"A könyvek lehetővé tették, hogy képzeletben elmeneküljön a világból, amely nem elégítette ki, de mint tárgyak is sokat jelentettek neki: szeretett hóna alá csapott könyvvel sétálni az utcán. A könyv ugyanazt jelentette neki, mint a múlt századi dandynek a sétapálca. Megkülönböztette a többiektől."
Kundera évekig csücsült a polcon érintetlenül és lassan már azt is kezdtem elfelejteni, hogy anno miért is vettem meg magamnak ezt a regényt... aztán felidéztem: 1. mert új kiadásban mindig is problémás volt beszerezni, 2. mert úgynevezett "kultikus" könyv, amiről nagyjából minden bölcsésznek és értelmiséginek van véleménye, szóval mondjuk úgy egy "must-have" darab is egyben, és mivel utáltam zavarba jönni attól, hogy én ezt még NEM olvastam, le akartam tudni a kötelező ismerettség egy meghatározó lépcsőfokát a cseh irodalommal. Na most telt az idő, kerülgettem, pakolgattam, de belekezdeni nem akartam, így végül utolsó nekifutással bepakoltam az olaszországi nyaralásra, gondolván, hogy a nagy napozások közepette majd úgyis annyira elunom magam, hogy ha jó / ha nem jó, de átrágom magam Kunderán. Nem volt ez egy nagy küzedelem, annak ellenére, hogy bizonyos szempontból valami hasonlóra számítottam: rendkívül filozófikus, ami könnyen megfekszi az ember gyomrát - főleg egy hosszabb regény esetében - de mi vagy tényleg értettük egymást, vagy szimplán jókor találtunk rá a másikra; szerettem. Kapunk egy kommunista Csehszlovákiát, ahol a szereplőink mindennapjait a besúgástól való félelem és rettegés tölti ki... na meg a szerelem, megcsalás, megbocsátás. Ami miatt sokan támadják ezt a könyvet és az írót, hogy a szereplőket mozgató motivációkat és szituációkat Kundera előszeretettel egészíti ki saját - sokszor elég magasröptű - filozofálásával... hm, hát nagyjából mindenről. Na most akit ez már az első fejezetben el kezd majd idegesíteni, az valóban nem fogja élvezni ezt a történetet, mert ebből akad bőven ezen a 400 oldalon. Kundera előszeretettel ás a szereplői lelkébe és ezekből a mélységekből kiragadva egy-egy témát elmereng... néha oldalakon keresztül az élet nagy dolgain. Ennek ellenére nem mondanám, hogy 'A lét elviselhetetlen könnyűsége' - a filozófiai töménysége ellenére - egy közvetlen regény lenne; nem, inkább egy olyan történet, ahol a szerző, a narrátor az érzéseket és az érzelmeket reprezántálja és ezeknek a különbözőségeire és különbségeire irányítja a figyelmünket a szereplőin keresztül. És ami a legfontosabb érzelem: a szeretet. Persze, erre könnyen mondhatjuk, hogy felszínes, elcsépelt és már ezer író foglalkozott vele ezer módon, mi újat mondhat erről Kundera? Pedig ez a cseh író tud és akar is... mert a szépségét próbálja megmutatni ennek az alapérzelemnek, miközben azt sem tagadja, hogy milyen könnyen befolyásolható és manipulálható is egyben minden emberben.
A másik üzenet: a düntéseink fontossága. Vagy éppen azoknak a hiánya. Szerettem, ahogy Kundera feszegeti az élet nagy kérdéseit, és a szeretetről, szerelemről, szépségről és múlandóságról is mesélt... nem mindig tudnak megragadni a nagy filozófikus eszmefuttatások, de most működött. Persze túlzás lenne azt állítani, hogy megváltoztatott, hogy visszafordíthatatlan hatással lett volna az életemre, de igenis elgondolkoztatott alapvető dolgokról; volt amiben egyetértettünk, volt, ahol nyomasztott és volt olyan rész is, ahol rávilágított valami újra, valami érdekesre. Nyitott egy ablakot az orosz elnyomás alatt fulladozó Csehszlovákiára, ahol a szerelem, a szenvedély, a féltékenység és a kötelesség ott pulzál a mindennapokban, és ahol a szereplők a múlt és jelen közötti kapcsolataikba menekülnek. Persze kérdés az is, hogy ezek az emberek miért vannak együtt, mi tartja vagy épp szakítja szét a kapcsolatokat, miért akkor bukkan fel valaki a másik életében, abban a pillanatban és pont akkor: sors, döntés vagy puszta véletlen? Thomas, Tereza és Sabina háromszöge erre tökéletes alapot nyújt, hogy sok fejezeten keresztül elmerüljünk a kapcsolatokba, vágyba és megcsalásba, és elemezgessük ezeket a végtelenségig... és persze akkor a "mi lett volna ha?" kérdésig még el sem jutottunk.Fejezetről fejezetre haladva más-más lét elő főszereplőnek, és bevallom, én talán Sabina történetét éreztem a legközelebb magamhoz: itt teret kap a fentiek mellett a családi kapcsolat, az anyai és apai kötelék, a művészet, a függetlenség iránti vágy és a közben a valahová, valakihez tartozni akarás is, valamint az emigráció kérdése... hol vagyunk igazán otthon a világban? Ezzel szemben Thomas karaktere felidézett emlékeket: a házas, sikeres és jóképű fiatalemberét, aki egy hol boldog, hol kevésbé boldog kapcsolatban rekedt, és aki a sikeres külföldi orvosi pályát feláldozva egy rossz irányba indul tovább az úton... csak akkor ő ezt még nem látja, nőügyei és félrelépési pedig a kitörési pontok lesznek számára ebből a csapdából. Összességében? Nem mindenki fogja szeretni. Lesz akinek túl sok lesz a filozófiai felvetés, másoknak szimplán csak... giccses lesz? Néha az. De én elnéztem neki... egyszer a jövőben még újraolvasós. Kíváncsi vagyok és próbára teszem, hogy a mi kapcsolatunk is csak a véletlennek volt köszönhető vagy valóban van bennünk valami közös?
