BENEDICT WELLS: BECK UTOLSÓ NYARA - újraolvasás

"- Néha annyira üresnek érzem magam – mondta Beck. – Mindig hiányzik valami. Ha egyedül vagyok, hiányzik valami, ha együtt vagyok valakivel, akkor is hiányzik valami. Mindig itt van ez az üresség bennem. A többi ember annyira boldognak látszik, náluk minden olyan egyszerűnek tűnik. Zimmermann ingerülten legyintett. – Ugyan, badarság. Minden emberben megvan ez az üresség. Egyszerűen hozzátartozik az élethez. Néha talán elég hangos körülöttünk minden, hogy megfeledkezzünk róla, az ember szerelmes, vagy stresszben él, de amikor minden békés és nyugodt, újra érezzük."


Az elbeszélőnk, Ben, mint egy felnőtt mesében osztja meg velünk volt tanára, Robert Beck történetét, ami valóban érdemes arra, hogy valakivel tudassa, milyen érdekes és kalandos útja volt ennek az embernek. Ahogyan az a címből is kiderül, ez egy nyári utazás lesz - szó szerint és átvitt értelemben is - ahol is Beck lépéseit követjük egyfajta road movie-n keresztül; 37 éves ekkor és az identitáskeresése, valamint a 40-es éveinek gyors közeledése miatt is válságban fentreng. Beck gyerekkorától kezdve zenei pályára készült és sikeres, híres gitárosnak látta magát a jövőben. Bár a zenekar megvalósult és a banda összeállt, nem futottak be igazán, végül Beck is elhagyta a csapatot és a helyi gimnáziumban lett zenetanár, ezt a kudercot pedig évekkel később sem sikerült feldolgoznia és megemésztenie - bár ehhez hozzátartozik, hogy maga Beck is elismerte: mindig hiányzott valami a szövegeiből, a dalaiból... az a bizonyos plusz, amitől egy szám igazi sláger lesz. De nem csak ez a gond. Ezen felül is hiányzik (mindig is hiányzott) valami az életéből: közeledve a negyedik x-hez még mindig egyedülálló, a múltban is jobbára rövid, alig pár hónapos kapcsolatai voltak, és jelenlegi lány - aki talán lehetne majd az igazi - Lara is távozni készül Rómába, hogy végre megvalósítsa az álmát és folytathassa tanulmányait egy neves iskolában. De hol vannak Beck álmai, ambíciói és vágyai? Bár Beck középszerűnek és magányosnak érzi magát, váratlanul betoppan az életébe egy új diák Rauli, aki tehetségével kirángatja tanárát ebből az önsajnálatból: a fiú egy elképesztő tehetség - komolyabban játszik mint Jimi Hendrix, ráadásul megírja a 'Finding Anna' című számot, ami egyik osztálytársáról szól... és ami megtestesíti mindazt, amit Beck annyi ideje keresett. Beck meglátja Rauliban a lehetőséget és elhatározza, hogy minden lehetséges módon támogatni fogja és a menedzsere lesz. Pótolni akarja az elveszett időt és Raulin keresztül igyekszik megélni a nosztalgikus vágyát, hogy a zenének tudja szentelni az életét. Végül elindulnak majd Németországból egy régi, lerúgott kis VW-nel, közben Magyarországon is tiszteletüket teszik, az úticél pedig Törökország lesz. 

Na most a fejezetek úgy épülnek fel, mint egy A és B oldalas lemez, egy extra búcsúszámmal. Aki ránézett már ennek a fiatal írónak a facebookjára láthatta, hogy Benedict Wells eléggé muzikális alkat és sokszor oszt meg különböző számokat és playlist-eket a követőivel, nem hiába itt is központi elem a zene. Ha le akarnám bontani, akkor úgy foglalnám össze, hogy a regény esetében az A oldalon megismerjük a szereplőket, kapunk egy átfogó bevezetést a hőseinkhez, akik mellé majd beülünk ebbe a Kelet -Európát átszelő autóba - Beck lesz a főszereplő, de Rauli és Charlie (Beck régi zenekari társa és jelenleg is legjobb barátja) fontos szerephez jut. A B oldal lesz maga a kaland, amikor is München-ből indulva elrobogunk egészen Isztambulig. Wells írása egyszerű, dinamikus és sok-sok párbeszéddel tűzdelt, amitől a karaketerek is valóban életre kelnek, elhagyják a sablonos figurákat és színesen, árnyaltan lépnek majd ki az árnyékból. Megtanulunk pár dolgot létezésről, álmokról, megbánásokról, zenéről, barátságról, szerelemről, hazugságokról, tanításról. Meg persze arról, hogyan kezeljük a csalódásokat, kudarcokat, félelmeket? Ezzel a regénnyel szerettem bele ebbe a fiatal srácba, de ez még csak a fellángolás volt... a következő, a 'Különc' megerősített, végül a harmadik magyarul megjelent regénye, az 'És véget ér a magány' szilárdította meg a kapcsolatunkat. Ma már a kedvenc íróim egyike, akivel nagyon-nagyon szívesen találkoznék egyszer. De addig is... nagyon kérem, adják ki a többi regényét is magyarul, mert a német nem az én nyelvem! Sokkal több figyelmet érdemelne. 

Értékelés: 5/5

Egy szerelmi bánattól szenvedő, kiégett tanár, egy afronémet férfi és egy litván zenei csodagyerek élete nagy utazására indul Münchenből Magyarországon és Kelet-Európán át Isztambulba. Útjukat végigkíséri egy lány, mindannyiuk erotikus álmainak tárgya, egy pincérnő és egy litván család rejtélyes múltja. Különös őrangyalként vigyáz rájuk Bob Dylan, az öregedő rocksztár, kinek halhatatlan dalai zenei aláfestésként színezik át életüket. Az 1984-ben született német Benedict Wells 2003-ban, miután elvégezte a középiskolát, Berlinbe költözött, de nem iratkozott be az egyetemre, hanem inkább megírta első, a Beck utolsó nyara című regényét, és azonnal hangos sikert aratott vele egész Európában. Azóta két történettel gyarapította a kortárs irodalmat, amelyek eddig öt nyelven jelentek meg. Első könyve friss hangú, pimaszul szellemes történet zenéről, szerelemről és életről – megdöbbentően bölcs és érett, anélkül hogy koravén lenne.

Eredeti cím: Becks ​letzter Sommer 
Geopen, Budapest, 2011
Fordította: Vincze Ferenc, 398 oldal

0 Megjegyzések