"Az emberek nap mint nap elviselik az egyedüllétet. Azt hiszik, képtelenek rá, azt hiszik, bele fognak halni, de valahogy az egyik másodperc átsiklik a másikba, összeáll egy órává, egy nappá, egy hétre, és még mindig élnek. Még mindig magányosak, akár a tömeg kellős közepén is. Akár egy társsal, gyermekkel is."
Amikor a sok szépirodalmi regény után valami könnyedebbre vágytam, akkor találtam rá Laura Barnett regényére: egyszerre ígért könnyedséget, romantikát, szerelmi történetet - mindent, csak nagy szenvedéseket, mélyenszántó filozofálgatást nem. Utólag egy kicsit átverve érzem magam, mert itt többet kapunk mint amit elsőre várhatnánk, nem olyan felszínes romantikus ömlengés ez, mint amire számítottam. Jó, persze ez az origo. A történet elején megismerjük a fiatal, egyetemista Eva-t és Jim-et, akik Cambridge-ben tanulnak, de nem ismerik egymást. Egy ominózus délután Eva éppen a biciklijével teker, amikor egy váratlanul elé szaladó kiskutya miatt elrántja a kormányt és felbukik. Itt lép a képbe Jim. A találkozásuk úgymond "meg volt írva", a kérdés innentől kezdve 3 szálon fut majd: de hogyan tovább? A variációk különböző jövőképeket nyitnak, ahol a két főszereplő más és más sorsra húz lapot és nem feltétlenül mutat mindegyik a közös jövő felé. Eva és Jim azon a délutánon meghozott döntése életük hátralévő részét azonban meghatározza. Annak ellenére, hogy a kezdet voltaképpen ugyanaz, mindhárom szál más irányt vesz az évek múlásával, ezt pedig a fejezetek váltakozásával követhetjük nyomon: 1. variáció, 2. variáció 3. variáció ugyanabban az életszakaszban nyit ablakot a szereplők életére, majd ez a sorozat kezdődik előről. Könnyű lenne ezt annyival lezárni, hogy ez a regény tele van romantikával, szerelemmel és csodálatos karakterekkel de ez erős csúsztatás lenne, mert ennek a történetnek a varázsa pont abban rejlik, hogy ugyanannak a karakternek több, azonos, mégis gyönyörűen megírt változatát ismerjük meg. És nem feltétlenül lesz mindegyik szimpatikus vagy szerethető. Végig azon gondolkoztam, hogy jó jó, de mi ebben az üzenet? Mert ez a történet nem arra épít, hogy X hozott egy jó döntést és boldogan élt még meg nem halt, amíg Y hozott egy rossz döntést és egy momentummal rossz irányba vitte a jövőjét. Nem. Itt döntések vannak, de nem tudjuk melyik a jó, melyik a rossz. Honnan tudhatnánk? Mint ahogyan az életben sem tudjuk... pedig hányszor feltesszük a nagy kérdést: Mi lett volna ha?
Lesz olyan opció, ahol Eva és Jim egy pár. Lesz olyan, ahol csak idővel találnak újra egymásra. De lesz olyan is, ahol a majd' harminc év alatt volaképpen nem is ismerik egymást, bár valahol a perifáriáról be-bepillantanak a másik életébe. Van ahol nagy szerelem talál rá a szereplőre, van ahol a szakmai sikertelenséggel küzd, van, hogy válással kell megbirkózni, van ahol az özvegységgel és így tovább, a variációk voltaképpen végtelenek lehetnének, de jelen esetben három olyan fő szál lesz, amit követünk. Olyan ez mint egy film: megnézzük az első epizódot, majd szünet, visszatekerjük, és megnézzük, hogy egy apróbb dolog történik másként, akkor hogyan alakult volna a történet. Majd mégegyszer. Szerettem ezt a játékot, amit Barnett kitalált nekünk, és bár nem voltam minden szállal elégedett, annyira azért lekötött, hogy olvasás közben végig szurkoljak a szereplőknek, hogy így vagy úgy, de találjanak már egymásra. Mert az, hogy valahol nekik találkozniuk kell az életben, az tény. Persze rengeteg irányba el lehetne vinni ezt a játékot, biztos, hogy mindenkinek meglesz a maga kedvenc variációja, sőt az is, hogy lesz, aki egyikkel sem lesz elégedett. De ilyen az élet. "Játék" a jövővel, döntésekkel, házasságokkal, új szerelmekkel és meg nem született gyerekekkel. A történet közepén kicsit nehezebb volt követni, hogy most éppen melyik szálon követjük a cselekményt, de aztán belépnek a képbe az új karakterek és nagyon jól leválasztják egymásról a különböző eseményeket. Szerettem benne, hogy a szereplők nem idealizáltak és tökéletesek: megvannak a maguk hibáik, és ezeket a vonásokat, tulajdonságokat a különböző variációkban is megőrzik, viszik magukkal történetről történetre. Sokszor volt aranyos és romantikus, de a nyomasztó elemeket sem mellőzte, szóval az mondanám: életszagú. Ettől függetlenül a lezárás hagyott bennem egy kis űrt, kicsit felszínesnek éreztem és elmaradt a katarzis, több mint 400 oldal után ennél kicsit többre számítottam. A stílus és az ötlet viszont dicséretes.
