"Amikor valaki megkérdezte, mi akarok lenni, fogalmam sem volt, mit mondjak, és amikor megpróbáltam elképzelni önmagamat öt év múltán, csak egy nagy fekete lyukat láttam. Rosszabb pillanataimban úgy értelmeztem ezt a rám váró sötétséget, hogy fiatalon fogok meghalni, s hogy azért nincs jövőképem, mert nincs jövőm."
Rómeó és Júlia rajongóknak egyenes kötelező olvasmány. Ha az illető ráadásul az olasz kultúra megszállottja, akkor ez ez egy nagy egymásra találás lehet. Velem is így volt. Fortier regénye nem kimondottan népszerű vagy felkapott irodalmi alkotás: méltatlanul, ugyanis sokkal több figyelmet érdemelne. Nem, nem nevezném szépirodalmi műnek, de szórakoztató irodalomnak kimondottan jól sikerült alkotás. Kezdjük azzal, hogy két szálon fut a cselekmény: az egyik - számomra kedvesebb - irány a 14. századi mese, ami a mindenki által ismert, Shakespeare-féle 'Rómeó és Júlia' újramesélése regényes formában, felturbózva szebbnél szebb helyszínekkel. Verona helyett itt a Toszkán táj és Siena városa dominál, amibe első olvasásra - nem meg látásra - bele tud szeretni nagyjából bárki. Szerencsés vagyok, hogy ezeket a helyszíneket már láthattam, először még gyermekkoromban, utoljára pedig 2 éve jártam Sienában és a környékén is. Egy csoda. Ezért is tudja emelni Rómeó és Júlia történetének - mondjuk úgy - fényét ez az új környezet, amiben újraalkotta Fortier ez a világhíres szerelmi történetet. A másik történetszál a jelenben játszódik, ahol a változatosság kedvéért Julie nevű hősnőnk kutat a múltban és utazik el a már fent említett helyszínekre, hogy kinyomozza az összekuszálódott szálakat, na meg rendbe tegye a saját életét is. Persze mit érne egy olasz kaland egy jóképű olasz nélkül, hamarosan be is toppan a képbe Alessandro, ami modern kori Rómeónk, hogy jól megzavarja kissé esetlen főszereplőnk lelkivilágát. Bár Capuletek meg Montague-k nem lesznek, helyettük megkapjuk Romeo Marescotti és Guilietta Tolomei családtagjait, barátait meg jó-és rosszakaróit is. (Sienában egyébként tényleg van több Tolomei emlékmű), sok kalandot, korabeli életérzetet meg jókora olasz pezsgést is. A jelenben meg lesz nyomozás, kicsi izgalom, meg jó adag tömény romantika, ami nekem már túl sok is volt néha, de ez már ízlés kérdése.
A 14. században zajló eseményeket imádtam, érezni a regényen is, hogy Fortier ezt tényleg szívből írta és rengeteg energiát ölt bele, hogy méltóképpen keltse életre Shakespeare hőseit és hősnőit. A jelennel már voltak problémáim, bár ezeket az apróbb szépséghibákat el tudtam nézni az írónőnek: Julie kissé antihőse a cselekménynek, Alessandro messze nem egy minden női szívet megdobogtató Rómeó és a közös történetük is erőteljesen döcög az olasz macskaköveken, sokszor köze nincs a valósághoz, ahhoz ami velük történik vagy amit tesznek. Ennek ellenére van az egész könyvnek egy csodálatos hangulata, ami könnyen be tudja szippantani az olvasókat és ennek köszönhetően lazán szemet fogunk hunyni a kisebb bakiknak. Ha ebből készülne egyszer film, akkor valószínűleg egy B kategóriás, vasárnap délutáni hallmark műsor lenne soha be nem futott színészekkel, akikre sóhajtva szoktuk mondani, áh igen, láttam már valahol. Ne várjunk el túl sokat ettől a regénytől és így csalódni sem fogunk; egy hétvégi, kikapcsolós, romantikus olvasmánynak tökéletesen megfelelő választás lehet, ami percek alatt elénk varázsolja az olasz tájat, a toszkán dombokat és a R&J kosztümös világát is, amibe kellemes élmény lesz elmerülni. A szövevényes történetvezetés és a kis krimis szál szerencsére sikeresen oldja a romantika súlyát, mielőtt túl sokat kapnánk belőle és megfeküdné a gyomrunkat a sok szerelem. Bár a 14. század és a jelen folytonos váltásban vannak, igazából reflektálnak egymásra, így a regény üteme egész jól van kialakítva, mindig az izgalmas eseményeknél csippentve el a szálakat, motiválva bennünket az egyre gyorsabb folytatásra. A múltbeli eseményeknek erőteljesebb atmoszférát tudott teremteni Fortier, a mellészuszakolt modern kori történet viszont sok helyen maradt erőltetett és idegen, itt domborodik ki igazán, hogy miért kerül ez a regény a szórakoztató kategóriába. Ettől még szerethető... főleg nyáron, főleg Olaszországban. Ajánlós.
