" A fekete ruhás alak megcsóválta a fejét, és felemelkedett.
– Te tényleg nem értesz semmit sem – jelentette ki, aztán elindult visszafelé.
– Mi volna, ha elmagyaráznád, mit nem értek.
– Egyelőre még nem.
Elöntött a pulykaméreg. A legszívesebben jól nyakon csaptam volna. Bizony ez járt a fejemben, csakhogy korábban tanúja voltam annak, amint kettészelt egy embert. Így hát beértem azzal, hogy gyilkos pillantásommal majdnem keresztüldöftem a hátát, miközben a nyomába eredve, elindultam lefelé."
Hivatalosan is kiöregedtem a YA fantasy kategóriából. Akkor meg minek olvastam el a Grisha-trilógia első részét? Mert hamarosan érkezik belőle a sorozat, amit éppen nálunk, itt Magyarországon jelenleg is forgatnak, hát én naiv adtam neki egy esélyt. Bár nem jó alap pont a 'Witcher' -hez (nézzétek el nekem, nem áll még mindig a szám/kezem a Vaják megnevezésre) hasonlítani az élményt, de ami ott működött - sorozat miatt olvasni egy új regényt - itt eléggé elhasalt próbálkozásnak bizonyult. Pozitívan álltam pedig neki, mindenféle előismeret - na meg előítélet - nélkül, és bíztam benne, hogy valami jó, eredeti sztorit kapok majd cserébe, ami kikapcsol és elszórakoztat a sok szépirodalmi élmény után. A háttértörténet és a felütés tetszett: egy kissé oroszos fantasy világ, ahol két árva gyereket látunk felnőni egy intézetben, és ahol a mágikus képességekkel rendelkező kiválasztottak több eséllyel indulnak az életben, feltéve ha ezt az előnyt ki is tudják használni, tudnak élni az adottságukkal. Na most ezzel szemben Alina és Mal, a két elválaszthatatlan barát még csírájában sem mutatja, hogy rendelkeznének bármilyen erővel vagy tehetséggel, így felnőttként már egy hadsereg részeként masíroznak a híres Árnyzóna irányában, ahol szinte biztosan halál vár mindenkire, és ezzel ők is tisztában vannak. Az árnyzóna ugyanis az a hely, ahonnan nem szoktak visszatérni az arra tévedő szerencsétlenek, köszönhetően az ott portyázó mindenféle démoni, sötét lénynek köszönhetően, akik pillanatok alatt tesznek semmivé egy komplett hadosztályt is... ebben persze segítségükre van az a tény, hogy az árnyzónába lépve a korom sötét vár mindenkire és csak a vak szerencse dönti el, hogy milyen sorrendben lesznek levadászva a szereplők. Ide kísérjük el Alinát és Malt.
Na ahogyan annak lenni kell, ők sem esnek a kivételek közé, a belépésüket követő pillanatokban már hullani is kezdenek az emberek, de persze kell egy fordulat, mert ha itt esne össze holtan mindenki, nem hogy egy trilógia, egy tisztességes regényt sem termelne ki a cselekmény: Alina mégis a kivétel. Bár maga sem tudja hogyan és miért, megmenti a hadsereg egy maroknyi csapatát, mégpedig egy hatalmas fényrobbanással, ami a lány testéből tör elő, miközben barátját (nem szerelmét, ez fontos) Mal-t próbálja veszettül megmenteni egy vérszívő szörnyetegtől a hajó fedélzetén. Ezzel a váratlan húzással Alina azonnal teleportálja is magát a grisha közösségbe, ahol a titokzatos és sötét kisugárzású Kom úr már tárt karokkal várja a lányt, aki mint később kiderül, nem csupán tehetséges, de egy ritka mágikus képesség birtokosa, amiért sokaknak érdekében áll majd, hogy megkaparintsák és a a maguk oldalára állítsák Alinát. Persze ez az Éjúrnak sikerül, aki azonnal el is nyargal vele a szigorúan őrzött birtokára, hogy ott a megfelelő grisha képzésben részesüljön a legjobbaktól, lehetőleg minél előbb kiismerve és kihasználva a benne megbújt képességeket. Na most annak ellenére, hogy Alina egy család nélküli, viszonylag szegénységben felnőtt árva, akinek egyetlen barátja van, akitől most elszakították, nem bizonyul túl hálás diáknak. És nekem igazán itt bukott el a történet is. Mert a háttér, a mágikus világ és a cári, oroszos háttér összemosása meghozta a kellő hangulatot, de a főszereplő karaktere pillanatok alatt taccsra tette az egészet: Alina nem egy szerethető hős... sőt, inkább nevezném antihősnek. Ahelyett, hogy arról szólna a történet, hogy a benne rejlő tehetség, képesség kibontakozik, végig a picsogását kell hallgatni ennek az "nem, én megint egy átlagos senki vagyok, nincs bennem semmi különleges" lánynak, aki megint nem bír a cselekvő, aktív szerepbe lépni, állandóan megvezetik, átverik és figyelmen kívül hagyják, ő meg jórészt végignyavajogja az eseményeket, mint egy szenvedő áldozat, aki folytonos megmentésre és gyámolításra szorul.