Értékelés: 5/4
Lesz olyan opció, ahol Eva és Jim egy pár. Lesz olyan, ahol csak idővel találnak újra egymásra. De lesz olyan is, ahol a majd' harminc év alatt volaképpen nem is ismerik egymást, bár valahol a perifáriáról be-bepillantanak a másik életébe. Van ahol nagy szerelem talál rá a szereplőre, van ahol a szakmai sikertelenséggel küzd, van, hogy válással kell megbirkózni, van ahol az özvegységgel és így tovább, a variációk voltaképpen végtelenek lehetnének, de jelen esetben három olyan fő szál lesz, amit követünk. Olyan ez mint egy film: megnézzük az első epizódot, majd szünet, visszatekerjük, és megnézzük, hogy egy apróbb dolog történik másként, akkor hogyan alakult volna a történet. Majd mégegyszer. Szerettem ezt a játékot, amit Barnett kitalált nekünk, és bár nem voltam minden szállal elégedett, annyira azért lekötött, hogy olvasás közben végig szurkoljak a szereplőknek, hogy így vagy úgy, de találjanak már egymásra. Mert az, hogy valahol nekik találkozniuk kell az életben, az tény. Persze rengeteg irányba el lehetne vinni ezt a játékot, biztos, hogy mindenkinek meglesz a maga kedvenc variációja, sőt az is, hogy lesz, aki egyikkel sem lesz elégedett. De ilyen az élet. "Játék" a jövővel, döntésekkel, házasságokkal, új szerelmekkel és meg nem született gyerekekkel. A történet közepén kicsit nehezebb volt követni, hogy most éppen melyik szálon követjük a cselekményt, de aztán belépnek a képbe az új karakterek és nagyon jól leválasztják egymásról a különböző eseményeket. Szerettem benne, hogy a szereplők nem idealizáltak és tökéletesek: megvannak a maguk hibáik, és ezeket a vonásokat, tulajdonságokat a különböző variációkban is megőrzik, viszik magukkal történetről történetre. Sokszor volt aranyos és romantikus, de a nyomasztó elemeket sem mellőzte, szóval az mondanám: életszagú. Ettől függetlenül a lezárás hagyott bennem egy kis űrt, kicsit felszínesnek éreztem és elmaradt a katarzis, több mint 400 oldal után ennél kicsit többre számítottam. A stílus és az ötlet viszont dicséretes.
Értékelés: 5/4
Eva és Jim 19 évesek, a cambridge-i egyetemre járnak, amikor 1958-ban útjaik keresztezik egymást. Jim sétál. Eva biciklizik. És kis híján összeütköznek. Ami ezután történik, meghatározza a jövőjüket. Életútjuk három különböző variációját kísérhetjük végig egészen napjainkig, együtt és külön, ahogyan szerelmük története más-más fordulatot vesz. A Variációk egy párra nagyszerű regény arról, hogy döntéseink függvényében hányféle irányt vehet az életünk.
Eredeti cím: The Versions of Us
Fordította: Komáromy Rudolf
Park, Budapest, 2016, 444 oldal
0 Megjegyzések