A 14. században zajló eseményeket imádtam, érezni a regényen is, hogy Fortier ezt tényleg szívből írta és rengeteg energiát ölt bele, hogy méltóképpen keltse életre Shakespeare hőseit és hősnőit. A jelennel már voltak problémáim, bár ezeket az apróbb szépséghibákat el tudtam nézni az írónőnek: Julie kissé antihőse a cselekménynek, Alessandro messze nem egy minden női szívet megdobogtató Rómeó és a közös történetük is erőteljesen döcög az olasz macskaköveken, sokszor köze nincs a valósághoz, ahhoz ami velük történik vagy amit tesznek. Ennek ellenére van az egész könyvnek egy csodálatos hangulata, ami könnyen be tudja szippantani az olvasókat és ennek köszönhetően lazán szemet fogunk hunyni a kisebb bakiknak. Ha ebből készülne egyszer film, akkor valószínűleg egy B kategóriás, vasárnap délutáni hallmark műsor lenne soha be nem futott színészekkel, akikre sóhajtva szoktuk mondani, áh igen, láttam már valahol. Ne várjunk el túl sokat ettől a regénytől és így csalódni sem fogunk; egy hétvégi, kikapcsolós, romantikus olvasmánynak tökéletesen megfelelő választás lehet, ami percek alatt elénk varázsolja az olasz tájat, a toszkán dombokat és a R&J kosztümös világát is, amibe kellemes élmény lesz elmerülni. A szövevényes történetvezetés és a kis krimis szál szerencsére sikeresen oldja a romantika súlyát, mielőtt túl sokat kapnánk belőle és megfeküdné a gyomrunkat a sok szerelem. Bár a 14. század és a jelen folytonos váltásban vannak, igazából reflektálnak egymásra, így a regény üteme egész jól van kialakítva, mindig az izgalmas eseményeknél csippentve el a szálakat, motiválva bennünket az egyre gyorsabb folytatásra. A múltbeli eseményeknek erőteljesebb atmoszférát tudott teremteni Fortier, a mellészuszakolt modern kori történet viszont sok helyen maradt erőltetett és idegen, itt domborodik ki igazán, hogy miért kerül ez a regény a szórakoztató kategóriába. Ettől még szerethető... főleg nyáron, főleg Olaszországban. Ajánlós.
Értékelés: 5/4
Amikor Julie Jacobs egy kulcsot örököl egy páncéldobozhoz, amelyért Sienába kell mennie, megtudja, hogy a kulcs birtokában régi családi kincshez juthat. Hamarosan kanyargós és veszélye útra indul őse Giulietta élettörténetében, akinek egy Rómeó nevű ifjú iránti legendás szerelme alapjaiban rengette meg a középkori Sienát. Miközben sorra megismerkedik azoknak a családoknak a leszármazottaival, akik között véres viszály dúl Shakespeare drámájában, fokozatosan ráébred, hogy az átok -"Pusztuljon mindkét család!"- továbbra is él, s hogy ő a következő célpont. Balsorsától egyvalaki mentheti meg Julie-t, mégpedig Rómeó – de hol van Ő?Eredeti cím: Juliet
GABO, Budapest, 2010
Fordította: Módos Magdolna, 528 oldal
0 Megjegyzések