ANNA FUNDER: AMIVÉ LETTÜNK

"Vannak a porolónál és a tűzhelynél magasabb rendű értékek is, és a lakályos otthon, minden látszat ellenére, a nőkből rabszolgát csinál, hiszen muszáj ezt a lakályosságot folyamatosan fenntartaniuk. A vége felé a taps már örömtelivé, felszabadulttá és mámorossá vált. Dora kinézett a hallgatóságra. Úgy tűnt, egyenesen rám néz. A tömeg mintha ott se volna. – Nem is beszélve – folytatta Dora, fejét kissé oldalra billentve – a nemek együttélésének egészen újszerű lehetőségéről. Míg ezen nem változtatunk, a nők újraértékelése csak álom és csalfa remény marad."

Aki arra számít, hogy egy II. világháború közepén zajló izgalmas regényt tart majd a kezében talán picit csalódni fog, bár én is erre gondoltam mikor megvettem Anna Funder könyvét: a cselekmény még csak az előszele a nácik által gerjesztett viharnak, amiről persze tudjuk, hogy bármit is mesélnek közben a szereplőink, bármit is tesznek vagy bármire készülnek, hamarosan ki fog törni, meg fog érkezni. De ez a történet inkább az előzményekre, a jelekre fókuszál. Két mesélőnk is lesz - akik egyébként valós személyek - Ruth és Ernst, akik fejezetről fejezetre haladva egymásnak adják át a terepet na meg a szót, hogy megosszák velünk a múltjukat... illetve bemutassanak nekünk valakit, aki a tényleges főszereplője ennek a regénynek: Dorát. Ernst és Ruth több szálon is kötődik egymáshoz, ott van példának okáért a politikai meggyőződésük, de a legerősebb kapocs mégis a Dora iránti szeretetük, akit az ő szemükön keresztül ismerhetünk meg. Persze ez egy időutazás a múltba, hiszen Ernst hangját 1939-ből, New York-ból halljuk, Ruth pedig 2011-ből szól hozzánk, mégpedig Ausztráliából. Az események ezekből a visszatekintésekből is hihetetlenül izgalmasak és frissek - Funder jól vezet bennünket és szépen adagolja az eseményeket, mi pedig akarva-akaratlanul meg akarjuk érteni és fejteni ezeket az embereket; miért döntöttek úgy ahogy, mi motiválta őket, milyen belső, érzelmi küzdelmeken mennek keresztül együtt és külön-külön is. Ahogyan fokozatosan beavat bennünket a két elbeszélő, úgy kezd el Dora Fabian alakja kiemelkedni ebből a háború előtt álló német őrületből - ő lesz a karizmatikus vezető, aki bár nő, mégis megvan benne minden, ami ahhoz kell, hogy felhívja magára a figyelmet és megragadja az embereket: okos, lelkes, kommunikatív, és ő az aki már akkor látja a jeleket, amikor a legtöbb ember még hitt abban, hogy Hitler nem más, mint karizmatikus vezető. Ő már akkor feminista volt, amikor rajta kívül még nagyon kevesen - és visszavonhatatlan hatással volt sok ember életére, de az elbeszélőinkére a leginkább: Ő volt Ernst Toller életének szerelme és unokatestvérének, Ruth életének a legfontosabb személye.

Miközben Németországban egyre nagyobb a szigor és sorban jönnek a korlátozások, az ellenállók kis csapata körül is fokozatosan szorulni kezd a hurok; a csoportnak apránként el kellett menekülnie a hazájából, de nem adják fel és külföldről is folyik a munka. A náci rezsim hírei és bizonyítékai külföldre is eljutnak - sok esetben egy-egy aktivista életének kockáztatásával - hogy a Németországból kijutottak a határokon túl is hirdessék mi zajlik az országban a náci vezetőség nyomása alatt. A probléma ott kezdődik, hogy a legtöbben ezt nem veszik tudomásul, vegyük csak a briteket, akik a különböző merényleteket öngyilkosságoknak és baleseteknek könyvelték el. Persze mindemelett a fókusz Ernst-Dora viszonyára és Ruth-Dora kapcsolatára vezet bennünket, így aztán a történelmi háttér és tények mellett olyan témákat is kapunk, mint szerelem, család, mély barátság vagy éppen árulás. Akit mindez érdekel, nem fog csalódni Anna Funder regényében. Összességében nehezen indult és az elején a stílust sem sikerült könnyen megszoknom, de az első 100 oldal után elkapott a hangulata és nem bírtam letenni. Tetszett, hogy az elbeszélésekből bepillantást nyerünk egy olyan helyeztbe, ahol a szereplőink valódi énjét felszínre hozza a mindent elnyomó, állandó félelem és rettegés: van akiből hőst csinál, van akit árulóvá alacsonyít. Ezek az emberek - minden rossz döntés és megkérdőjelezhető cselekedet ellenére - megérdemelték, hogy valaki elmesélje a történetüket és éltre keltse őket a lapokon... mert igenis is tudni kell, hogy volt valaha egy ilyen összetartó csoport, aki fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy valamilyen módon megdöntse a nácik uralmát és felnyissa a világ szemét, hogy mire készülnek... kár, hogy ezeket az embereket szinte sohasem hallgatják meg, és ha nincs Anna Funder, az ő nevük is a feledésbe merült volna.

Értékelés: 5/4

London, harmincas évek… Német emigráns értelmiségiek kis kompániája próbálja felnyitni Európa szemét Hitler fenyegetésére. De nem hisznek nekik, sőt mindent megtesznek, hogy elhallgattassák őket. S aztán utánuk nyúl a Gestapo is… Történetük Európa és a világ vakságának története… s egyben szerelmek, csalódások, árulások története. Ruthé, aki hiába látott messze, a szerelemtől nem látta, mi van az orra előtt. Doráé, aki hiába volt bátor, a szerelem elől megfutamodott. És a drámaíró Tolleré, aki hiába szeretett, a sötétben nem tudott szeretni. „Az egyik legizgalmasabb kortárs nőíró.” (Rachel Cusk, The Guardian) „A történelmet, akár a reményt, nem megoldani kell, hanem cipelni. Anna Funder regénye alapmű arról, hogyan cipeljük a hátunkon a történelem nehéz köveit.” (Colum McCann) Anna Funder 2004-ben, Stasiland című dokumentumregényével robbant be a köztudatba. Várva várt első regénye, az Amivé lettünk az ausztrál könyvszakma szinte minden lehetséges díját megnyerte, többek között a Miles Franklin Irodalmi Díjat, a Barbara Jefferis-díjat és az Év Könyve díjat.