A másik üzenet: a düntéseink fontossága. Vagy éppen azoknak a hiánya. Szerettem, ahogy Kundera feszegeti az élet nagy kérdéseit, és a szeretetről, szerelemről, szépségről és múlandóságról is mesélt... nem mindig tudnak megragadni a nagy filozófikus eszmefuttatások, de most működött. Persze túlzás lenne azt állítani, hogy megváltoztatott, hogy visszafordíthatatlan hatással lett volna az életemre, de igenis elgondolkoztatott alapvető dolgokról; volt amiben egyetértettünk, volt, ahol nyomasztott és volt olyan rész is, ahol rávilágított valami újra, valami érdekesre. Nyitott egy ablakot az orosz elnyomás alatt fulladozó Csehszlovákiára, ahol a szerelem, a szenvedély, a féltékenység és a kötelesség ott pulzál a mindennapokban, és ahol a szereplők a múlt és jelen közötti kapcsolataikba menekülnek. Persze kérdés az is, hogy ezek az emberek miért vannak együtt, mi tartja vagy épp szakítja szét a kapcsolatokat, miért akkor bukkan fel valaki a másik életében, abban a pillanatban és pont akkor: sors, döntés vagy puszta véletlen? Thomas, Tereza és Sabina háromszöge erre tökéletes alapot nyújt, hogy sok fejezeten keresztül elmerüljünk a kapcsolatokba, vágyba és megcsalásba, és elemezgessük ezeket a végtelenségig... és persze akkor a "mi lett volna ha?" kérdésig még el sem jutottunk.Fejezetről fejezetre haladva más-más lét elő főszereplőnek, és bevallom, én talán Sabina történetét éreztem a legközelebb magamhoz: itt teret kap a fentiek mellett a családi kapcsolat, az anyai és apai kötelék, a művészet, a függetlenség iránti vágy és a közben a valahová, valakihez tartozni akarás is, valamint az emigráció kérdése... hol vagyunk igazán otthon a világban? Ezzel szemben Thomas karaktere felidézett emlékeket: a házas, sikeres és jóképű fiatalemberét, aki egy hol boldog, hol kevésbé boldog kapcsolatban rekedt, és aki a sikeres külföldi orvosi pályát feláldozva egy rossz irányba indul tovább az úton... csak akkor ő ezt még nem látja, nőügyei és félrelépési pedig a kitörési pontok lesznek számára ebből a csapdából. Összességében? Nem mindenki fogja szeretni. Lesz akinek túl sok lesz a filozófiai felvetés, másoknak szimplán csak... giccses lesz? Néha az. De én elnéztem neki... egyszer a jövőben még újraolvasós. Kíváncsi vagyok és próbára teszem, hogy a mi kapcsolatunk is csak a véletlennek volt köszönhető vagy valóban van bennünk valami közös?
Értékelés: 5/5
Milan Kundera talán leghíresebb, ma sem halványuló népszerűségű regénye sztori és filozófiai-történelmi-politikai eszmefuttatások mesteri ötvözete, amely azonban mindig megőrzi szépirodalmi jellegét. Főhőse egy jó nevű sebész, Tomáš, nagy szoknyabolond, naponta váltogatja szeretőit. S egy szép nap e Don Juan-i figura mögött felsejlik egy másik legendás férfialak, Trisztán; hősünk beleszeret egy kisvárosi pincérnőbe, Terezába, és feleségül veszi. Korábbi gazdag és mozgalmas szexuális életéről azonban nem tud és nem akar lemondani, jóllehet ezzel elmondhatatlan fájdalmat okoz az egyetlen valóban szeretett lénynek. Tomáš ellentmondásos alakja mögé pedig Kundera a „prágai tavasz” eseményeit, majd 1968 drámáját, az orosz inváziót, az első napok euforisztikus gyűlöletét, végül a „normalizáció” éveinek megaláztatásait rajzolja fel háttérnek.
Eredeti cím: Milan Kundera: Nesnesitelná lehkost bytí
Európa, Budapest, 2016
Fordította: Körtvélyessy Klára, 408 oldal
0 Megjegyzések