Na, pontosan ezért nem fogom folytatni ezt a sorozatot; ha nincs benne senki, akinek egy hajszálnyit is érdekelne a sorsa, kár energiát fektetni a továbbiakba. A Leigh Bardugo által megálmodott világot leszámítva az egyetlen pozitív és megemlíthető rész - az Alina és Mal dögunalmas és sablonos kettősét leszámítva - az összes többi mellékszereplő és karakter, kiemelve Kom urat, akiben egy sötét és vonzó, kiismerhetetlen férfit adott nekünk az írónő és akivel a fentiek tekintetében még szimpatizálni is tudunk. Ha őt kivennénk az események folyásából, már a legelején megdöglött volna az egész Grisha-univerzum, ezt kijelentem. Ettől függetlenül a sorozatba majd belekukkantok, hátha tudnak valamit adni az alaphoz, mert ha nem turbózzák fel - durván - az első kötetet, akkor annak sem fogok jósolni túl aktív és hosszú kapcsolatot, már magammal szemben. Lehet, hogy tényleg csak én nőttem már ki ezekből a történetekből, mert ha jól láttam, elég nagy sikerre tett szert Bardugo trilógiája az olvasók között. Erre mondják, hogy ízlések és pofonok. Nekem ez most nem, főleg annyira nem, hogy folytatni akarjam. Valami biztos lesz antifőhős Alinával, a borzasztóan semmilyen Mal-lal és a szuperdögös Éjúrral a második és harmadik kötetben is, de nagy valószínűséggel én ezt már nem fogom megtudni... esetleg ha valakinek van rá ideje, dobjon már rám egy üzenetet moly.hu-n, hogy mi lett a lezárása a trilógiának. Segítek, én nem Alinának szurkoltam az első rész olvasása közben sem...
Na ahogyan annak lenni kell, ők sem esnek a kivételek közé, a belépésüket követő pillanatokban már hullani is kezdenek az emberek, de persze kell egy fordulat, mert ha itt esne össze holtan mindenki, nem hogy egy trilógia, egy tisztességes regényt sem termelne ki a cselekmény: Alina mégis a kivétel. Bár maga sem tudja hogyan és miért, megmenti a hadsereg egy maroknyi csapatát, mégpedig egy hatalmas fényrobbanással, ami a lány testéből tör elő, miközben barátját (nem szerelmét, ez fontos) Mal-t próbálja veszettül megmenteni egy vérszívő szörnyetegtől a hajó fedélzetén. Ezzel a váratlan húzással Alina azonnal teleportálja is magát a grisha közösségbe, ahol a titokzatos és sötét kisugárzású Kom úr már tárt karokkal várja a lányt, aki mint később kiderül, nem csupán tehetséges, de egy ritka mágikus képesség birtokosa, amiért sokaknak érdekében áll majd, hogy megkaparintsák és a a maguk oldalára állítsák Alinát. Persze ez az Éjúrnak sikerül, aki azonnal el is nyargal vele a szigorúan őrzött birtokára, hogy ott a megfelelő grisha képzésben részesüljön a legjobbaktól, lehetőleg minél előbb kiismerve és kihasználva a benne megbújt képességeket. Na most annak ellenére, hogy Alina egy család nélküli, viszonylag szegénységben felnőtt árva, akinek egyetlen barátja van, akitől most elszakították, nem bizonyul túl hálás diáknak. És nekem igazán itt bukott el a történet is. Mert a háttér, a mágikus világ és a cári, oroszos háttér összemosása meghozta a kellő hangulatot, de a főszereplő karaktere pillanatok alatt taccsra tette az egészet: Alina nem egy szerethető hős... sőt, inkább nevezném antihősnek. Ahelyett, hogy arról szólna a történet, hogy a benne rejlő tehetség, képesség kibontakozik, végig a picsogását kell hallgatni ennek az "nem, én megint egy átlagos senki vagyok, nincs bennem semmi különleges" lánynak, aki megint nem bír a cselekvő, aktív szerepbe lépni, állandóan megvezetik, átverik és figyelmen kívül hagyják, ő meg jórészt végignyavajogja az eseményeket, mint egy szenvedő áldozat, aki folytonos megmentésre és gyámolításra szorul.
Na, pontosan ezért nem fogom folytatni ezt a sorozatot; ha nincs benne senki, akinek egy hajszálnyit is érdekelne a sorsa, kár energiát fektetni a továbbiakba. A Leigh Bardugo által megálmodott világot leszámítva az egyetlen pozitív és megemlíthető rész - az Alina és Mal dögunalmas és sablonos kettősét leszámítva - az összes többi mellékszereplő és karakter, kiemelve Kom urat, akiben egy sötét és vonzó, kiismerhetetlen férfit adott nekünk az írónő és akivel a fentiek tekintetében még szimpatizálni is tudunk. Ha őt kivennénk az események folyásából, már a legelején megdöglött volna az egész Grisha-univerzum, ezt kijelentem. Ettől függetlenül a sorozatba majd belekukkantok, hátha tudnak valamit adni az alaphoz, mert ha nem turbózzák fel - durván - az első kötetet, akkor annak sem fogok jósolni túl aktív és hosszú kapcsolatot, már magammal szemben. Lehet, hogy tényleg csak én nőttem már ki ezekből a történetekből, mert ha jól láttam, elég nagy sikerre tett szert Bardugo trilógiája az olvasók között. Erre mondják, hogy ízlések és pofonok. Nekem ez most nem, főleg annyira nem, hogy folytatni akarjam. Valami biztos lesz antifőhős Alinával, a borzasztóan semmilyen Mal-lal és a szuperdögös Éjúrral a második és harmadik kötetben is, de nagy valószínűséggel én ezt már nem fogom megtudni... esetleg ha valakinek van rá ideje, dobjon már rám egy üzenetet moly.hu-n, hogy mi lett a lezárása a trilógiának. Segítek, én nem Alinának szurkoltam az első rész olvasása közben sem...
Értékelés: 5/3
Alina Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek. Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából.. . Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Kom úr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. A cári udvar fényűző forgatagában sokan Kom úr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt.
Könyvmolyképző, 2014, 374 oldal
Fordította: Varga Csaba Béla
0 Megjegyzések