisszük, hogy nem túl biztató a sötét utcákon mászkálni sötétedés után, mert minden sarkon kísértetbe tud botlani az óvatlanul sétálgató turista. Egyébként a hasonló stílusú regényekből - ha felnőtt, ha ifjúsági - elég nagy hiány van jelenleg a piacon, szóval aki ilyesmire vágyna kis kikapcsolódás céljából, az nyugodtan vágjon bele Stroud történetébe.
A történet egyébként egyszerű, szinte már néhol aranyos: arra épít, hogy a természetfeletti közeget leginkább a gyerekek és a kamaszok tudják érzékelni - feltehetően a gyermeki tisztaság és ártatlanság gondolatából kiindulva - ezért a felnőtt világ kénytelen a kisebbekre támaszkodva megoldani a kísértet-problémákat. Lucy Carlyle az egyik főszereplőnk, aki Londonba érkezése utána csatlakozik egyedüli lányként a Lockwood & Co.-hez, ahol is a megélhetésük és az életük miatt is kénytelenek beleásni magukat a gyerekek a rejtélybe, ami ott kopogtat az ajtajukon. Szóval mehetnek bosszúszomjas kísértetre vadászni. Ősi, gonosz, megoldatlan gyilkosságok, erőteljes szellemek és hazug halandók (felnőttek) között kell ennek a kis bandának megoldani a rájuk bízott ügyeket... de jól veszik az akadályokat, pedig nem egyszer kerülnek majd forró helyzetbe. Lucy pedig egy igazi jolly joker a sráconak, ugyanis két különleges tehetséggel rendelkezik: hallja a halottak hangját, és megtapasztalja a halottak emlékeit azáltal, hogy megérinti azokat a holmikat, amelyeknek az a tulajdonosa volt. Stroud jól hozza a helyszíneket is, és szinte már mesterien teremt hangulatot a klasszikus horror eszközeivel: valóban sikít a lépcső, sötét folyosókon kell lopakodni, miközben itt-ott suttognak a kísérteties hangok, és csöpög a vér is falakról... kellemesen borzongatóak ezek a szituációk. Persze azt azért hozzá kell tenni, hogy nyugodtan le lehet majd kapcsolni az éjjeli lámpát olvasás után mert a gótikus szellemjárta házak és a fűzők kora már rég elmúlt, de mégis, néha jó nosztalgiázni és kinyitni egy-egy ilyen hangulatú kisregényt is. Ha pedig nagyon elkapja az embert Stroud és a Lockwood & Co. története jó hír, hogy bármikor lehet folytatni...
A történet egyébként egyszerű, szinte már néhol aranyos: arra épít, hogy a természetfeletti közeget leginkább a gyerekek és a kamaszok tudják érzékelni - feltehetően a gyermeki tisztaság és ártatlanság gondolatából kiindulva - ezért a felnőtt világ kénytelen a kisebbekre támaszkodva megoldani a kísértet-problémákat. Lucy Carlyle az egyik főszereplőnk, aki Londonba érkezése utána csatlakozik egyedüli lányként a Lockwood & Co.-hez, ahol is a megélhetésük és az életük miatt is kénytelenek beleásni magukat a gyerekek a rejtélybe, ami ott kopogtat az ajtajukon. Szóval mehetnek bosszúszomjas kísértetre vadászni. Ősi, gonosz, megoldatlan gyilkosságok, erőteljes szellemek és hazug halandók (felnőttek) között kell ennek a kis bandának megoldani a rájuk bízott ügyeket... de jól veszik az akadályokat, pedig nem egyszer kerülnek majd forró helyzetbe. Lucy pedig egy igazi jolly joker a sráconak, ugyanis két különleges tehetséggel rendelkezik: hallja a halottak hangját, és megtapasztalja a halottak emlékeit azáltal, hogy megérinti azokat a holmikat, amelyeknek az a tulajdonosa volt. Stroud jól hozza a helyszíneket is, és szinte már mesterien teremt hangulatot a klasszikus horror eszközeivel: valóban sikít a lépcső, sötét folyosókon kell lopakodni, miközben itt-ott suttognak a kísérteties hangok, és csöpög a vér is falakról... kellemesen borzongatóak ezek a szituációk. Persze azt azért hozzá kell tenni, hogy nyugodtan le lehet majd kapcsolni az éjjeli lámpát olvasás után mert a gótikus szellemjárta házak és a fűzők kora már rég elmúlt, de mégis, néha jó nosztalgiázni és kinyitni egy-egy ilyen hangulatú kisregényt is. Ha pedig nagyon elkapja az embert Stroud és a Lockwood & Co. története jó hír, hogy bármikor lehet folytatni...
Értékelés: 5/3

Kiadó: Animus, 2013
Eredeti cím: The Screaming Staircase
Fordította: Pék Zoltán
318 oldal, 2980 Ft
0 Megjegyzések